Film

Mennyit ér egy ember?

/La loi du marché/The Measure of Man/
francia filmdráma, 93 perc, 2015 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
    • f

Értékelés:

22 szavazatból
Szerinted?

Napjaink Franciaországában járunk. Thierry korábban gyári munkásként dolgozott, de egy éve munkanélküli. Mindenáron megpróbál a felszínen maradni. Napközben a munkaügyi központban van, ahol hosszadalmas, komikus helyzeteket eredményező csoportos foglalkozások során készítik fel a munkakeresőket az állásinterjúkra. Esténként pedig jó férj és jó apa próbál lenni. Tizenéves fia, Matthieu értelmi fogyatékos, de vidám és magabiztos: éppoly elszántsággal küzd egy boldogabb életért, mint kitartó és eltökélt apja.

Bemutató dátuma: 2016. február 25. (Forgalmazó: Cirko Film)

Stáblista:

Kapcsolódó cikkek:

Díjak és jelölések:

  • Cannes-i fesztivál (2015) - Legjobb férfi alakítás: Vincent Lindon
  • Cannes-i fesztivál (2015) - Arany Pálma jelölés: Stéphane Brizé
  • Európai Filmdíj (2015) - Legjobb férfi alakítás jelölés: Vincent Lindon

Vélemény:

2017 ápr. 15. - 10:45:20
2017 ápr. 15. - 10:45:20
hiteles, jó francia film, tudnak a franciák a hétköznapi emberekrõl jó filmeket csinálni... sokat láttam már.... ez is jó.... már láttam...
szavazat: 10/10 2017 febr. 03. - 13:42:11
2017 febr. 03. - 13:42:11
"Gyomorszorítóan hiteles, mai film.
Bemutatja, hogy ebben a szép új világban milyen kiszolgáltatott a dolgozó ember. Hát még a munkanélküli!
Neki a megalázó helyzetek sokasága jut."

Így van pontosan errõl szól a film, zseniális.
A magyar címe kicsit félrevezetõ, mert inkább a "munkaerõpiac törvényeit" próbálná bemutatni egy küzdelmes életet élõ, beteg gyereket nevelõ családon keresztül.

10/10.
szavazat: 9/10 2016 ápr. 10. - 11:51:02
2016 ápr. 10. - 11:51:02
Hát ezért kár volt regisztrálnod, kedves drak. Mondjuk eleve filmdrámaként szerepel a port-on a cím alatti feliratban a mûfaj, a rövid tartalmi összefoglaló sem sugallta, hogy mindenféle vidám jelenetek lesznek, nem tudom, mibõl gondoltad, hogy majd végig fogod röhögni.
A film lassú volt, néhol vontatott, túl hosszú volt a táncórás jelenet. A cél bizonyára az volt, hogy a család és a fõszereplõ életének egyes elemeit felvillantsa. De a mondandó elég drámai, és a jellemábrázolás is nagyon jó volt szerintem, teljesen átjött. Az én feladása az egzisztenciális gondok leküzdése miatt erõteljesen látszott. A záró jelenet csendes robbanása nem volt váratlan. Nálam 9 pontos a film. Nem mozi-dolgozóként.
szavazat: 9/10 2016 márc. 06. - 21:32:23
2016 márc. 06. - 21:32:23
Azért mert a magyar filmeseknek eszébe sem jut a jelenlegi rendszert és annak erõsen problematikus voltát bemutatni, kénytelen vagyok egy mai francia filmnek örülni.
És mégis mit kellene tennie egy filmrendezõnek, minthogy szembesítik a nézõt ennek a szép új világnak az élhetetlenségével? Nem politikus, hogy ígéretekkel etesse a nézõt. Elég, ha elgondolkodtat.
Na, jó. Magyar nézõ persze már nem szeret gondolkodni.
szavazat: 2/10 2016 márc. 06. - 14:41:57
2016 márc. 06. - 14:41:57
Rendben, ezt eddig is tudtuk. Mármint hogy a dolgozó ember kiszolgáltatott, hát még a munkanélküli. Arra lennék kíváncsi, hogy ezen felül mit nyújtott a film? Tudomásom szerint nem dokumentumfilm kategóriában indult. Akkor pedig joggal várnék el valami hozzáadott mûvészi értéket, vagy tévedek? Miért volt Lindon produkciója kiemelkedõ? Nem mondom, hogy a gyatra forgatókönyvbõl és szerepbõl nem hozta ki a maximumot, de semmi extra. A felesége szerepét játszó xy egész egyszerûen kritikán aluli volt. Azt nem sikerült átadnia, hogy õ egy sérült gyermek anyja szerepe szerint. Semmi arcjáték, mimika, hangsúlyozás, érzelem. A film zenéjére se emlékszem, már ha volt egyáltalán, a képi világ nagyjából a gyakran bemutatott áruházi kamerák felvételének színvonalán mozgott, és a történet maga pedig a szomorú valóság dokumentarista bemutatásán túl szerintem semmit nem adott. Ami persze rendben van, ha nem játékfilm kategóriában indul. Bár még akkor sem feltétlenül...
szavazat: 9/10 2016 márc. 04. - 18:30:54
2016 márc. 04. - 18:30:54
Akkor én is (mint egyszerû nézõ, nem mozi-dolgozó).
Gyomorszorítóan hiteles, mai film.
Bemutatja, hogy ebben a szép új világban milyen kiszolgáltatott a dolgozó ember. Hát még a munkanélküli!
Neki a megalázó helyzetek sokasága jut.
A film joggal kapta a jelölést a cannes-i Aranypálmára, a férfi fõszereplõ, Vincent Lindon pedig joggal kapta meg a legjobb férfi alakítás díját.
szavazat: 2/10 2016 márc. 03. - 06:39:50
2016 márc. 03. - 06:39:50
Elérkezettnek láttam az idõt, hogy regisztráljak, hogy a mozik dolgozóin kívül egy nézõ is értékelje ezt a filmet, amely a férfi fõszereplõ átlagos produkcióját leszámítva egy óriási csalódás volt. Ha valaki szeretne másfél órát elvesztegetni az életébõl egy nyomasztó, minimális filmélményt nyújtó alkotásra, hajrá. Aki az összefoglalót írta róla, az se nézte meg, ez tuti. Komikus helyzetek? Egy árva poén nem volt a filmben, nemhogy komikus helyzetek. De ha legalább valami mondanivalója, mély tartalma lenne, akkor talán meg lehetne bocsátani, hogy végigkínozzák a nézõt számtalan iszonyúan vontatott, unalmas jeleneten. De nem, ilyet ne várjunk. Ha valaki a téma iránt érdeklõdik, a mozijegy kifizetése helyett javaslom bármelyik munkaügyi központ felkeresését. Az ott eltöltött másfél óra garantáltan több élményt fog nyújtani ingyen