Miroslav Janek, az érzékeny dokumentátor most egy gyermekotthonba látogat el hosszabb időre. A kamerát nemcsak ő tartja, hanem a gyermekotthon lakói kezébe is adja. Olyan légkört teremt, hogy egyrészt a gyermekek játéknak tekintik a filmezést, miközben egymást filmezik, kérdezik és kíváncsiskodnak felőle, másrészt rendkívül komolyan veszik a feladatukat. A kamera előtt olyan spontán emberi, gyermeki sorosok, történetek zajlanak, melyekre talán kamera nélkül soha nem derült volna fény.