Gyilkos vagyok

Bakancslistához adom
Double Indemnity
amerikai krimi, 110 perc, 1944

Értékelés:

22 szavazatból
Szerinted?

Neff biztosítási ügynökben állítólag dolgozik egy jómanó, aki mindig a helyes irányba tereli a fiút. És még Neffet is képes rávenni a lenge öltözetű, pompás bokájú szőke nő, hogy öljék meg együtt a férjét. A gyilkosságot vasúti balesetnek álcázzák, de nem számolnak a hangyaszorgalmú nyomozóval, Bartonnal, akit nem lehet megtéveszteni.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Walter Neff
Phyllis Dietrichson
Mr. Jackson
Sam Garlopis
Joe Peters

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
9/10
breeder 2014 máj. 09. - 22:25:29 9/10
A 'Gyilkos vagyok' írója ugyanaz a James M. Cain, aki a Postás kétszer csenget címû novellát is jegyzi! :)
Szeretem mindkét történetet! Fõleg, hogy a Gyilkos vagyok címû film egyik fõszerepét az egyik kedvenc színésznõm Barbara Stanwyck játssza!
6/10
Sadenal 2013 máj. 20. - 18:29:35 6/10
Jó kis film volt. Bár ez a cím....oh Istenem. :)


6/10
lszl139 2011 ápr. 30. - 17:40:29
Kedvelem Billy Wilder filmjeit, meg is van a gyûjteményemben.
Coleman 2009 júl. 27. - 00:30:29
Közvetlenül az Alkony sugárút után néztem meg ezt a Wilder remekmûvet, egyszerûen nem tudtam betelni velük. És nem kellett csalatkoznom, Wildert ugyan inkább vígjátékrendezõként tarják számon, pedig gyakorlatilag megalkotta a film noir két kimagasló mestermûvét. A narráció ebben is utolérhetetlen, de a cselekmény bonyolítása sem mindennapi; megdöbbentõ, hogy a gyilkosság után még izgalmasabbá válik a film, pedig komolyan azt gondoltam, hogy onnan már nem lehet fokozni.
Zogmund 2009 jún. 30. - 16:35:11
Érdekes film. Azért kicsit többet vártam, de nem sokkal :)
Talán logikátlannak érzitek, hogy miért ment vissza és mondta fel a történetet, de szerintem ennek pont az a magyarázata, hogy õ nem egy "aljas gyilkos" alapból. Meg Keyes a barátja volt, talán az egyetlen aki\ami megmaradt neki azok után, hogy mind a pénzt, mind a nõt elvesztette.

Amúgy ez a "Gyilkos vagyok" tényleg elég szánalmas... Hogy mért nem tudtak megmaradni a "Kettõs kárigény" -nél??
Vinogradov 2009 jún. 15. - 10:39:27
OK, akkor úgy tûnik, egy ideje már nyitott kapukat döngettem :)
Vinogradov 2009 jún. 11. - 13:46:15
"Robinson ránézésre nem illett volna a femme fatale által megbabonázott fiatalember szerepére, nem tudom más filmekben hogy s mint volt, Neff nem lehetett volna, nem értem itt minek ezt erõltetni. Azt a szerepet meg amit játszott, 100%-osan rászabták."

Így igaz...

Csak megemlítettem, hogy még az is elképzelhetõ, hogy jobban el tudja játszani a szerepet fiatal kollégájánál...

Ennek alátámasztására: egy interjúban Tolnay Klári elmesélte, hogy egy elõadás elõtt a Nemzeti Színház öltözõjében a közel negyven esztendõs Bajor Gizivel beszélgetett, mikor is a nála egyébként mintegy húsz esztendõvel idõsebb mûvésznõ megjegyezte, hogy milyen kár, hogy már nem játszhat kamasz csitriket, ugyanis most tudná csak igazán jól elõadni magát ebben a szerepkörben...

Na így vagyok Robinsonnal is: lehet, sõt, biztos, hogy alkatilag nem alkalmas a szerepre, de helyenként lehet, hogy jobban elhittem volna az általa elõadottakat, mint a fõszereplõnk néha sztem eléggé erõtlen és vérszegény játékát.



"Peter Lorre sem a szerelmes fõszerepeket kapta, a Mr. Moto-dolog meg egész más kérdés"

Így igaz, az másról szólt - érthetõ okokból nem lehetett a negyvenes években egy japán karaktert amerikai filmben japán színésznek eljátsszania.

Ami viszont az ún. "szerelmes fõszerepet" illeti, hát az általam már emlegetett, egy évvel ezután készült "Vörös utcában" (nem mellesleg Fritz Lang elsõ amerikai filmjérõl és persze egy noir-ról van szó) bizony itt teljes mell-, váll-, és bizony, derékszélességben Edward G. Robinson pont ezt alakította.
Vinogradov 2009 jún. 11. - 11:05:32
"Erõs érzelmeket? Annyit szögeztem csak le, hogy Neff nem jófiú, hanem szimplán aljas gyilkos volt (vagy talán nem az volt?)."

Dehogynem, sõt két ízben is gyilkolt, ami még súlyosabb bûn...

Csak ne felejtsük el, hogy Phylis ugyanúgy az.

A film nem érzékelteti olyan erõvel, mint egyes késõbbi noir-ok (talán mert túl hamar eljutunk a bûn elkövetéséhez), de tény: a felelõsség nem kis mértékben a hölgyet terheli.

Ami pedig az "aljas gyilkos" szókapcsolatot illeti, elég erõs emocionális töltetet hordoz...

(Amúgy nem mellesleg azért kelthet Neff karaktere nagyobb szinpátiát vagy antipátiát, mert a film nagyon erõsen az õ szubjektív szemszögébõl szemléli az eseményeket, femme fatale-nk, pedig, ahogy ez már csak lenni szokott a noir-oknál, örök rejtély és titok marad számunkra.)



"Robinson amúgy alkatilag nem lett volna megfelelõ Neff szerepére, de valóban nagyszerûen játszott."

Robinson, ahogy több más színész is a negyvenes-ötvenes években számos olyan szerepet alakított, amelyre elvileg alkatilag nem volt alkalmas. Ilyen pl; hogy az egyik legkézenfekvõbb példát hozzam, Peter Lohre, a magyar származású színészzseni (Lang "M"-jébõl lehet ismerõs), aki két vagy három filmben volt Mr. Moto, a japán titkosügynök - miközben enyhén szólva nem volt egy ázsiai típus. Ami pedig Robinson a történethez nem illõ alkatát illeti, csak két filmcímet hoznék példaként: "Vörös utca" (1945), "Egy amerikai Rómában" (1962) - amúgy mindkét filmben brillírozott.
Vinogradov 2009 jún. 08. - 20:09:07
"Neff meg egyáltalán nem jófiú, hanem szimplán aljas gyilkos volt, igaz, igyekeztek megkedveltetni..."

Bevallom, meglep, hogy Neff alakja ilyen erõs érzelmeket keltett benned. Számomra MacMurray alakítása végig kicsit semmilyen maradt (különösen a rendkívüli Stanwyck mellett) - ez az egyik oka, hogy a film nem ragadott meg száz százalékosan.

Meg az is, hogy csak úgy elképzeltem, az õ helyében Boggart, vagy Gregory Peck, esetleg még maga, Edward G. Robinson is mennyivel fantasztikusabb alakítást nyújthatott volna Neff szerepében.



"Azt sem tudom miért nem lehetett egyszerû tükörfordítással magyar címet adni neki, a Kettõs kárigény miért nem felelt meg, ezerszer jobb volt. A Gyilkos vagyok teljesen snassz, kb. minden második kriminek adhatták volna."

Egyetértek: ráadásul a legjobb tudásom szerint elõször ezen a címen is mutatták be Wilder moziját.
Vinogradov 2009 jún. 08. - 19:59:46
Bár Billy Wilder minden tekintetben tízezerszer többet tud ennél, a "Double idemnity" kitûnõ munka, a filmtörténet egyik elsõ igazi noir-ja, a magyar származású André de Toth szintén 1944-es, Dark waters címû darabja mellett, s bár olyan más noir-okhoz képest, mint pl. a szintén Billy Wilder alkotta "Alkony sugárút", vagy Orson Welles "Sanghaji asszony"-a, a mûfaj erõs középmezõnyéhez tartozik, azért jelentõs darab.

A történet némiképp logikátlan: Neff túl gyorsan beleegyezik, hogy megölje Phylis férjét, Keyes érvei néhol eléggé sántítanak, midõn az igazi gyilkos kilétét kutatja, Phylis lányának, Lolának szerepeltetése nem tûnik indokoltnak (habár Jean Heather kétségtelenül bájos jelenség volt), és, ahogy azt már más is megjegyezte, az sem túl logikus, hogy miután megölte a nõt, és õ maga is kapott egy kisebb találatot, Neff órákig üldögél Keyes irodájában, hogy szalagra mondja "szívbemarkoló" történetét.

Ellenben: a dialógusok kitûnõek, a narráció mesterien alapozza meg a sztori hangulatát (de hát ez amúgy is gyakori a noir-oknál), és különösen kiemelendõ, már csak az erõs közepes alakítást nyújtó fõszereplõnkkel szemben is, a zseniális Edward G. Robinson, és a megsemmisítõ szexuális kisugárzású Barbara Stanwyck játéka.

Összességében az értékelésem:

7.85/10

Wildertõl, és noirból egyaránt láttam már sokkal jobbat is.
10/10
taipei101 2009 márc. 13. - 17:15:01 10/10
Nagyon jó ez a film, csak ajánlani tudom mindenkinek.
10/10
Roy Mustang 2008 nov. 11. - 13:43:07 10/10
"Pénzért öltem és egy nõért.A pénzt nem kaptam meg és a nõt sem"-Walter Neff
Valahogy így kezdõdik Billy Wilder egyik legjobb film noir mûfajú alkotása és itt köszönthetjük az igazi romlott femme fatale megjelenését.
Innentõl szinte pedig egyenes út vezetett az Alkony sugárúthoz.