A rendező egy olasz kistisztviselő és családja sorsán keresztül tárja fel és önmarcangoló őszinteséggel vizsgálja a kispolgár szerepét és felelősségét a fasizmusban. A film nem pszichologizál, mégis pszihológiai drámát épít a dokumentáris hűséggel ábrázolt tények láncolatából. Hőse - a figura kitűnő színészi megformálásában - tettes és áldozat egy személyben. A tragikomikus hangvételt korabeli híradórészletek egészítik ki: a Duce beszél, Hitler szónokol, s eközben városok égnek és házak omlanak össze.