Európa, Európa

Bakancslistához adom

Europa Europa

német-francia-lengyel filmdráma, 109 perc, 1990

Értékelés:

49 szavazatból

Szerinted?

61 hozzászólás

"Ki vagy? Magad választod a sorsodat, vagy valami abszurd fordulat határozza meg az életed folyását?" Erre a kérdésre keres választ a film, felelevenítve Salomon Perel igaz történetét. A lengyel-orosz származású zsidó fiú a történelem viharában csak úgy maradhat életben, ha állandóan megváltoztatja identitását. Amikor családjának menekülnie kell Németországból, egy orosz árvaházban "pionyír" lesz belőle. Innen német fogságba kerül, ahol - árja árvaként - hős gyanánt tisztelik és szeretik a német tisztek. A fiút jutalmul felveszik a Hitlerjugend tagjai közé, ahol beleszeret egy náci lányba.

Stáblista:

Szereplők

Marco Hofschneider profilképe

Marco Hofschneider

Salomon Perel / Josef Peters

Julie Delpy profilképe

Leni

René Hofschneider

Isaak

Piotr Kozlowski

David

Robert Kellerman

Alkotók

rendező: Agnieszka Holland
író: Solomon Perel
forgatókönyvíró: Agnieszka Holland
zeneszerző: Zbigniew Preisner
operatőr: Jacek Petrycki
producer: Artur Brauner Margaret Ménégoz
látványtervező: Allan Starski
vágó: Isabelle Lorente Ewa Smal

Díjak és jelölések

Golden Globe-díj
1992
Legjobb idegennyelvű film
BAFTA-díj
1993
Legjobb nem angol nyelvű film jelölés: Artur Brauner
Oscar-díj
1992
Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: Agnieszka Holland

További 2 jelölés mutatása

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

Arról nem beszélve, hogy ha megnézed az eredeti történet szereplõjének az ifjúkori arcképét, nincs olyan 40-es évekbeli német orvos,akiket ráadásul külön fel is készítettek az ilyen jellegû vizsgálatokra, akinek nem gyanús a rassz-jelleg.

Válasz

Nekem ugyanez járt a fejemben a film nézése közben. Hogy egy orvosi vizsgálatot megúszott, még talán-talán hihetõ. (Bár számomra úgy lett volna logikus, hogy késõbb az elmaradt vizsgálatot pótolják). A német sereg 41-ben támadta meg a Szovjetuniót, és a "fõhõs" megéli Berlin ostormát 45- ben. Tehát 41-ben, legkésõbb 42-ben vitték el a Birodalomba. Évek során minden orvosi vizsgálatot kimagyarázott valamivel? Ugyan már, ezt nem veszem be.

Válasz

Abszolút hiteltelen történet, akármit is írnak róla, hogy valós cselekmények ihlették.
Ha valakit felvettek a Hitlerjugendbe, kizárt dolog, hogy nem nézték volna meg, vajon blankolt - e a kuksi, avagy nem ?

Válasz

Nekem csalódás volt, mert bár jó a történet menete, de számomra hihetetlen és hiteltelen a történet. Kezdve azzal, ***SPOILER PÓTOLVA***amikor - akkora lökésekkel mint a lipicai nagy mén - megdugja a német nõt a vonatban, annak valahogy nem tûnt fel, hogy zsidó a fiú ? Az évek során mindig egyedül zuhanyzott, egyedül öltözött,az iskolában és a fronton is.Soha nem volt beteg, hogy orvoshoz kellett volna mennie.Az orvosi vizsgálatot is ezzel a fogfájás szimulálással úszta meg. Amikor viszont felvették az iskolába, kellett, hogy legyen általános és átfogó orvosi vizsgálat, ahol bizony megnézik a kukit is. ***SPOILER VÉGE PÓTOLVA***Szóval ez mese, jó sok habbal.Arról már nem is beszélve, hogy az eredeti Solomon Perel bácsi fiatal kori képei alapján nem valószínû, hogy az arcformája alapján ( egyébként elég jóképû fiú volt ) nem adott volna gyanút valakinek, hogy nem csupán nem nordikus, de még csak nem is balti német típus.

Válasz

jóó film volt nekem tetszett!! csak a fõszereplõ engem borzasztóan idegesített, irritált :( szerintem õ kevés volt ehhez a filmhez, azt sem tudom kicsoda egyébként de valami jobb figurát is kiválaszthattak volna erre a szerepre!!!
ennek ellenére tetszett a film!!
7/10

Válasz

Te vagy az rtlklub marketing felelõse? Szerintem meg vannak elégedve azzal az 1-2 millió nézõvel, akiket esténként tv elé szögez a bk csodája. Biztos az egy-két milliós magyarországi elit az, amely megcsodálja.
Középszerû...bizonyára lazán folyamatosan részt veszel ennél jóval kiemelkedõbb alkotások létrehozásában...

Válasz

6/10

kgyuri0 2010 jan. 30. - 17:29:12 6/10 Előzmény animagemella

Hát elgondolkodtattál.

Emlegettem itten a z orosz Ulickaja divatos könyvét: DanielStein, a Tolmács.
Annak is van valós alapja: Egy OswaldRufeisen nevû lengyel zsidó, aki úgy menekült meg, hogy egy kolostorban az apácák menedéket adtak neki, ezek után több száz zsidót megszöktetett egy Mir város melletti konc lágerbõl, aztán, mint zsidó hõs, ellenálló, Izraelbe vándorolt ki. Egy probléma volt vele, megvilágosodott, s karmelita szerzetes, r.katolikus pap, lett, az izraeli állammal pereskedett, mert õ az ellenálló zsidókra vonatkozó törvény alapján kérte az állampolgárságot, mivel nem zsidó vallású volt, nem adták meg neki és ehhez ragaszkodott még a legfölsõ bíróság is. Végül honosítás által lett izraeli polgár, azaz elég sokáig való ott élés által. Idõközben egy héber nyelvû r.katolikus egyházközséget vezetett(sok bevándorló családtagja keresztény maradt), afféle bázisközösséget, voltak konfliktusai a Vatikánnal is.

Ulickaja az õ történetét „tuningolta” föl, kiegészítette a lengyel front eseményeket azzal, hogy a Gestapo helyi irodájában tolmácsként dolgozott, miközben németnek mondta magát.
Annak a könyvnek a mondanivalója is, ahogy mondod: fajsúlyos.
Mivel az atya több száz zsidót mentett meg és az erdõben harcoló partizánoknak fegyvert csempészett, mint gestapós, lényegében afféle modern Mózesként a zsidók számára kvázi meghatározó, csak hogy keresztény pap.
Aztán a háború után teológiailag is egyfajta ökumenikus õskereszténységhez nyúl vissza, eszméje, hogy az elsõ keresztények lényegében zsidók voltak, s ezt föl akarja eleveníteni, tkp. fölfogható az egész történet a zsidó-keresztény megbékélés erõteljes propagálásának.

Ulickaja más könyvében is kiütközõen elég naiv, és tehetségeske, de, mint már írtam, azért nem egy Tolsztoj, így nem tudja a fajsúlyos mondanivalót elég hitelesen megjeleníteni(sztem, legalább is).

Ezt a szóban lévõ filmet nem lehet sztem úgy nézni, hogy ez ne jusson az ember eszébe. Ulickaja sem fejti ki a történetet a maga realitásában, különbözõ szereplõk egymásnak írott levelei, írásai sorjáznak ehelyett. Ha esetleg ez a film, ha nem is ennek a könyvnek az adaptációja, de valami hasonló akarna lenni, akkor módot kellett volna keresni, a szimbolikus mozzanatok összedolgozására a naturalisztikus részekkel. Akár pl. narrátor alkalmazásával: jellemzõ a laza fegyelmezetlen szerkezet nélküliségre, hogy hol volt narráció, mint ha a szereplõ fiú mesélne, hol errõl „meg lett feledkezve”. Úgy esetleg sikerülhetett volna a nézõt eltávolítani a fõhõs személyétõl amivel zökkenõ nélkül lehetett volna belekeverni Sztálin fiát, vagy szatirikus jeleneteket.

Syberberg német rendezõ sokat vitatott filmje: „Hitler, egy film Németországból”. Na, az is hordoz fajsúlyos mondanivalót, pedig nincs összefüggõ története. Sokban hozzájárult ahhoz, hogy az „iszonyú” Németország napjainkra a demokrácia zászlós hajója. Ami bizony mi még igen sokáig nem leszünk.

Válasz

6/10

Egy szóval se mondtam, gondoltam, hogy Sztálinak nem volt fia, azt se nem, hogy nem esett volna fogságba, azt állítom, hogy ez az epizód nem illeszkedett szervesen ebbe a filmbe, inkább kilógott belõle!

