Lila ákác

Bakancslistához adom
magyar romantikus film, 83 perc, 1972

Értékelés:

32 szavazatból
Szerinted?

Tóth Manci, a primadonnaálmokat szövögető kis varrónő a városligetben, egy hatalmas lila akác alatt ismeri és szereti meg Csacsinszky Pált, a szegény, de nagyreményű költőt. Pali viszont Bizonyosné Lola iránt érez lírai szerelmet, az úriasszony azonban csak játékszernek tekinti, és csapodár élvetegségével hamar kiábrándítja. A felejteni akaró Pali Lezsi úr kaszinójában talál rá az új táncoscsillag Mancira. Mire rádöbben, hogy Manci hozta életébe a tiszta szerelmet és az ártatlan ifjúságot, a lányt már világ körüli turnéra viszi a vonat.

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
drakulantyu 2013 okt. 05. - 16:24:29
Muris, hogy a Port az 1934-es készítésû filmhez is Hildebrandot írta operatõrnek. Aki 6 éves lehetett akkoriban. Persze zseni volt, de nem hiszem, hogy ellopná Eiben Istvántól a hírnevét :) (Ahhoz a verzióhoz akartam írni, de nem dobta ki a hozzászólás-blokkot )
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 29. - 22:32:46 Előzmény euTanázia
Drága vagy. :)

A "végeztél már?" kérdés gondolom az egyetemi stúdiumokra vonatkozott. Nos, nagyjából igen - de jó pap persze holtig tanul. Sõt, még tovább is... :)

Egyébként: én is ritkán tûnök fel itt. Nem szeretem a legtöbb vita hangnemét, azt meg végképp nem, amikor a napi politikát is beemelik tök más témák kontextusába. Márpedig ez mostanában nagy divat.

Reméljük, nem lesz sokáig az... :)
10/10
euTanázia 2012 okt. 29. - 15:38:23 10/10 Előzmény Vinogradov
Már hogyne emlékeznék, hiszen a hozzászólásaid valóságos értekezések. Szeretjük. Végeztél már?
Manapság én is ritkán mélyedek el itt, csak a nagyobb katarzisok késztetnek röpke véleményre.
k11zoltan 2012 okt. 28. - 18:55:39
Volt benne pár poén.
9/10
leho 2012 okt. 28. - 17:21:10 9/10
Tetszett. S mennyi jó színész feltûnt a filmben!
LexH 2012 okt. 28. - 15:17:10
A Nemzeti Filmarchívum szíveskedett olyan rossz állapotban megõrizni ezt a filmet, mintha nem is az 1972-es, hanem még az 1934-es változat lenne.

Ami a filmben leginkább idõtállónak bizonyult, az a Szép Ernõ által a még múlt század elején megörökített különös pesti szleng.
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 28. - 13:18:13
Kedves euTanázia!

Kedves, hogy emlékszel még rám és köszönöm a jólesõ üdvözlést. Nagyjából másfél évig valóban "hûtlenné" váltam volt a fórumhoz, de az elmúlt hónapokban lassan visszaszivárogtam... :)
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 28. - 13:14:57 Előzmény adamnagysweetmovie
Jogos a riposzt - közben én is utánaolvastam egy kicsit a filmnek, meg újra elolvastam Székely István egyébként szerintem mindenkinek ajánlható visszaemlékezései, és így utólag arra is magyarázatot kaphattam, hogy miért látta szûkségesnek mégegyszer feldolgozni ezt a ragyogó alapanyagot, a korabeli pesti életnek ezt a nagyszerû, páratlan szépségû "dokumentációját".
10/10
euTanázia 2012 okt. 28. - 09:19:36 10/10 Előzmény Vinogradov
E szép film kapcsán örömmel üdvözöllek itt a "vártán", régen láttalak! ;)
adamnagysweetmovie 2012 okt. 27. - 11:46:40 Előzmény Vinogradov
Az 1934-es film margójára egy kiegészítés:
A közönség nem tudta elfogadni az eredeti szomorú befejezést, ezért a producer kívánságára happy endre változtatták. Csak ez a változat maradt fenn.
offtopic
Vinogradov 2010 febr. 12. - 11:13:12 Előzmény foeniculum
OK, akkor még egyszer, fokozottabban ajánlom figyelmedbe a lenti felsorolásomat, és hozzácsapok még egy filmet:

Köntörfalak (2010) - ugyan a film még nagyon friss, így nem igazán lelhetõ fel sehol, a mozi meg drága - de ami késik nem múlik, és érdemes utánaböngészgetni.

