Sajnos én is egy macskás történetű filmet vártam, abból nagyon kevés van. Én konkrétan csak egyet ismerek: Bob, az utcamacska. (most azt hagyjuk, kb ekkor, 42 évesen hallottam életemben először azt a szót, hogy "utcamacska").
Ilyen várakozások mellett kissé csalódás volt az isztanbuli kirándulás, mert tényleg cuki cicák voltak, sőt némi akció is volt, de ahogy blaze86 is írta, se a macskákról, se a városról nem tudtunk meg ... kb semmit se.
Azt azért érdekes volt látni, hogy városi (de nem kertvárosi) környezetben mennyi macsek van ott.
Csak azért adok rá 7 pontot (bevallottan kissé felpontozva), mert macskarajongó vagyok.

Szerintem a macskák csak mellékszereplői a történetnek, valójában az emberekről szól, akik szeretik, gondozzák őket. Érdekesek a motivációik, a csak megvillantott élettörténeteik. Kereszténynek mondott országban különösen érdekes megfigyelni, más vallásúak milyen módon hagyatkoznak Istenre, hogy jelenik meg hitük, vallásuk a mindennapi életükben, beszédükben.
Persze a cicák élete is érdekes, sok mindent meg lehet róluk is tudni, valóban önálló története és jelleme van mindegyiknek.
És nem, nem csak macskarajongók élvezhetik ezt a filmet. Nálam 10 pontos lett.

Attól még nem lesz rossz film, hogy "csak" macskákról szól. Elvégre... macskákról szól, és nem vígjáték, nem dráma, se nem rajzfilm, hanem dokumentumfilm. Engem speciel jobban leköt, mint mondjuk 2 és fél órányi szuperhősös robbantgatós gagyipoénkodós verekedős böszmeség, ami ömlik mostanában a mozikból. Persze, aki ezekhez van szokva, annak az ilyesmi túl ingerszegény. De én sem járok a Bosszúállók meg a Pókember mind a 142 része alá lepontozgatni, csak mert nem a stílusom, úgyhogy ezt a filmet sem kell azért bántani, mert valakinek nem elég izgalmas.

Tulajdonképp minden elõttem szólóval egyetértek, még a kritikát megfogalmazó blaze86-tal is :)

De azért egy nagyon kedves, szívet melengetõ filmrõl beszélhetünk, ami kiragad a mindennapokból, és nem szájbarágósan, nem mélységében, de szól barátságról, törõdésrõl, empátiáról, ember-állat viszonyról (milyen állatok vannak Budapesten testközelben? Szinte kizárólag csak kutyák, meg mondjuk galambok. Télen varjak is. Csúnyán "állattalanul" élünk a nagyvárosokban). Isztambulból tényleg jó lett volna egy kicsit több.

Van egy sanda gyanúm, hogy az eddigi jó szavazatok mind macskarajongóktól jöttek... én is szeretem a macskákat, de ez a film tipikusan az, ami ha a tévében megy, az ember simán elkapcsolja 15 perc után. Nem vártunk bonyolult sztorit, de a trailer igen megtévesztõen valamicske történetet sejtetett, ehelyett egyszerû emberek \"világmegváltó gondolatait\" hallgathattuk pár macskáról, akiket egyébként alig ismertük meg. Volt viszont a rendezõnek több órányi nyersanyaga nézelõdõ macskákról, abból elég sokat belevágott, de az egész film egy 20-30 percnél nem igazán ért volna többet. Látom magam elõtt, hogy ott volt a nagy márketinges ötlet, hogy \"te figyelj, van itt rengeteg macska, meg hát ez mégis Isztambul, csináljunk már a kettõrõl egy filmet, biztos kapunk rá támogatást is!\". Aztán vakargatták a fejüket a sok órás nyersanyag fölött, de mégis 80 percesre csinálták, mert miért ne? Legalább Isztambult jobban megismerhettük volna... Az emberek egy részét megismertük, a macskaimádókat. Ennyi.

Nagyon szép film, nem csak macskaimádóknak!

Hatalmas film,azt hiszem sokszor megfogom nézni.Persze érintett vagyok,rajongok mindenért,ami délkelet -európa/értsd balkán/ és akad otthon dögönyöznivaló is...mindenféle..de nem /csak/ezért imádom....hanem mert ülsz,és nézed,hogy emberek és állatok igy együtt közösen milyen gyémánttisztaságú életigazságoka jutnak csak azáltal,hogy megállnak és figyelnek egymásra...jó helyre kerül a fókusz..és kerekedik a világ

A város szereti macskáit. Majdnem olyan gyakran, mint maguk az állatok, találnak olyan apró mûanyag edényeket, amelyeket az emberek a nekik megszabottak. A kis viharos házak között futsz, amelyek védettséget nyújtanak viharok idején. Sok más városban pestészetet tartanak számon, és \"szembesülnek\" valamilyen különös módon, de Isztambul összpontosítja erõfeszítéseit a gondozásra. Nagyon szívmelengetõ.

Volt szerencsém premier elõtt látni a Mûvész Moziban. Most újra meg fogom nézni, mert annyira elragadó, bájos és megható, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy egyszerûen muszáj. Imádnivaló az egész!