"Jóestét kívánok... egy gyilkosságot szeretnék bejelenteni... Hol lakom? Az alagsorban... de most nem ott vagyok... most itt vagyok a legfelső emeleten, a főnök szobájában... Á, aztat én nem tudom, ki a holttest... Tetszik tudni, én vagyok a takarítónő... Hogy nézzem meg, talán csak szunyókál? Az meglehet, de akkora tőr áll ki a hátából, mint a fél karom... Szóval zárjak be minden ajtót... ne nyúljak semmihez... fogjam a számat, és ne szóljak senkinek, míg maguk meg nem érkeznek..." - Mrs. Piper, a takarítónő szaggatott mondataival kezdődik a hátborzongatóan derűs, fordulatos történet, melynek végén éppen csak arra nem kapunk feleletet, hogy miért is beszél annyit Mrs. Pipper.