Csak azért, mert nagyon-nagyon jó film.

Sõt szép.

Mondhatnám azt is, legalább annyira megnyerõ és bájos, mint jelen filmalkotás (értsd: ez a Lila akác).
chyga 2010 febr. 09. - 10:51:50 Előzmény foeniculum
Off topic. A film útja hozzám, jan. 19-én: Duna TV - UPC digi hálózat. Nem tudom, fenti közremûködõk közül kinek a mamáját kéne a felsõbb hatalmak figyelmébe ajánlani mint szexuális alanyt (de nagyon): jelentõs asszinkronnal (20 sec.) jött a film. Rádiójáték, távolról képekkel kísérve. Miért nem lehet a munkát rendesen elvégezni?
foeniculum 2010 jan. 21. - 17:04:07
Ráleletem az MTV videotárban, ha szeretnétek megnézni:
http://videotar.mtv.hu/?k=lila+%C3%A1k%C3%A1c
Vinogradov 2010 jan. 20. - 18:43:31 Előzmény Flóra_kisasszony
1. Aki "újraforgatta" a filmet, az az "eredeti" verzió rendezõje volt - nem tudom, hogy feltûnt-e...

2. Ezek szerint neked egyáltalán nem tetszett a második verzió, amivel meg egyáltalán nem tudok egyet érteni, mert sztem a kettõt nem lehet és nem is szabad nagyon direkt módon összehasonlítani - mind a kettõ nagyon jó film a maga módján.

De, azt hiszem, ez a második még is jobb egy kicsit az elsõnél - talán azért, mert itt sztem jobban átjön az eredeti írás melankóliája, szomorúsága, líraisága, amivel a film humorának a jelentõssége is más színezetet kap.

Arról nem is beszélve, hogy Bálint András lénye sokkal jobban hordozza ezt a típusú lírai szomorúságot, spleen-es bánatot, mint az eredeti film - már bocs, de - meglehetõsen béna ffi fõreplõjéé.
offtopic
Vinogradov 2010 jan. 20. - 18:23:52
És még egy kis adalék az általam felsorolt kitûnõ mai filmek listájához (elérhetõség szempontjából):

Sztornó (2006): többször adta a Duna TV, de az általam említett indavideo.hu-n ez is fellelhetõ

Egyetleneim (2005): Kétszer adta az m1

Fehér tenyér (2006): Jut eszembe, ez is fenn van az indavideo.hu-n, de egyszer már leadta a Duna Tv és az m1 is

Koccanás (2009): Friss kora ellenére nem régen vetítették az m1-en a szombat esti, friss filmeket felvonultató sorozatukban


Malaccal teljes (2007): indavideo.hu

Lora (2007): Azt hiszem, már adta a TV2 - de ez nem 100 %, mert én a HBO-n láttam

Kontroll (2003): Ez tulajdonképpen nem is friss film, nem tudom miért került bele ebbe a sorba, ráadásul már számtalanszor leadták különbözõ csatornákon

Off Hollywood (2008): indavideo.hu

A hetedik kör (2009): Sopsits Árpád kitûnõ filmjét a mozibemutató elõtt (!) már vetítették az m1 említett sorozatában

Így gyakorlatilag három film maradt, amely még legfeljebb torrenten (vagy ott sem) hozzáférhetõ:

Kaméleon (2008)
1 (2009)
A fény ösvényei (2007)

De ami késik, nem múlik...


