A Zeneakadémiát alapító Liszt Ferenc minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze, aki egyben a XIX. századi romantika egyik legjelentősebb komponistája számos írása és személyes megjegyzése bizonyítja, hogy a világutazó zeneszerző-óriás tiszta szívvel ragaszkodott magyarságához. Ezt az erős kötődést mutatják az 1848-as forradalom és szabadságharc ihlette zenéi is, amelyeknek eredeti dokumentumai a közelmúltban egy magángyűjteményből kerültek elő. A dokumentumok között olyan különlegességekkel találkozhatunk, mint az a kotta, amelybe a világutazó Liszt maga írta bele Petőfi: A Magyarok Istene című versének szövegét magyarul. Egy másik kéziraton a Mosonyi Gyászmenete című zongoramű található, amely Liszt legfontosabb magyar barátját, Mosonyi Mihályt helyezi a középpontba és korai megfogalmazása annak a darabnak, amely a zeneszerző utolsó előtti életévében Mosonyi néven került be a "Magyar Történelmi Arcképsorozatba". A Petőfi szellemének című zongoradarab "Petőfi" néven kapta meg végleges formáját ugyanebben a sorozatban. A Magyar Királydal eredetileg a Magyar Királyi Operaház 1884-es megnyitására készült alkotás, a gyermek himnusza ébredéskor című kórusmű pedig az Engeszer Mátyás által vezetett Magyar Liszt Egylet számára íródott és Budapesten volt az ősbemutatója. Az elveszettnek hitt Liszt-kéziratok történelmi jelentősége és a magyar zenekultúrára gyakorolt hatása felbecsülhetetlen.