"Ha egy ember megérkezik Salzburgba, az első napon elkezd hülyülni, a második napon teljesen megbolondul, így a harmadik napon már szakasztott olyan lesz, mint a salzburgiak" - írta Mozart egy levelében, akaratlanul is előrevetítve azt a kontrasztot, hogy mit is gondolt ő kenyéradó gazdájáról, Colloredo hercegérsekről és annak népéről, s ennek ellenére hogyan feji meg mind a mai napig a világ Mozart-kultuszát a hegyek között megbúvó városka a Mozartkugelnek és a bicskanyitogatóan giccses Mozart-szuvenírok turistákra tukmálásával.

Egyáltalán: ki volt az a Mozart? És milyen volt ez a Mozart? Egy haláláig gyermeteg, mások istápolására szoruló, védtelen zsenifiú? Vagy csak zsarnoki és pénzéhes apja kényszerítette rá ezt a lemoshatatlan szerepet, amelyhez a család még a komponista halála után is ragaszkodott? Vajon mi volt a céljuk ezzel? Valóban nyomorgott, avagy csupán rablógazdálkodást folytatott? Koldusként dobták testét a névtelen sírba, vagy ez volt a kor szokása?
A Müpa 2009-es szezonjának átütő sikere volt Varnus Xaver kétszeres telt házas Bach-előadása. A világutazó sztárorgonista a nagyorgona 2006-os avatása óta sok szállal kapcsolódik a Művészetek Palotája programjaihoz, a nagyközönségnek szóló hangversenyei mellett gondolva a "kisközönségre" is: két esztendőn keresztül az ország legtávolabbi sarkaiból érkező gyerekek légiói ismerhették meg játékán keresztül az orgonasípok varázslatos világát. Az azóta felnőtt gyerekekből sokan a Müpa visszatérő zenerajongói lettek.