+
két kedvencem az utóbbi négy évbõl, ami még kimaradt:

Overnight (2007): indavideo.hu

Rózsaszín sajt (2009): Szintén az m1 ominózus sorozatában vetítették




Szóval sztem hozzá lehet férni, csak akarni, meg egy kicsit tájékozódni kell... :)
offtopic
Vinogradov 2010 jan. 20. - 18:11:44
"[ csak így zárójelben jegyzem meg épp egy hete vették le mûsorkínálatból az egyetlen kedvenc csatornámat a Mezzot, ahol talán még kultúrálódni is tudott az ember]"

Nálad csak egy hete?

Nálam úgy fél éve...

Én is felháborítónak tartom egyébként, mert nagyon kellemes csatorna volt és érdekes elõadásokat, hangversenyeket is adtak, a ritkábban játszott szerzõk mûveirõl nem is beszélve.

Igaz, most már a youtube is tele van ilyesmivel - érdemes böngészgetni.



"Valóban létezett olyan idõszak, amikor arra mentünk be a moziba, ha a kritika nagyon lehúzta a filmet, mert az tuti jó volt :)))"

Pontosan errõl beszélek!



"Nem tudom, mennyire figyelt anno a nép a kritikára, a kritikusokra, de szerintem most sem jobb a helyzet. Bár én filmkritikához kevésbé tudok hozzászólni... inkább a zene-koncert kritikákat figyelem, és elborzaszt, ha pl. véletlenül Fáytól kell olvasnom valamit, ahol általános frázisokkal szapulja az elõadást, és egyetlen önálló értelmes gondolatot nem közöl. Nem csoda, ha mára a kritika mint olyan teljesen hitelét veszti, és az embereket egyáltalán nem érdekli..."

A zenekritikához egyáltalán nem tudok hozzászólni, bár arra emlékszem, hogy a Kossuth rádióban kiskamaszkoromban még ment egy zenekritikai mûsor szombat délután, amit sokszor hallottam, és, bár általában alig értettem, amirõl beszéltek, mégis élvezettel hallgattam...

Késõbb is mindig, olyan megnyugtatóan objektívnek tûnt számomra a zenekritikusok álláspontja a másfajta kritikai szcénákhoz képest - de ezek szerint nem volt igazam ebben...



"Abban az idõben legalább a közönségfilmek is értékes alkotások voltak (itt az Aranyember gondolatmenetedbõl indultam most ki)Ma igyekeznek közönségfilmeket alkotni, de a színvonal egyre gyatrább, és sokszor még csak semmirõl sem szól a film."

Azért vannak számos kivételek (sic!)- még akkor is ha valószínûleg ma tényleg sokkal rosszabbak az arányok.



"Illetve a másik hátránya a kornak a "reklám" mint olyan. Egy filmet vagy erõteljesen reklámoznak, és felfigyel rá a nagyközönség, vagy valóban elkallódik, lehet bármilyen jó alkotás is."

Na ez az, amiben sztem nincs igazad.

A mai filmek közül a jobbaknak kevesebb erõfeszítésbe kerül utánamenni, mint régen, hiszen itt az internet, ahova akár egész terjedelmûkben is felkerülhetnek filmek, például az általam felsorolt alkotások közül - és erre fokozottan felhívnám a figyelmedet - három az indavideo.hu-n: az Off Hollywood, a Malaccal teljes és az Overnight.



"És egyre nehezebb kiszûrni a mûvészetet a gagyitól. És igen, ebben még a kritikusok sem segítik az átlag halandót; szerintem õk is inkább a reklám eszközeivé váltak, ezért is vesztik el hitelüket egyre inkább."

Sokféle kritikus és sokféle kritikai álláspont létezik - az embereknek meg érthetõ okokból semmi kedvük nincs megtanulni eligazodni közöttük.

Mint a filmkritika világa által valamelyest érintett ember, azt mondom, hogy a Filmkultúrát és a Filmvilágot nagyon tudom ajánlani a mai filmek tanulmányozásához, de a kettõ közül is inkább a Filmvilágot, mert a másik eléggé szakfolyóirat ízû.

Egyetlen probléma van velük: bizonyos kritikusaik sok olyan filmet feldícsérnek mûvészivé, amelyek valójában csupán mûvészkedõk, s, ami nagyobb baj, álláspontjukat sokan át is veszik, akik adnak a kritikára.

Így lett sztár pl. Mundruczó Kornélból.



"A közszolgálati tv-ket ostorozzák, hogy nem produkál elég nézettséget, ezért a néhány kultúrát is adó mûsoraikat rendre megszüntetik, és helyette az olcsó gagyira állnak be õk is, és felváltva adják ugyanazokat a tömegsorozatokat. Ahelyett, hogy legalább az archívumból vetítenének le ilyen szép régi filmeket."

Én nem vagyok híve a kesergésnek.

Már csak azért sem, mert az m1 pl. sokkal több gagyit ad manapság, ez tény, de viszont levetíti a régi filmeket is - igaz, jóval mostohább körülmények között.

És egyébként is ott a Duna TV meg a Filmmúzeum is...

Végsõ soron nem értem, hogy mi kell még, hiszen aki meg akarja, az meg is tudja találni a megfelelõ mûsorokat.

Legalábbis sztem... :)
foeniculum 2010 jan. 20. - 16:09:41
Jaaaj! :)))
Az a legfõbb gondom, hogy nem idetartozónak érzem a beszélgetésünket :)
No, de nem baj.
Értelek, és tulajdonképpen igazat adok neked. Vitázni amúgy sem tudnék, mert anno kevésbé kedveltem a magyar társadalmi témájú filmeket, manapság pedig alig fellelhetõk a tv-ben. Pedig újabban egyre nagyobb érdeklõdéssel viseltetek irányukban :)
Egyetlen dolgot nem kedvelek, hogy még mindig a régi korszak demagógiáját szapuljuk, holott a jelen korra is jut bõven, pedig (elvileg) nincs politikai kényszer.
[ csak így zárójelben jegyzem meg épp egy hete vették le mûsorkínálatból az egyetlen kedvenc csatornámat a Mezzot, ahol talán még kultúrálódni is tudott az ember]

Valóban létezett olyan idõszak, amikor arra mentünk be a moziba, ha a kritika nagyon lehúzta a filmet, mert az tuti jó volt :)))
Nem tudom, mennyire figyelt anno a nép a kritikára, a kritikusokra, de szerintem most sem jobb a helyzet. Bár én filmkritikához kevésbé tudok hozzászólni... inkább a zene-koncert kritikákat figyelem, és elborzaszt, ha pl. véletlenül Fáytól kell olvasnom valamit, ahol általános frázisokkal szapulja az elõadást, és egyetlen önálló értelmes gondolatot nem közöl. Nem csoda, ha mára a kritika mint olyan teljesen hitelét veszti, és az embereket egyáltalán nem érdekli...

Abban az idõben legalább a közönségfilmek is értékes alkotások voltak (itt az Aranyember gondolatmenetedbõl indultam most ki)Ma igyekeznek közönségfilmeket alkotni, de a színvonal egyre gyatrább, és sokszor még csak semmirõl sem szól a film. Illetve a másik hátránya a kornak a "reklám" mint olyan. Egy filmet vagy erõteljesen reklámoznak, és felfigyel rá a nagyközönség, vagy valóban elkallódik, lehet bármilyen jó alkotás is.
És egyre nehezebb kiszûrni a mûvészetet a gagyitól. És igen, ebben még a kritikusok sem segítik az átlag halandót; szerintem õk is inkább a reklám eszközeivé váltak, ezért is vesztik el hitelüket egyre inkább.
A közszolgálati tv-ket ostorozzák, hogy nem produkál elég nézettséget, ezért a néhány kultúrát is adó mûsoraikat rendre megszüntetik, és helyette az olcsó gagyira állnak be õk is, és felváltva adják ugyanazokat a tömegsorozatokat. Ahelyett, hogy legalább az archívumból vetítenének le ilyen szép régi filmeket.

