Programkereső

Napló szerelmeimnek

Bakancslistához adom
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar filmdráma, 125 perc, 1987

Értékelés:

32 szavazatból
Szerinted?
2 hozzászólás
Ebben a filmben a rendezőnő folytatja Juli életének történetét.
Juli elköltözött Magdától, szövőgyári munkásnő, Jánoséknál lakik. Magda azonban eltávolíttatja a gyárból. Juli leérettségizik, majd sikertelen felvételi vizsgát tesz filmrendező szakra. Jánost letartóztatják. Juli Magda kapcsolatai segítségével közgazdász hallgatóként kijut Moszkvába, de aztán sikerül átmennie filmrendező szakra. Rátalál szülei nyomára, majd Sztálin halála után hazajön, hogy itt készítse el a diplomafilmjét.

Stáblista:

Szereplők

Czinkóczi Zsuzsa profilképe Czinkóczi Zsuzsa
Kovács Juli
Anna Polony profilképe Anna Polony
Egri Magda
Jan Nowicki profilképe Jan Nowicki
János
Irina Kuberskaya
Anna
Szemes Mari
Rózsa
Kútvölgyi Erzsébet profilképe Kútvölgyi Erzsébet
Erzsi
Bánsági Ildikó profilképe Bánsági Ildikó
Juli anyja
Margitai Ági profilképe Margitai Ági
Kardos Judit
Epres Attila profilképe Epres Attila

Alkotók

Kapcsolódó cikkek:

Díjak és jelölések

További 1 jelölés mutatása

Játszási időpontok

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
larrylen 2016 máj. 13. - 16:07:07
Több szempontból emlékezetes a film. Még a szocialista rendszer
idején készítették és mutatták be a nyilvánvaló kritikus
mondanivalója ellenére. Ez elgondolkoztató. Tematikailag
hasonlít Wolfgang Leonhard Németországban nagyon jól ismert
életrajzi regényére: 'A forradalom elbocsájtja gyermekeit'
(Verlag Kiepenheuer und Witsch, 1960). A történet szerint egy német
emigráns-pár tünik el a Szovjetúnióban, az ott nevelkedett gyermekük
visszatér a felszabadítókkal Némtországba, itt fontos politikai
beosztást kap, majd a rendszerrel meghasonulva Nyugatra szökik.
Szerintem a magyar származású moszkvai ösztöndijasok bemutatása
sablonosra sikerült M.M. könyvében: azok koránt sem voltak annyira
elfogultak. Emlékszem: (1952 vagy 1953-ban?) egy kievi vendéglöben
egy szomszéd asztalnál egy ittas ukrán idióta felugrott és reánk
- szovjet ösztöndíjasokra - támadt, mert mi magyarul beszélgettünk.
Az ösztöndíjas bizottságunk akkori vezetöje, Sanyi, felkelt az
asztalunktól és elfogadva a kihívást jól megpofozta a támadót, nem
törödve az esetleges politikai bonyodalmakkal. Tehát a mi szovjet
ösztöndíjasaink korán sem voltak olyan idióták, mint amilyeneknek
M.M. a filmjében bemutatta öket. Ennek ellenére: én kitünönek
találom a filmet - és azt is, hogy müsorra tüzték.
~
Válasz
Rövid G. atya 2016 máj. 11. - 22:32:52
Amikor még létezett magyar film. Már úgy értem, minõségi...
Hogy egyetlen hozzászólás sincs itt, az azért elég furcsa.
Válasz