Film

Nagybácsim

/Mon oncle/
olasz-francia vígjáték, 117 perc, 1958

Értékelés:

13 szavazatból
Szerinted?

Hulot úr vendégségbe utazik: meglátogatja nővérét, sógorát és unokaöccsét. A régi vágású férfi idegenül csetlik-botlik a modern nagyvárosban, minduntalan képtelen kalandokba keveredik. Könnyfakasztóan komikus, ugyanakkor torokszorítóan szomorú jelenetek példázzák, "hogy mennyire nem lehet boldogan élni a modern, műanyag világban, hogy az ódon kisváros ódon piacán érzik jól magukat a csavargó kutyák, a gyerekek és velük a régi világból itt maradt Hulot úr."

Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Díjak és jelölések:

  • Oscar-díj (1959) - Legjobb idegennyelvű film

Vélemény:

2012 okt. 16. - 21:59:58
2012 okt. 16. - 21:59:58
Nagyon jó és nagyon furcsa film. Történet alig, csak bemutat egy modern világot(márhogy akkor modernet, mert a film már 50 éves), üres, gépies szokások közt élõ érzelemmentes sznobokat, rideg környezetet, modern múzeumnak tûnõ lakást, gazdag szomszédokat, ártatlan kisfiút, majd berobbantja ebbe a környezetbe a rendezõ (Tati) által alakított Hulot urat nagy ballonkabátjával, bokacsörgetõ gatyájával és pipájával, aki mindent elront, összetör, rossz gombokat nyom, szemlélõdik, semmit nem ért, nem alkalmazkodik. Ez adja a film feszültségét. Igazi értéke a sok furcsa képi megoldás, apró poén, váratlan ötlet. Pl. amikor hosszan mutatják Hulot házát, ahogy a labirintusszerû lépcsõkön felballag. Ez többször is ismétlõdik oda-vissza. Ezt a jelenetet másoltam ide, akit ez nem gyönyörködtet, inkább fáraszt, kerülje el a filmet.

http://www.youtube.com/watch?v=6mtluyHcOnk

A filmben alig beszélnek,(mint általában Tati filmjeiben), nagy a szerepük viszont a zörejeknek, az andalító muzsikának, ha Hulot meghitt környezetét látjuk, a párizsi külvárost, az ismétléseknek, amibe szinte mindig belecsúszik valami hiba, eltérés, ami izgalmassá teszi. Nagyon szórakoztató, mulatságos, de egyszer sem röhögsz rajta hangosan. Furcsa.