Bocsi a csapongásomért, de túl sok gondolatra ösztönöztél hirtelenjében, amit nem tudtam pillanatnyilag keretek közé foglalni... :)))
Üdv: Foeni
offtopic
Vinogradov 2010 jan. 20. - 12:17:24
"Nem értek veled egyet.
Igen, valóban sok társadalmi témájú film készült abban az idõben, de sok adaptáció is, amiket mind nagy sikerrel vetítették. Akár csak Jókai mûveit sorolnám, is sokat tudnék mondani. Mindig sikerrel vetítették õket, akár a mai napig."

Nonono, én ezt nem vontam kétségbe - sõt!

Ha még egyszer figyelmesen elolvasod, amit írtam, akkor remélhetõleg közelebb kerülsz az általam felvetett problémához.

A nehézségek ugyanis kisebb arányban mutatkoztak a filmek tekintetében. Ezek, még a társadalmi témájúak közül is nem egy és nem kettõ, sokszor egészen kitûnõek voltak. De a társadalmi kérdéseket boncolgató alkotásokban többnyire csak részértékek mutatkoznak meg, féligazságok homályos fényénél - bár az említett 69 és 73 közötti periódusból az elõzõ hsz-emben csak a jobb fajta társadalmi témájú filmek közül soroltam fel párat (Ereszd el a szakállamat, Egy kis hely a nap alatt...), készült sok olyan is, amelynek állásfoglalása sok esetben poros, elavult, lebutított, vagy egyenesen demagóg, sõt aljas, fondorlatos módon hazug is.

De a probléma - még egyszer kijelenteném - nem a filmek tekintetében mutatkozott, hanem a kirtikáéban, amelyet akkor még sokkal többen fogadtak el.

A kritika szinte ünnepelte a társadalmi üzenetet propagáló filmeket, különösen akkor, ha ezek egybevágtak a mûvelõdéspolitikai doktrínák üzenetével - lásd Jancsó életmûvének ezt a szakaszát. 1961-ben a "Filmkultúra" pl. nem a kitûnõ, elsõrendû Aranyember adaptáció közönségsikerét ünnepli, hanem az Alba regia c., Szamoljovna nevû, amúgy hejre szovjet filmszínésznõkisasszonnyal fõszerepben készült, meglehetõsen hazug társadalmi üzenetet közvetítõ Alba Regia c. mûremeket.

Amikor Várkonyi világsikerre méltó, kitûnõ adaptációkat forgat Jókai és Gárdonyi regényekbõl, akkor a kritikusi társadalom a mûfaji örökség nyomait vadássza bennük és visszasírja az 1954-es "Föltámadott a tenger" c. 48-as témájú filmet, amelynek ideológiai töltetérõl most inkább ne is beszéljünk.

Ami pedig a hetvenes évek elejének közönségkedvenc filmjeit illeti, azt hiszem kihagytam két szintén nagyon közkedvelt (és egyébként jó kis) darabot: a Kenguru c könnyed, fiatalos, zenés filmet (ami szintén kapott a kritikától hideget-meleget egyaránt) és a Kísértet Lublón c. Mikszáth-adaptációt, mely a Tanu 1979-es moziba kerüléséig a magyar filmtörténet legnagyobb sikere volt (!) a mozijegyeladások tekintetében.



"Most, hogy nincs beleszólása a politikának, most jobb? A Szuperbojz c. produkció pl.?"

A baj manapság teljesen más.

Rengeteg jó magyar film készül, csak nem mennek el rá a moziba - vagy, mert letöltik, vagy mert nem érdekel senkit.

Csak néhány példa az utóbbi évekbõl: Sztornó, Egyetleneim, Fehér tenyér, Koccanás, Malaccal teljes, 1 (igen, ilyen film is van, méghozzá elsõrangú társadalmi scifi), Kontroll, Off Hollywood, Lora, Kaméleon, A hetedik kör, A fény ösvényei stb.

