A tizenéves Zoli és barátai egész nap az utcán lógnak, autókat törnek fel, sőt időnként veszélyesebb kalandokba is bonyolódnak. Amikor Rita, az erdélyi lány is csatlakozik a bandához, mindannyiuk élete megváltozik.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Mérai Katával való interjúban köszönt rám a film. Kata elmondása szerint dizőzként élte meg a szerepet, mint végzet asszonya, csak a szakma nem így gondolta. Rózsa János játékfilme, Kardos István igazán ütős forgatókönyve alapján abszolút részletes pontossággal számol be Magyarország 1989-es évének második feléről. Rózsa János a szociológiai vizsgálódásait ezúttal ismételten a lézengő intézeti gyerekek, autókat feltörő és azokat kifosztó kamaszok szemszögéből végzi. Ők a hősei sztorijának, amely pereg előttünk mindennap, piszkos aluljárókban, piaci szélhámosok között, a "pipisók" csalogató neonjának fényeiben.
1989 késő nyár. A zöld határon szatyrokkal menekül az erdélyi família, s a távoli rokonnál, egy romos pesti bérlakban kapnak menedéket. Eléggé szűkösen vannak, a házigazda nincs otthon, haldoklik a kórházban. Kihúzzák valameddig... amíg továbbmennek... Epedve bámulják a TV-képernyőt, ahonnan mosolygó kelet-németek néznek rájuk: őnekik sikerült, őelőttük felemelkedtek a sorompók. Ám Rita, a szép, tiszta tekintetű, erdélyi magyar kamaszleány is átlépi addigi életének határait, amikor Zoli, a pesti rokonsrác mellé szegődik, és megízleli a kamasz alvilág sötétjét. Zoli után megismeri Attilát, aki a rácsok mögött ülő bátyját akarja kiszabadítani, erre szervez épp "akciót". Nem valóságos nehézfiúk ők, inkább érzelmesek, szeretetrevágyóak, és készséggel adnak is belőle, ha azt valaki igényli. Zoli kismagnójára adja elő a világról megalkotott véleményét, Attila börtöntjáró bátyjáért áldozza fel magát, Rita nem találja helyét semmiféle világban, hiába veszi magára csöves barátainak álruháját. Az utcára űzte őket a törődésképtelen család, a botor társadalom, a könyörtelen politika. Magányosak ők, de összekapaszkodnak, mint 30 évvel azelőtti filmhős elődjeik a "Négyszáz csapás"-ban; s hogy világos legyen a filmtörténeti utalás, Rózsa a kedvükért fel is újíttatja, feltűnteti Truffaut remekművét a körúti moziban. Végül megjelenik a francia újhullám és az itáliai neorealizmus Magyarországon világra jött késői szerelemgyermeke, Csorna: a kis csavargó, aki az intézetbe csak héderelni és fürödni jár (ha nagyon bekoszosodott), életét az utcán tölti. Ő a kocsikat megszálló ablakmosó kölykök bandafőnöke, aki kapcsolatai révén a közlekedési piros lámpákat átállíttatja, hogy társainak több ideje legyen a "munkára". Csorna alulnézetből látja a kockát a szerencsejátékos doboza alatt, és súg is részesedésért a szerencsepróbálónak. Ő a bolti pénztárból lopja a vásárláshoz szükséges pénzt, Teréz anya konyháján is meg-megfordul, ha szakit keres valamely akciójához. Részeges apja küldte az utcára "pénzt keresni", lopni, hogy befejezhesse kétszintes kültelki házukat, ahol Csorna külön fürdőszobát szeretne, mennyezetig csempézve és csakis nagy fürdőkáddal. Ő a főtanúja a Zoli-Rita-Attila kapcsolatnak, amely szemérmesen, de bimbózik, meg persze a szerencsétlen túlkoros intézeti Lacika vágyakozásának Rita után. Emellett tanúja a véletlen, ám sorsszerűen bekövetkező tragédiának is, a bűnösök kikerülhetetlen bűnhődésének, amikor a szerelme végett gúnyolt és megalázott Lacika leszúrja Zolit. Csorna a pályaudvari büféből hozza épp tálcán a kólákat a váratlan gyilkosság pillanatában. A dráma az ő tekintetéből sugárzik, és mindent elmond.
A Csornát alakító Szabó Dani az, aki meggyőzi a nézőket, hogy ez a kitervelt valóság, a gondosan összeválogatott felszerelésekkel mégis igaz. Személyisége elbűvöli a többi amatőrt is: Visy Bernadett, Hajdú Szabolcs, Gazdag Zsolt és Újvári Csaba egészen más hangon kommunikálnak, másképp mozognak, ha ő jelen van. Eme kisfiú nem gyerekszínész! Valamilyen különös képességgel áldotta meg a sors. Olyan szerepeket él meg, olyan feladatokat hajt végre, amelyet röpke 11 éve alatt meg nem tapasztalhatott, s aligha láthatott. És amikor jelenlétének fénye kialuszik, ott áll mindenki üresen az információs díszleteknél, a bukaresti forradalom tévés felvételeinek sugárzásánál...
Szerencsére Rózsa János a Magyar Köztársaság októberi kikiáltásáról, a novemberi népszavazásról nem tudósította nézőit. Szabó Dani "mágiája" bizonyítja, hogy nem a "jólvanna" reflexétől valóságos a kép a vásznon. A film hőseinek számkivetettségét a külsőséges igazságok nem hitelesítik. Rita nem Ceauşescu rendszerének embertelensége miatt nem találja helyét a világban, Zoli magnóba suttogott kínjait sem magyarázza halmozottan hátrányos helyzete. Pedig a moziban bármit elhisz a néző, ha képesek elhitetni vele. Csorna képes rá. Holott tudható, hogy Daninak hívják. Szabó Daninak. A valóság és annak bármily mása között bonyolult a kapcsolat.
Részleteiben érdekes korrajz, de összességében túlzottan filmes. Mintha a Németország, nulla év vagy a Valahol Európában folytatása akart volna lenni; csakhogy a rendszerváltással nem szûnt meg a közoktatás, mint ahogy azt a film igyekezett sugallni.
A rockereknek kifejezetten rocker haverjaik voltak. Ráadásul, mivel a rendõrök folyton õket igazoltatták, meglehetõsen biztos, hogy egy bûnözõ nem akart volna Bergernek kinézni.
A melodramatikus vég is hervasztó.
Egyszer végig lehet nézni.
Nagyon érdekes korrajz, magukra hagyott fiatalokról, akik nem tudnak mit kezdeni a rájuk szakadt "szabadsággal". A rendszerváltás utáni csalódottság süt a hangulatából, kb. annyi idõs voltam akkor, mikor a fõhõs Zoli és barátja Attila.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások