"Nagy Anna verset mond! Annyi felejthetetlen prózai szerep után váltja valóra régi álmát, hogy a költészet iránti szeretetéről is bizonyságot tegyen, s az alakításhoz szokott tehetségét ebben az abszolút egyedüllétben is kifejezze, mikor a színpad s kellékek nélkül, társtalanul csak tehetsége magányos erejében bízhat, a költők légnemű szavaiba fogódzkodhat... Egyszer játékos komolysága, máskor szelíd vidámsága érvényesül, de tragikusan szigorú, s az élet szépségén és nyomorúságán csodálkozó arca és hangja is maradandó élményt ad." - írja Ágh István költő, Nagy Anna versekből építkező portréja láttán.