Válasz

offtopic

German propaganda 1941. "Do not shed your blood for Stalin! He has already fled to Samara! His own son has surrendered! If Stalin's son has saved himself, then you are not obliged to sacrifice yourself either!"

Válasz

offtopic

Úgy olvastam, a németek hangszórón keresztül rengetegszer lejátszották ezt a nyilatkozatot a táborban...

Válasz

offtopic

Nehéz beleszólni a témába úgy, hogy csak az utolsó pár percet láttam. Így igazából fogalmam sincs, hogyan szerepelt benne Sztálin fia. De régóta közismert tény, hogy a fronton fogságba esett. A németek ki akarták cserélni Paulusért, de Sztálin nem egyezett bele. Késõbb a fiú öngyilkos lett a lágerban.

"Yakov served in the Red Army during World War II and was captured by the Germans. They offered to exchange him for Field Marshal Friedrich Paulus, who had surrendered after Stalingrad, but Stalin turned the offer down, stating "You have in your hands not only my son Yakov but millions of my sons. Either you free them all or my son will share their fate." Afterwards, Yakov is said to have committed suicide, running into an electric fence in Sachsenhausen concentration camp, where he was being held."

Részletes életrajz: http://en.wikipedia.org/wiki/Yakov_Dzhugashvili

Válasz

Nem az esztétika feladata annak megállapítása, hogy mi a szép, hanem az ember feladata, ha ez egyáltalán feladat.

Válasz

No, legalább sikerült szóra bírnom téged! Így már más, hogy megmagyarázod, és sok mindenben igazat kell adjak neked. Valóban lehetett hatásvadász, amit én absztraktnak vagy abszurdnak néztem, és az elklektius összevisszaságban is jó meglátás lehet. Hát bizony nem vagyok gyakorlott filmnézõ, és ezért tetszhetett nekem ennyire. De örülök azért, hogy ide eljutottunk. Tudod az a véleményem, egy ilyen összetett dologról nem lehet mégsem negatív véleményt igazi magyarázat nélkül hagyni. Nagyon nehéz lehet egy akkora zûrzavart, mint a Világháború filmen, egészében láttatni, de még egyes szelvényeiben is. Azért tartom mégis a filmet az általad megvilágított hibái ellenére is jónak, mert nagyon sokrétû, és végül is ott az a félelmetes, tébolyult összkép. Egyre fontosabbnak tartom a II. Világháborúl szóló filmeket, és azt is, hogy több megvilágításban lássuk. Fontos, hogy lássuk a borzalmakat, és mindennél jobban a gyûlölettõl, az erõszaktól rettegjünk. Én így érzem, ezért utasítottam el, hogy kerek-perec képtelenségnek kiáltod ki. Összességében nagyon nem az.

Válasz

6/10

Sajnálom, ha érzéseidben bántottalak volna meg azzal, hogy nekem ez a film nem tetszik.

Én kitartok amellett, hogy ha egy nem kifejezetten absztrakt film nem kifejezetten mesefilm, akkor legyen hihetõ történet, attól lesz hiteles. Absztrakt filmen értem a jól sikerült mitikus/mágikus realizmust is, az ilyeneket nem igen szeretem(mert nehezebb ilyenbõl igazán hiteleset találni, mint a „földhöz ragadt” realista történetekbõl), de pl ilyen magyar filmben a Hetedik kör, vagy a Tréfa. „Földhözragadt” realista történet a Jób lázadása. Egyáltalán nem realista(se nem földhözragadt se nem mágikus/mitikus az Angyali üdvözlet. Ezek mind nagyon tetszenek, s akkor csak magyar filmekre szorítkoztam. A teljesen nem absztrakt( „földhöz ragadtnak” neveztem) történetre tehát a Jób lázadása példa, minden másodperce teljesen hihetõ, és persze hiteles is. Ha nem állapodik meg egyfilmkészítõ önmagával, hogy végül is milyen mûfaju keretek közüt nyilvánul meg,akkoregy eeklektikus összevisszaság jön ki, ez történt sztem ennél a filmnél. És a fajsúlyos mondanivaló nem mentség, ahogy sárkányzsíroskenyér is állította. Sztem sõt: afajsúlyos miondanialó eklektikus és zavaros „megzenésítése” kifejezetten kártékony.