És, mint filmekkel foglalkozó ember mondom, hogy ezek tökéletesen élvezhetõek bárki számára, nem igénytelen, ostoba háború elõtti film-feldolgozások, nem elborult agyú "mûvészkedõ" filmek - egy szót sem szóltam a Taxidermiáról, ami pl. elég felemásra sikeredett, ráadásul inkább provokatív, mintsem hogy újszerû legyen, s szintén nem a Szabadság, szerelem c, meglehetõsen monumentális, ám végsõsoron megleehtõsen giccses izérõl.

Mert ilyen filmünk pl. rengeteg van - jó koncepcióval, de csapnivaló rendezéssel, vagy olyan filmekkel, amik látszólag húde elvontak, meg tarkovszkiji magasságokba szárnyalóak, de közben kifejezetten semmitmondóak, és tényleg elvisznek a lényegtõl.

Ilyet is tudok mondani - pl. Hajdútól a Tamara, Mundruczó szinte teljes életmûve (elnézését kérem az alkotó minden csodálójának, de én filmekkel foglalkozó emberként látom a különbséget a spirituális lüktetéssel rendelkezõ alkotás, és az elnyújtott semmi között), Pálfi szinte teljes életmûve (megintcsak elnézést az "értõ" kedvelõitõl) és még sorolhatnám - sajnos hosszan...

Ehelyett inkább még egyszer, immár fokozottabb mértékben ajánlom figyelmedbe a fentebb említett kitûnõ filmalkotásokat, megtekinthetni és megcsócsálandani.



"Én inkább azt sajnálom, hogy a tv újság nem jelezte ezt a filmet, teljesen más volt kiírva, így lemaradtam az elejérõl, csak véletlenül vettem észre, hogy adják...."

Én meg inkább azt, hogy ezt a filmet egy olyan sorozat keretei között mutatta most be a Duna Televízió, amely háború elõtti magyar filmeket és azok remake-jeit tartalmazza.

Ugyanis az eredeti Egy szoknya egy nadrág, Hyppolit vagy Meseautó egy lapon sem említhetõ a csapnivaló feldolgozásokkal, a Gyöngyössy, Kabai Barna és hasonló súlyos egzisztenciális, alkotói és szellemi kihívásokkal küszködõ élõsködõk (!) szemétrevaló, igénytelen borzalmaival.

És pláne nem ezzel a csodálatos "Lila ákáccal"!
foeniculum 2010 jan. 20. - 09:04:17
Nem értek veled egyet.
Igen, valóban sok társadalmi témájú film készült abban az idõben, de sok adaptáció is, amiket mind nagy sikerrel vetítették. Akár csak Jókai mûveit sorolnám, is sokat tudnék mondani. Mindig sikerrel vetítették õket, akár a mai napig.
Most, hogy nincs beleszólása a politikának, most jobb? A Szuperbojz c. produkció pl.?

Én inkább azt sajnálom, hogy a tv újság nem jelezte ezt a filmet, teljesen más volt kiírva, így lemaradtam az elejérõl, csak véletlenül vettem észre, hogy adják....

A film elemzésében egyetértek, valóban megnyerõ, magávalragadó a melnkólikus hangulata, és Halász Judit bájossága

És egy link: http://www.youtube.com/watch?v=9n2H983KZdk
Vinogradov 2010 jan. 20. - 01:12:52
Semmit sem volt divat annyira szapulni az államszocialista Magyarország filmes berkeiben, mint a mûfaji filmet, a mûfaji örökséget.

Persze ez a mentalitás fõleg az ötvenes éveket jellemezte, de a késõbbi évtizedekben is jelentékeny hatással bírt, sõt, a nyolcvanas években ismét felerõsödött, mikoron is a tét már nem szocialista film és nem szocialista film viszonyrendszerében mutatkotott, hanem kritikai szempontból, értékes vagy épp elvetendõ filmalkotások osztályozási kategóriáinak viszonylatában.

