Fűszer és csemege

Bakancslistához adom
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar filmdráma, 75 perc, 1940

Értékelés:

45 szavazatból
Szerinted?

Letűnt világról, egy pesti kereskedőcsalád életéről szól a Csathó Kálmán színdarabja nyomán készült film. Puskás Aladár és üzlete a kereskedők mintaképe, ám fia szégyelli ezt a társadalmi rangot. Csak a pénz, a birtok és a lovak érdeklik. Az öreg jobb keze, a paraszti sorból fölkerült kereskedősegéd, a fiatal Mácsi Márton. Amikor az öreget szélütés éri, Márton megmenti a könnyelmű és eladósodott fiútól a boltot, ráadásul feleségül veszi Vilmát, Puskás Aladár szép leányát is…

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
10/10
fosszilia 2022 febr. 13. - 13:14:08 10/10
T. Port.hu

A képek - Fónay Márta és Pápai Erika - az 1988-as igazán remek tévéfilmből valók, viszont annak az oldalán (az 1988-as) már csak Fónay Márta képe látható. Itt viszont, egyetlen kép sincs az 1940-ben készült filmből.

Viszont a '88-as film alá 'Ugek' nevű kommentelő csatolt egy képet az 1940-es filmből, és néhány érdekességet is leírt.

Javaslom, hogy próbálják egységesíteni a filmekhez tartozó képeket, illetve leírásokat.
napraforgó 2021 okt. 26. - 16:23:56
Az az 1988-as filmfeldolgozásból való.
pkovaks 2021 okt. 26. - 15:28:21
Mit keres a kepen Fonay Marta ? ? ?
10/10
Éduah 2012 júl. 11. - 01:46:58 10/10
feketevipera 2011 júl. 31. - 20:59:18
A Fûszer és csemege a hibáival együtt is kirí a tucatfilmek tömegébõl, részben a jó színészi alakításoknak is köszönhetõen. Egyrészt megjelenik benne a hivatástudat és a léhaság ellentéte, másrészt pedig az önmegvalósítás és az "én" problémája. Mind Mácsi, mind a fiatalabb Puskás eltávolodik - vagy el akar távolodni - attól, ami eredetileg volt. Mácsi parasztfiúból lett városi kereskedõsegéd, míg az ifjabb Puskás inkább a könnyelmû életet és a gazdálkodást (amihez azonban nem ért) választja. Mindenféleképpen értéke a filmnek, hogy az alkotók igyekeztek a drámaiságot hangsúlyozni, még ha mai szemmel helyenként talán giccsesnek is hat a történet, a figurák pedig mintha túlságosan fekete-fehérek lennének. (Egyébként Jávor Pál eléggé furcsán hatott bajusz nélkül, legalábbis számomra.) Ritkán látható mû ez, ráadásul a kvalitásosabb alkotások közé tartozik - nem a kabarékba való gegekkel teletûzdelt tucatvígjátékok sorát gyarapítja, igaz, itt-ott felcsillan benne némi humor -, így egyszer mindenféleképpen érdemes megnézni.