Az Új Színházban Moliere A fösvényét az orosz Maszlobojscsikov állította színre. A darab egyszerre a zsugoriság komédiája, de a főhős Harpagon tragédiája is, akit csak a pénz érdekel, a mások boldogsága kevésbé. Eperjes Károly a gyarlóság felmutatásával teszi emberivé a figurát, miközben megmutatja Harpagon igazi bűnét is: úgy akarja megvásárolni a pénzzel megvehetetlent, hogy haszna is legyen rajta. Nem egyszerűen csak fiatal feleséget venne magának, de még tetszeni is akar. Harpagon korunk hőse, a magát örökifjúnak képzelő öregedő bankár, aki családjának életét atyai gondoskodással fektetné be hosszú távra: Élisét férjhez adná egy gazdag, de már nem épp fiatal pénzemberhez, fiának, Cléante-nak pedig megtiltja, hogy elvegye vagyontalan szerelmét. De nem a pénztelensége a legfőbb ok: ő pályázik Marianne kezére. S két gyermeke sem látszik sokkal jobbnak apjánál: ravaszak és gátlástalanok, ha kell - de legalább nem zsugoriak. Bánsági Ildikó Frosine szerepében méltó partnere Eperjesnek, egyszerre párja és ellentéte a fösvénynek: hervadó szépasszony, még vágyott reményekkel.
Az elérhető vagyonért legyezgeti a fösvény hiúságát, ám amikor ráébred, hogy hiába vár anyagi viszonzást, átáll azokhoz a családtagokhoz, akiknek tetteit a szerelem vezérli. A végén a komédia szabályainak megfelelően mindenki megtalálja párját, a szegényről kiderül, hogy gazdag, a halottról, hogy él. Moliere-nél minden megoldódik ugyan, de a világ és az ember természet nem változik.