"Játsszunk nyugodtan" - 1956

Értékelés:

7 szavazatból
Szerinted?

A Terror Háza Múzeum 2011. november 4-én mutatta be új dokumentumfilmjét, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének állít emléket, Schmidt Mária és Tallai Gábor forgatókönyve alapján, Török Ferenc filmrendező összeállításában. A film archív felvételek felhasználásával ábrázolja a forradalomhoz vezető utat, rajzolja meg Magyarország történetét a rendszerváltásig. A főszereplő nem más, mint a magyar nemzet, melynek sorsát többek között Puskás Ferenc példáján keresztül ismerheti meg a közönség.

Hozzászólások

Szerinted?
talec 2012 okt. 23. - 21:04:09
Spoiler:

A filmnek a vége viszont nem volt annyira jó. Kicsit, mintha hõsnek lett volna kikiáltva a 89 körüli magyar baloldal. Hogy õk bontották le a Szovjetuniót azzal, hogy megnyitották a határokat Ausztria felé keletnémetek elõtt. Biztos, van benne igazság, ezt is tegyük hozzá. De ebbe a filmbe (ahol 56-ról is szó van) nem kéne ilyen mondatokat rakni, hogy a 89-90 környéki magyar baloldal vette a modern idõk üzenetét, és haladt a korral, lépett.

Nem tudom, hogy ez a film jobbos körökben készült-e? De, ha igen, akkor miért nem jelölik õk Gyurcsány Ferit a választáson, ha ennyire szeretik a magyar baloldalt?

De ez csak a vége, a maga a film tényleg jó lett.
talec 2012 okt. 23. - 20:52:06
Láttam ma és nagyon tetszett ez film. Egyrészt mindig örömmel nézem, amikor régi idõk fociját lehet látni. Kis hiányérzet, hogy a korábbi sikerekrõl pl. a 30-as évek sikereirõl alig esik szó. A magyar foci történetének elsõ fele sokkal sikeresebb volt, mint a második.

A politikai részhez annyit, hogy nagyon szomorú ez az egész 50-es évek. A filmbõl is kimaradt, pedig élsportoló volt, a focista Szûcs Sándor akit kivégeztek. Aztán az '56 utáni megtorlások. Nincs jobb szó rá, egy bûnös eszme legyilkolta aki ellenük fellépett. És a mai napig nem tudunk ezzel mit kezdeni. Egy felelõs sincs ezért. Vagy tovább kéne lépni ezen az egészen és a jelennel, jövõvel foglalkozni, tisztelni a 56-os hõseket kellõen, vagy megismerni Magyarország történelmét kb. 1945-1990 között hitelesen. Ki, kivel volt, miért, mennyiért, hogyan?

Én személy szerint, nem keresem ezeket a találkozásokat az ilyen keserû, szomorú történetekkel, mint Mansfeld Péter, Tóth Ilona. Mert sokkolnak ezek a dolgok és akkor rögtön jönnek a kérdések, hogy kik tették ezt? Hogy miért? Azt értem.

Puskás Öcsi esete is nagyon elgondolkodtat, sajnálom, hogy évtizedekig nem jöhetett haza, nem lehetett a nevét kimondani. Aztán, állítólag 90 után, amikor hazajött valami üzletbe fogott, ahol át is verték. Külföldön õt sokkal jobban elismerték, tisztelték. Ma már itthon is elismerik, gondolom azok is, akik elõtte az elvtársak utasításai szerint nem szerethették õt.