A film korabeli zenékkel és híradókkal gazdagító életrajz a Komintern 1935-ös kongresszusával indul, érzékeltetve annak a munkának a nagyságát, amelyet Dimitrov a baloldali erők tömörítése érdekében végzett. Ebbe a filmbeli jelenbe úsznak be a múlt képei: az 1932-33-as év, a Reichstag felgyújtásával kapcsolatos lipcsei per Dimitrov fölényes győzelmével vádlói felett, és persze civil életének epizódjai. "Azt akarom elmondani, mi történt ezekben az években egy kommunistával, aki a nemzetközi kommunista mozgalom vezetője volt, aki észrevette a kommunisták stratégiájának hiányosságait és akit mindig segített valódi humanizmusa. Ebben az időszakban Dimitrov magányosan, illegálisan utazta körbe Európát, mialatt súlyosan beteg felesége egy moszkvai kórházban feküdt, akit nem látott viszont soha. Olyan embernek akarom őt ábrázolni, akinek néha kétségei voltak, aki néha boldog volt, néha boldogtalan, mert ha márványszobrot faragok belőle, az semmit se ér" - nyilatkozta Bardem a forgatáson.