Ennél a filmnél igen is létjogosultsága lenne a történelmi hitelességnek. Azzal, hogy meglehetõsen indulatosan összezsúfol minden hülyeséget [Sztalin fia epizód, szovjet pionyírok imája Sztálinhoz és a potyogó cukorka, a látványos (és valljuk be: olcsón hatásvadász) homoszexuális támadás a német fogságban, a Hitler szobra elõtt elmondatott fogadalom, stb] azt a hatást kelti, hogy valós információt közöl. Lám, itt már valaki arról írt,hogy, úgy tudja, valós események alapján készült a film.
Nem tudom egyiket sem szó szerint idézni, de egyrészt pl. LukácsGy(Sajnálom!), más részt Shakespeare egybehangzóan úgy vélik, hogy a mûvészet (irodalom) létjogosultsága a tükörtartás(ui. a világ és a valóság elé). Néha, bizonyos esetekben a görbe tükör ( is) hiteles(ezzel akartam kezdeni ezt a hsz-t, ha ikerült), itt azonban nem az a helyzet, itt a tükör nem hazudhat, mert akkor hiteltelen (Ez pedig még szerinted is esztétikai fogalom)

Válasz

Egek…
Úgy látom csakugyan kötekedni akarsz pedig. Van egy alapvetõ kérdésem, láttad a filmet?
Mondom is mi a barátok közt: nem tartozik az esztétika tárgykörébe, mert említésre sem érdemes, semmi, hétköznapi szereplõkkel, hétköznapi eseményfolyam, jobban jár, aki kisétál helyette a Duna, vagy akármelyik folyó, folyam folyását bámulni, tartalmasabb idõtöltés, legalább levegõzik, élni próbál, nem a tv elõtt hizlalja a fenekét. Nem fajsúlyos. Beismerem nem a legszebb szó, helyettesítsük be azzal, hogy telt, tartalmas, mondjuk lélekkel teli, mondanivalóval teli, értelemmel, érzelemmel teli, élményt adó. Nekem talán megengedhetõ módon a barátok közt, és még sok minden más, még ha nem is baromság, semmit sem ad, azaz annyiban mégiscsak baromság, nekem, hogy baromság volna idõt pazarolnom rá. És tudom, hogy másnak sem ad sokat, nem is azért nézik, hanem hogy jól-rosszul elüssék az idõt. A tárgyalt filmre viszont senkinek nem baromság pazarolnia az idejét.
Íme, találtunk egy újabb esztétikai ellentétpárt: teli-üres. Egy vízzel teli flakonnak is több hasznát vesszük, mint egy üresnek, és általában igyekszünk mindennek valami tartalmat adni. Így hát a fajsúlynak, teltségnek, mondanivalónak, mélységnek, minõségnek, bárhogy nevezzük, van köze az esztétikához, csakúgy mint az üresnek, felszínesnek, stb… A realitás vagy az irrealitás bizony biztosan nem minõséget meghatározó esztétikai fogalmak. Ezek látásmódok, és talán kifejezõ eszközök.
Kösz, hogy megengedsz nekem annyit, hogy „elég jól látod”, de azt már nem kösz, hogy nem tartasz gondolkodásra hajlamosnak. Én nem nyilvánultam meg soha ilyen lenézõen. Talán bizony finomabban tudok mégis ironikus lenni, gondolkodás nélkül is…
Bocsánat, elbénáztam, gusztustalan és gusztusos helyett ízléseset és ízléstelent akartam írni. Ezek vagy azok, mindegy, de miért nem esztétikai fogalmak? Szerintem hétköznapi esztétikai, és mûvészetesztétikai fogalmak is egyaránt, függetlenül attól, mennyire naivak. Elõfordul persze a mûvészetben, hogy ízléstelenséggel, gusztustalansággal, ürességgel stb. akarunk ábrázolni dolgokat, akkor ezek maguk az eszközök.
Csak tartalommal, mondanivalóval bíró dolog kerül az esztétika vizsgálata alá. Fajsúly, mélység kérdése: minél tartalmasabb egy mû, annál jobban érdekel minket, izgatja érzékeinket, tudatunkat. Az ürességen nincs mit szemlélni.
Persze nem lehet minden szörnyen fajsúlyos, mély értelmû. Ebben egyetértek, már ha jól veszem ki, hogy erre célzol. A tartalom azonban, nekem legalábbis, semmibõl sem hiányozhat. 34 éves fejemmel most egy Verne Gyula regényt olvasok, amin 10 évesen túljutottam, ahogy mások is. Nem rendít meg, mint a Karamazov testvérek, de majd ugyanúgy élvezem, mert tartalmas.
A kereszténységrõl nem akartam semmi elképesztõt írni. Remélem azért nincs különösebb bajod vele. Az inkvizíciónak vége…Nem az egyházról írtam. Nekem a nagybátyám meghalt a második világháborúban (idõs apám volt). Aztán a nagyapám gyanús körülmények közt ’59-ben. Talán még mindig jobb, hogyha a keresztény tanítások erejében hiszek (különben nem vagyok vallásos). Van, amiben Te hiszel? Én, elnézést kérek, még mindig inkább ebben, vagy az ilyen filmekben hiszek, mint a barátok köztben.

Válasz

Igen, ekkora.
Egy film, ami nem dokumentumfilm, nem történelemkönyv, hanem motívumok halmaza. Illetve az is, úgy mondanám: "absztrakt történelemkönyv", nem csak leír, ábrázol, lefest, érzékeltet, láttat, setjtet, megmutat, értelmez stb. Bármilyen ábrázolómûvészetet általában nem a politika, a történelmi események érdeklik, hanem a világ, az emberek, érzéseik, az események közt.
Abban igazad van, lehet én sem rendeztem volna meg ezt az adott körülmények közt valóban mesebeli happyendet, de, bevallom, engem tényleg annyira magával ragadott a film egésze, hogy nem is törõdtem vele. És azt hiszem nem is kell. Elég nyomasztó volt a film ahhoz, hogy legyen egy feloldás, bármily csekély is a valószínûsége egy ilyen fodulatnak.
Nem bánom én kinek áll égnek a haja, de a reális és irreális akkor sem esztétikai fogalmak, ezt egy iskolára még csak készülõ, mesehallgató-nézõ kisgyerek is érzi már. A szép vagy csúnya, gusztusos-gusztustalan, vagy akár a hiteles-hiteltelen (de nem a hihetõ és hihetetlen), ezek esztétikai fogalmak.
Ne haragudj, én nem akarok minden áron vitatkozni veled, de már korábban is kifejezetten egy olyan filmen finnyáskodtál, ami igenis fajsúlyos mondanivalókkal bírt, és ott is a hihetetlen, irreális, és hasonló nem értékmérõ jellemzõk voltak a vesszõparipáid. Persze ízlés kérdése is, de 100 %-ig biztos, hogy ez nagyon nem rossz film, sõt itt-ott zseniális. Én nem vagyok film-, drámarajongó, éppen egyrészt azért, mert nem szeretem az ötletszerûséget, jobban szeretem a prózát, regényt, ám egy filmnek a maga két órájában koncentrálnia kell minél több látószöget. Ebben óriási volt. Tök mindegy mennyit okoskodunk azon, fitogtatjuk tudásunkat a Komszomolról, Hitlerjugendrõl, koncentrációs és szibériai lágerekrõl, hogy megtörténhetett-e mindaz, ami a filmbe lett sûrítve, nem lényeges. Gulliver, János vitéz, Dante, Szindbád hol jártak?

Válasz

6/10

Így lehet, de mi következik ebbõl?

Eleve a két testvér egymásratalálása kidolgozatlan, a közelükbe se kerülhetnének egymásnak, az egyik egy konc-lágerbõl szabadult, a másik hitlerjugend egyenruhában hadifogoly lett.

Persze az reális, és életszerû, hogy nagy lehetett a fejetlenség. De ekkora?

Válasz

Az a bajom, hogy ilyeneket írsz: erõltetett, orbitális ostobaság...egyszerûen rossz, és kész. Milyen emberi alapon írsz le ilyeneket? Ki vagy te? Írd a barátok köztbe, vacsoracsatába, kibeszélõshow-hoz, ahhoz a temérdek ócskasághoz, mittudomén hova, de ne egy filmhez, ami valószínüleg nem tökéletes, de akárhogy is, klassz...

Válasz

Nincs semmi bajom a Sorstalansággal. Azt akartam kérdezni, kinek van Nobel-díja itt...
Köszönöm a helyreigazítást az úttörökrõl. Én utoljára 15 éves koromban voltam úttörõ, és nem tekintettem magam egészen felnõttnek. A filmben is kisebb-nagyobb gyerekek voltak az úttörök.

Válasz

offtopic

A lágerekbõl kiszabadult emberek (lengyelek, zsidók, német ellenzékiek stb.) nem kerültek hadifogságba.
A Vörös Hadsereg volt tagjai (hadifoglyai) kerültek különféle (elsõsorban szibériai) lágerekbe.

Válasz

Összes hozzászólás

Értékelés:

49 szavazatból

Szerinted?

61 hozzászólás

PORT.hu a Facebookon