"A politikai emigráns nem vándor, nem turista, nem gazdasági ügyeskedő" - így fogalmaz Kurucz Sándor és Tölgyesi Ágnes portréfilmjének alanya, Vazul atya - aki '56-ban, az esztergomi ferences zárdát és kollégiumot engedély nélkül elhagyva került a Budai Várba, a forradalmi diákbizottságba. Géppisztollyal a nyakában gyóntatta, oldozta fel sebesült katonatársait. A nyolcgyermekes családból származó ferencesrendi szerzetes 40 évnyi emigráció után - a XX. század végén meséli el, miért is "szeretett volna hősi halott lenni".