Nem csak azért érdemes valakiről portrét készíteni, mert híres, sok díjat nyert, okos vagy szép. Sokszor sokkal érdekesebb az olyan történet, ami azokról szól, akik nem mindig vannak a reflektorfényben, de életük példamutató. Az Isten kezében című sorozat csaknem két évtizede arra törekszik, hogy bemutassa a Mindenhatót legkülönbözőbb emberi sorsokon keresztül.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Sajnos folyamatosan fogyatkozik a magyarok létszáma, a történelmi Magyar Királyság „ma határon túlinak nevezett” területein... Azok az igazi magyarok és Ők HŐSÖK, - akik az utóbbi évtizedekben óriási kitartással, valamint erős és tudatos lélekkel -, reményt adnak és a szülőföldjükön maradva segítik a magyarság, valamint az általános magyar ÖRÖKSÉG és a kegyeleti emlékek/kötelezettségek megmaradását!
A Búzamezõnt mind a Horthy-, mind a kommunista rendszer "túlzott pacifizmusa, humanizmusa" miatt nem tartotta moziforgalmazásra alkalmasnak.
Mind2 rdsz elutasította, ráadásul ugyanazon okkal:)
Nem hiszek benne, hogy a mai keresztényésgnek joga lenne vindikálnia magának a Szõts István életmûve feletti rendelkezhetés jogát. Ahogyan egyébként semmilyen eszmerendszer nem teheti ezt meg.
Õ annyira szuverén és egyéni léezõ volt, amilyennel csak kevéssel találkozni még az egyébként rengeteg nagyhatású és nagyerejû individuummal zsúfolt huszadik században is. És egyben az egyik legnagyobb magyar rendezõ, akinek ehhez képest történõ hazai mellõzése, különösen az 1971-es hazatérése és halála közti idõszakban, számomra megdöbbentõ.
Egyébként, ha nem is egyértelmûen a legjelentõsebb, de mindenképpen a legnagyobb hatású hazai filmdirektort kell látnunk benne, hiszen az "Emberek a havason"-nal a neorealista filmforma születését határozta meg, és egyetlen magyar rendezõ sem mondhatja el magáról, hogy hasonlóképpen filmiskola-teremtõ lett volna.
Egyébként alkotásait inkább mágikus realistának nevezném, mint neorealistának. Ezekben ugyanis nagy szerepet kap a mezei és havasi magyar nép, sõt, a "Melyiket a kilenc közül?"-ben a faluról városba költözõk, patak tisztaságú népi vallásossága. Sõt, inkább azt mondanám - panteizmusa, misztikája, sötét és fehér mágiája. Vagyis valami sokkal õsibb és sokkal mélyebb tudás, mint maga a népi vallásosság.
De ezek közül egyiknek sincs köze a keresztény valláshoz, magához - annál több Istenhez és a transzcendens oly igen elveszett, õsi, meghitt tudásához és nagyszerû érzéséhez. Valamihez, amelyet az emberiség és a magyarság egyaránt elvesztett, de mégis, ezeken a ma is döbbenetes erejû mozgóképeken keresztül újra él és újra kinyilatkoztatásra kerül.
Satyajit Ray, Ozu vagy Tarkovszkij is hasonló dimenziókkal küzd, de talán csak utóbbi õrizte meg e transzcendens archaizmus oly fokú tisztaságát és feszültségét, mint Szõts. (Egyébként Tarkovszkij mindenkit túlszárnyal ebben, hiszen nála archaikus és modern összekeveredik és egyetlen folyamban, szinte észrevétlenül egyesül.)
Ez a portrémûsor egyébként korrekt lenne, ha nem szerepelnének benne páran, akik vindikálni igyekeznek maguknak, a saját nyomorult kis "kereszténységüknek", melynek az igazi keresztséghez nem sok köze van, lealacsonyítani ezt az univerzális elmét.
Egészségükre!
Ahhoz elõbb kellett volna mondjuk felkelni, de mindegy...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások