Film

Foglalkozása: riporter

/Professione: reporter/
olasz-francia-spanyol-amerikai filmdráma, 126 perc, 1975
    • f

Értékelés:

15 szavazatból
Szerinted?

Az egyik Észak-Afrikai országba utazik David Locke újságságíró, hogy riportot készítsen a gerillák harcáról. A sivatagban lévő szállodában találkozik a fegyvercsempésszel, aki váratlanul meghal. A kiégett riporter úgy érzi, itt az alkalom, hogy elmeneküljön régi életéből. Felveszi a halott férfi személyazonosságát és magához veszi a határidőnaplóját, amely Afrikán és Európán át veszedelmes fegyvercsempészekhez és egy titokzatos fiatal nőhöz vezeti. Locke kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy bár sikerült megszabadulnia előző életétől, az új bőre egyre szűkebb rá.

Stáblista:

Díjak és jelölések:


Vélemény:

szavazat: 10/10 2015 okt. 08. - 00:13:35
2015 okt. 08. - 00:13:35

adtam egy 10est.

2013 júl. 23. - 10:09:20
2013 júl. 23. - 10:09:20

****SPOILER Nem értettem a végét, hogy miért halt meg Jack Nicholson?
****SPOILER vége

szavazat: 10/10 2012 márc. 20. - 16:18:18
2012 márc. 20. - 16:18:18

Cél:az igazság megtalálása , válasz keresése a kérdésekre : Mit csinálunk? Hová tartunk?. De válasz nincs. Nincs, mert az életre , önmagunkra nem tudunk válaszolni.

2011 nov. 10. - 07:31:10
2011 nov. 10. - 07:31:10

Hol adták? Szinkronos volt esetleg?

2011 okt. 04. - 02:38:00
2011 okt. 04. - 02:38:00

Nem vette fel valaki véletlenül DVD-re? Külföldön voltam, lemaradtam róla :-(

2011 szept. 26. - 17:41:53
2011 szept. 26. - 17:41:53

A Guell Park szép volt, Maria Schneider pedig érzéki. Fõleg ez maradt meg bennem az évek során

szavazat: 10/10 2011 szept. 26. - 16:09:34
2011 szept. 26. - 16:09:34

Miután a Nagyítás mesterkéltségén, mû-vésziségén felidegesítettem magam, megnéztem ezt.
Bravúros! Mestermû! Csillagos ötös!

2011 jan. 08. - 10:04:30
2011 jan. 08. - 10:04:30

Antonioniról csak szuperlatívuszokban...
Minden egyes alkalommal megdöbbenek, hogy mennyire természetesek, fogyaszthatók, szórkaztatók és egyúttal filozófikus tartalmúak a filmjei... Látnikell!

2010 dec. 06. - 11:26:49
2010 dec. 06. - 11:26:49

Mindig jó, ha egy (vagy rögtön kettõ:) melodrámát és egy krimit fércelnek egybe, melyek a lelki és a fizikai megsemmisülés síkjaiként is értelmezhetõk, ahol az elõbbi végzetszerûen vonja maga után az utóbbit. Pont mint egy jó noirban :)

szavazat: 9/10 2009 máj. 17. - 09:13:08
2009 máj. 17. - 09:13:08

szép a neved:).emlékszem,igen emlékszem hogy kell játszani mint a gyermek

2008 dec. 14. - 13:45:43
2008 dec. 14. - 13:45:43

A rendezõ Antonioni ebben a mûvében is örökérvényû kérdések körül tapogatózik: mit cselekszünk, hová megyünk, mi is a valóság valójában? Kevésbé számít a létezés vége, mint az alapvetõ egzisztencialista kérdések kutatása. A film szakít a lineáris elbeszélésmóddal, a történet a közbeiktatott jelenetek ellenére sem válik azonban teljesen világossá…, az idõ (film) elõhaladtával, a nézõ olyan tapasztalatokra tesz szert, mely a képi benyomások határán túl kezdõdik…

2008 máj. 13. - 19:33:43
2008 máj. 13. - 19:33:43

Jé, e filmnek még nem volt témája? Akkor induljon.

30 perce néztem meg (fõleg, mert érdekelt már régóta). Igazából én nem tartom magam akkora Antonioni-rajongónak. Ha olasz "legenda", akkor inkább Fellini. Nem tudom, miért. Vagy legalábbis nehezen ragadhatom meg. Én alapvetõen a komor, sötét, u. n. "darkos" filmeket kedvelem, s Antonioni (ha színekben és formában nem is, de spirtuálisan mindenképp) ugye inkább ezt a komor, közömbös, hideg stílust képviseli, szemben Fellinivel, akiben szintén van azért "melankólia", de filmjei sokka inkább "varietések". De valahogy Fellini kicsit "béna", esetlen karakterei (mármint nem úgy értem, hogy sz*rul megalkotottak, hanem úgy, hogy direkte ilyen személyiségek érdeklik a mestert) közelebb állnak hozzám, mint Antonioni eléggé zárkózott, "elidgeneült" karakterei. Persze Fellininél is ott van az "elidgenedés", de õ ezt egészen másképp ragadja meg.
Szóval valami ilyesmiért nálam Fellini kedveltebb.

Ez a film nálam, már most leírom, hogy 9/10, de szintén kissé távolabb áll tõlem. A film bizonyos szempontból "unalmas", legalábbis annak tûnhet. A felszínen kevés dolog történik, a narráció rendkívül zárkózott, inkább epizodikus film ez is, mint szinte minden Antonioni mû.
Azonban kellõképpen sikerül káoszt teremteni, amit önkéntelenül is elkezdtem rendezgetni, töprengeni, hogy most akkor kit látunk Jack Nicholson személyében éppen a kép-eseményben: David Robertsont vagy David Locke-t? Sokszor ugrunk egyet az idõben, csak úgy, még vágás sincs (a sokszor idézett jelent, ugye ***SPOILER***Mikor megtörténik a személyiségcsere.***SPOILER***). Így rendkívül aktívnak kell lenni, hogy felfogjuk a cselekményt. Illetve inkább eseménysort, mert a cselekményt úgy gondolom, annyira nem nehéz megérteni. Ebbõl történetet rekonstruálni már nehezebb.
S én ezt nagyon pozitívnak vettem, zseniálisan bánt az idõvel. Tényleg megjelenítette azt, amit több elmélet is mond a modern-késõmodern filmeknél: térszerû idõ.
Igazából jó kis nyomozós dolog az egész, a felszínen. Persze a mélyben itt is a mély melankólia, a kapcsolatoktól való félelem bújik meg - nekem ez jött át leginkább.
Érdekes volt Jack Nicholson-t látni e szerepben, mondjuk egy Joker mellé állítva 8D. Itt is kijön, hogy micsoda zseni is ez a színész.
A végén pedig ismét nem kapunk megoldást, vagy valamiféle lezárást igazából - de ezt Antonionitól bûn is lenne elvárni.
Szóval nekem tetszett, szerintem egyik legjobb filmje a mesternek.

Színházi előadások az ünnepekre Budapesten
Színházi előadások az ünnepekre Budapesten

2018. december 25 -31. közötti időszakból válogattunk.

Jegyvásárlás