Ebben a koordinátarendszerben nagyon sok film azért nem tudott eléggé megtermékenyítõen hatni, azért nem volt elég tökéletes, mert a társadalmi üzenet irányában mutatkozó elvárások gyakran a mondanivaló fölé kerekedtek, a karakterekrõl nem is beszélve, akik így meglehetõsen sablonossá, statikussá váltak - nem véletlen, hogy ez a téma is elõkerül a Miért rosszak a magyar filmek? címû magyar "szatíratörténeti" opus magnumban.

Ebben a viszonylatban, ebben a levegõben, a hetvenes évek elején, mikor az Ereszd el a szakállamat, a Forró vizet a kopaszra, a Szerelem és az Egy kis hely a nap alatt pesszimista levegõje lengte be a magyar filmes berkeket, különösen kellemesnek hatottak az olyan filmek és feldolgozások, amelyek nem foglalkoztak társadalmi kérdésekkel, s pláne nem a jelenben játszódtak.

A közönség hálásnak mutatkozott. Már akkor is, hogy ha a film egy kicsit is ki lett ragadva a társadalmi mondanivaló közegébõl, mint pl. a 141 perc a befejezetlen mondatból, de a leghálásabb azokért a filmekért volt, amelyek nem foglalkoztak a társadalmi kérdésekkel.

Nem véletlen, hogy minden idõk egyik, hivatalosan is elismerten legnépszerûbb gyermekfilmje, a Keménykalap és krumpliorr ekkor készült, s az sem, hogy Zsurzs Éva legtökéletesebb adaptációja, a Fekete városból készült sorozat olyan osztatlan sikert aratott a nép körében.

A közönség szerette ezeket a filmeket, de, azt hiszem egy film sincs a hetvenes évek elejének idõszakából, tehát kb. az 1969 és 1973 közötti periódusból, amit annyira szívébe zárt volna, mint a Lila akác (kivételt esetleg a "Jó estét nyár, jó estét szerelem" képezhet Szõnyi G-tõl).


Székely István a negyvenes évek elején hagyta el Magyarországot, ahol akkor már olyan elviselhetetlen légkörben kellett tevékenykednie, hogy ez lehetetlenné tette az érdemi munkát.

Székely, aki egyébként már elsõ sajár rendezésû (Németországban készült) játékfilmjén Billy Wilderrel dolgozott együtt (!) a következõ idõkben elképesztõ rutinra tett szert, így nem csoda, hogy alig valami ismerettséggel meg tudta állni a helyét az amerikai filmes szakmában, és nem lebecsülendõ erõfeszítések árán egy megbízható rendezõvé vált, akit aztán a háború után több európai munkára is felkértek.

Ez a mintegy harminc éves periódus, ahogy õ is fogalmaz a "Hyppolittól a Lila akácig" c. ragyogó visszaemlékezéseiben, nagyon jelentõsen tágított a látókörén, rendkívüli szakmai tapasztalatokkal vértezte fel õt, amelyett jó pár külföldön készült filmje is mutatott, de amelynek csúcsát egyértelmûen a Lila akác újrafeldolgozása jelentette.


Nagyon ritka az, hogy egy rendezõ egy fiatalabb kori projectjét elõvegye, és az leporolja, majd filmet csináljon belõle. De azt hiszem, majdnem példa nélkül álló a filmtörténetben, hogy egy rendezõ egy saját filmjét, amit már egyszer megrendezett, még egyszer elkészítse.

Márpedig Székely pontosan ezt tette a Lila akáccal.

Hogy miért?

Ezt nem firtatom - olvasható életrajzában, fedezze fel magának mindenki önmaga.

Az tény azonban, hogy az újrafeldolgozás egészen aktív párbeszédet folytat az eredeti változattal, s azt hiszem, szegényebbek lennénk nélküle.

Székely felesége, mint tudjuk, az eredeti változatban fõszereplõ Ágai Irén volt. Az alakítása nagyon erõs és a kellõ bájjal jelenik meg, de azt gondolom, Halász Judit sokkal erõsebben jeleníti meg ezt a karaktert (pedig sztem, mint nõ, Ágai sokkal szebb volt).

Ugyanez a helyzet Bálint Andrással, aki, azt hiszem, az ilyen polgári figurák eljátsszására nagyon alkalmas volt - ld. egy év múlva a 141 percben - szemben a 34-es verzió ifjú bonvivánjával, aki olyan béna színész volt, hogy már a nevét sem tudom (asszem, Nagy Györgynek hívták, de lényegtelen, mert sok vizet nem zavart a magyar film háztáji gazdaságának halastavában)...


A film igazi tökélességének záloga az a báj, az a valóságos gyönyörûség, ami áthatja az egész produkciót. Szép Ernõ nyelve már eleve önmagában hordozza ezt, s azok a gyönyörû tõmondatok, amelyeket például Manci szájába ad...

A nyelvi közeg mellett a képi világ is káprázatos: Székely bizony komolyan odatette magát, hogy létrehozhassa ezt a produkciót. Látszik, érezhetõ rajta, hogy igazi szívügye volt, hogy ez jól sikerüljön, hogy hasonló bravúrt hajtson végre, ahogy az elõzõ filmmel is tette.

E célból teljesen új szkriptet készített, nem kis részben teljesen más jeleneteket emelt ki a történetbõl, s a legfontosabb: meghagyta annak melankólikus, keserédes befejezését, ahogy az a mûben is szerepel - szemben az elsõ verzióval (már ha jól emlékszem még a befejezésére).

Az új film érthetõen bátrabb is, mint az elsõ volt: ez természetesnek is tekinthetõ, hiszen 1972-ben már nem kellett számolni azokkal a tabukkal, amelyekkel 1934-ben még igen.

Ilyenformán Székely néhány erõteljesen erotikus töltetû részt is belehelyezett és egyáltalán nem foglalkozott a tabukkal.

A színészek felejthetetlen játéka és az említett jelenetek mellett van egy harmadik tényezõ, s ez a legfontosabb, mely Székely filmjét megfellebbezhetetlenül hitelessé tesz: ez az, s itt vissza is kanyarodhatunk fejtegetésünk kezdeti témájához: Székelynek nem kellett számolnia azzal, hogy mit fog moindani az Aczéli kultúrpolitkka által diktált, még sok szempontból igen rigorózus filmkritka, mely újra, és újra, és újra hiányolta a társadalmi szemléletet a magyar filmekbõl, mert ugye, az erre vonatkozó dögunalmas részletekbõl soha nem lehet elég egy filmben (félreértés ne essék, nem egy és nem kettõ elsõrangú társadalmi témájú magyar film született a korban, de rengeteg filmet pontosan ez tett kisebb vagy nagyobb mértékben tönkre).

Székelynek viszont soha nem kellett számolnia az államrezon ezen elvárásaival. Õ elsõsorban a közönségnek készített filmet, nem a kiritikusoknak.

Tudásának, mentalitásának, orientációjának ez a jótékony hatása szerencsére nagyon-nagyon erõsen rányomta a bélyegét a "Lila akácra", amely nem mellesleg utolsó filmje is volt.


És micsoda utolsó film!

Gyönyörû, kicsit fel is kavaró, amelyben mindenekfelett a melankólia uralkodik.
1913-14-ben járunk ugyanis, egy olyan világ alkonyán, amelynek szépsége, gazdagsága, bája, hangulata néhány éven belül örökre elvész.

Utoljára ragyog dekadens, ám teljes pompájában ez az alkonyát élõ társadalom, s tulajdonképpen erre mutat rá a film nyitott befejezése, keserédes vége is.


Nem tudom eléggé hangsúlyozni Székely zsenialitását, Halász Judit alakításának megejtõen bûbájos voltát és még egy színész kivételes alakítását: Ráday Imréét. Mennyivel hitelesebb ez a rezignált, spleentõl sújtott Lezsi úr a Kabos féle töketlenkedõ figuránál...


Összességében elsõrendû adaptáció, elsõrendû színészekkel és egyéb, általában véve szintén elsõrendû összetevõkkel.

EZ valóban igazi klasszikus!
Összes hozzászólás
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu