A keselyűknek rossz a hírük, a halál szele kapcsolódik azonnal felismerhető alakjukhoz, Charlie Hamilton James természetfilmes operatőr azonban meg van győződve róla, hogy a csúf és agresszívnak tűnő külső mögött e hatalmas madarak lebilincselően érdekesek és sokoldalúak. Simon Thomsett biológus segítségével a kelet-afrikai vadonban új oldalukról igyekszik bemutatni a keselyűk életét. Egy tetem körül gyülekező madarak látszólagos káoszáról a szupergyors kamerával készített lassított felvételek mutatják meg, micsoda rendszer irányítja a dögevők viselkedését, a fiókájáról gondoskodó anyamadárról szóló képsorok pedig szintén egyedülállóak. A film arra is felhívja a figyelmet, hogy életterük zsugorodása és a mérgezések miatt a keselyűket ma már a kihalás veszélye fenyegeti, az eltakarítatlan állati tetemek révén viszont olyan fertőzések terjednek el, amelyek súlyos veszélyt jelentenek az emberek számára is.