Kösz, megvagyok

Bakancslistához adom
'Merci la vie'
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott francia filmdráma, 117 perc, 1991

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

Egy tengerparti városban két fiatal lány barátságot köt, majd erotikus kalandokba vetik magukat. Joelle többször fehér menyasszonyi ruhát ölt, bár már nem ártatlan. Hozzájuk szegődve szexuális kilengéseikben, ízelítőt kapunk a filmkészítés képtelenségeiből és a politika furcsaságaiból is. Bűnügy, paródia, költészet, fantasztikum - különleges élmény.

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
7/10
The Cortez 2022 okt. 05. - 23:26:21 7/10
A túltolt agymenés durván bekezd, de későbbre is tartogat erőszakos jeleneteket. 2 fiatal csajt állít a középpontba: az egyik egy fűvel-fával baszó kurva (akinek valószínűleg szeretethiány lappang a motivációi hátterében), a másik pedig egy elvileg szűz, viszont az őt alakító Charlotte Gainsbourg valamennyire előrevetítette vele az A nimfomániást. Több tekintetben olyan a mű, mintha a Heréknek lenne a női változata.
Az őrületes, szürreális, nehezen értelmezhető sztori a film + valóság határán játszódik, szatirikusan reflektál a filmiparra, közben az egész igencsak metának érződik. Összevissza ugrál az időben, mialatt az operatőr folyamatosan váltogatja a színeket meg a képi világokat. Beteg ötletekkel, a rendezőre jellemző abszurd helyzetekkel, kreatív húzásokkal és sajnos röhejes pillanatokkal operál. A második fele egyre elszálltabbá, zavarosabbá, egyben fárasztóbbá válik, ám előtte azért a pofánkba vág egy látványos, tripszerű képsort.
A hangulat erős, amire a túlvilági zenei témák jócskán rásegítenek. Ezeken kívül egyébként egyszerű betétdalokat nyomat az alkotás. A szereplők a történethez passzolóan, a valóságtól elrugaszkodottak. Depardieu viccesen fest ugyan, de legalább nem masszívan nevetséges, ráadásul nem is játszik szarul.
7/10
adamnagysweetmovie 2011 febr. 11. - 06:59:53 7/10
Ha egy filmtõl azt várjuk, hogy tértõl és idõtõl függetlenítse magát, mint a fantázia, és enigmatikus képeket halmozzon (lásd még Fellinit is), akkor ez a film bravúrdarab.
Ha viszont azt is szeretnénk, hogy a film rendelkezzen legalábbis egy minimálprogrammal, hogy mit is akar nyújtani a közönségnek (személyes dráma, társadalmi szatíra, szimpla mulattatás), és az alkotó ennek érdekébe állítja (ad abszurdum fékezi) a kreativitását - nos ebben a minõségében a filmmel kapcsolatban komoly fenntartásaim vannak.
De valószínû a többszöri megnézés kivezet az alkotói fantázia dzsungelébõl. Sajnos ma már erre nem nagyon van türelem.