Programkereső

Napraforgó

Bakancslistához adom
I Girasoli
olasz-francia-szovjet filmdráma, 101 perc, 1970

Értékelés:

22 szavazatból
Szerinted?
6 hozzászólás
Giovanna és Antonio nem sokkal azelőtt köt házasságot, hogy a férfit az orosz frontra küldenék. Antonio-t félholtan egy kedves orosz parasztlány, Mascia rejti el az orosz katonák elől. Miközben a férfi gondját viseli - természetesen - beleszeret. Antonio is hasonló érzelmeket táplál iránta, és hamarosan feleségül veszi. Az Olaszországban maradt Giovanna azonban egykori férje keresésére indul Oroszországba...

Stáblista:

Szereplők

Sophia Loren profilképe Sophia Loren
Giovanna
Marcello Mastroianni profilképe Marcello Mastroianni
Antonio
Lyudmila Savelyeva
Mascia
Galina Andreyeva
Valentina
Anna Carena
Antonio anyja

Alkotók

Díjak és jelölések

  • David di Donatello Díj

    1970
    Legjobb női alakítás: Sophia Loren

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
deadscott 2023 máj. 20. - 22:18:14 10/10
Jó film, két nagyszerű színész komoly alakításával. Kicsit a Szállnak a darvak jutott róla eszembe, kicsit Singer Szerelmes történet c. regénye.
Válasz
mérlegelõ 2017 jún. 21. - 18:22:50
…és akkor még egy igen durva (nyelvi) hiba: ‘Mascia” = olasz ortográfiával írva MÁSA!! Milyen farkasvakság kellett ahhoz, hogy ezt ne észlelje, aki az adatlapot szerkeszti!! :/
Válasz
huber 2017 márc. 01. - 18:05:25
Tényleg kicsit hajaz a Két fogolyra. Viszont !-senki nem tud olaszul?? A film címe , ha lefordítod, helyesen: NAPRAFORGÓK. Többesszám -I Girasoli. Azért erre oda kéne figyelni.
/magyarok és az idegen nyelv/ Anno a moziban többesszám volt. Az egyik kedvenc filmem , nagyon emberi, nagyon szép. Mindenkinek tudom ajánlani!!!
Válasz
mérlegelõ 2016 ápr. 10. - 16:07:26
Nem magáról a filmrõl tennék észrevételt 8azt nagyon régen, cca. 35 usque 40 éve láttam), hanem arról a sajátos (érdekes? véletlen???…) tényrõl, ami most tûnt fel a cselekmény rövid összefoglalója olvastán. igen erõsen Zilahy Lajos »Két fogoly« c. regényének fõ vázára hajaz!!
Válasz
feketevipera 2012 ápr. 26. - 21:34:35
Szerintem de Sicának nem ez a legsikerültebb alkotása, számomra picit csalódást jelentett. Az eleje kissé döcögõs, utána már érdekesebbé válik a sztori, viszont idõnként így is hosszúnak éreztem. Valamiféle rezignáció járja át a filmet, az alkalmanként megvillanó "fény" ellenére is. Tkp. arra a kérdésre keresi a választ a mû, hogy lehet-e új életet kezdeni a háború szörnyûségei után (és ha igen, hogyan). Lényegében véve azt láthatjuk két ember sorsán keresztül, hogy a világégés hogyan "siklatta ki" egy nemzedék életét. Ezek az emberek áldozatok, a "rendszer" áldozatai, fiatalkori álmaik széthullanak, egész más lesz az életük, mint ahogyan azt elképzelték. Érdekes a narratíva, hiszen részben flashbackek segítségével "színesítik" a filmet, az idõsíkok fõleg a történet elején váltakoznak, s így legalább tíz évet fog át a sztori, a fõszereplõk is idõsebbé válnak.
A fõszereplõk játéka jó, Sophia Lorené idõnként mintha kissé erõltetettnek tûnt volna a szememben. Amúgy a cím talán többes számban is szerepelhetne, az olasz eredetiben is így van. Úgy vélem, a napraforgók szimbólumok (is) lehetnek. Egyrészt a békének, a háborús sebek begyógyulásának a jelképei, hiszen azt a földet, ahol korábban halottak feküdtek, most napraforgók foglalják el (így az élet körforgásának is a szimbólumai, a halottak testébõl élet sarjad). Másrészt pedig az embereknek - vagy legalábbis a fõszereplõknek - is a jelképei lehetnek, hiszen a két fõhõs is mindig a "fény" felé fordul, keresik a boldogságot, megpróbálnak új jövõt építeni a múlt és a régi álmok romjain. Egy-két megrázó és felemelõ pillanat azért adódik ebbõl a drámaiságból, de sajnos a film nagyobbik része szerintem középszerûségbe süllyed, erõtlenné válik, nem éri el de Sica remekmûveinek magas színvonalát, de így is nézhetõ és elgondolkodtató alkotást kapunk.
Válasz