New York árnyai

Bakancslistához adom
Shadows
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott amerikai filmdráma, 81 perc, 1959

Értékelés:

21 szavazatból
Szerinted?

Egy New York-i fekete családban három, egymástól teljesen különböző testvér keresi az önkifejezés vélt vagy valós lehetőségeit. Bennie, a jazztrombitás éjszakától éjszakáig tartó bódulatban dédelgeti művészlétének gyengécske lehetőségeit. Lelia, az írónő már ébredezik: szerelmi kalandjával nemcsak a lányság szertelen naivsága múlik el belőle, hanem csalódása révén az őszinteség is. Hughes, a bárénekes meg nem értett "művészként" haknizgat ódivatú dalaival...
A film eredeti címe, a Shadows (Árnyékok) a shakespeare-i elméletet idézi, melynek lényege:
mindannyian árnyékai vagyunk valami sokkal nagyobb dolognak, ami magába foglalja azt, amivé válhatnánk. A vágások kapkodó töredezettséget kölcsönöznek a filmnek, hasonlóan Jean-Luc Godard ugyancsak 1959-es Kifulladásig című filmjéhez. A képtöredékekben megjelenő arctöredékek árnyak és fények játékai, igazi emberek őszinte pillanatainak hiteles lenyomatai.

Stáblista:

Díjak és jelölések

  • BAFTA-díj

    1961
    Legjobb első szereplés (női) jelölés: Lelia Goldoni
  • BAFTA-díj

    1961
    Legjobb első szereplés (férfi) jelölés: Anthony Ray
  • BAFTA-díj

    1961
    Legjobb film jelölés: John Cassavetes
  • Velencei Nemzetközi Filmfesztivál

    1960
    Különdíj jelölés: John Cassavetes

Hozzászólások

Szerinted?
8/10
Beyond silence 2010 máj. 23. - 00:48:07 8/10
Furcsamód leköt a New York árnyai, a mai átlag szemmel nézve eseménytelensége ellenére: a hétköznapi, utca és életképekbõl süt a Cassavetes-féle elképesztõ valószerûség, hitelesség. Az észrevétlenül létezõ színészi játék abszolút uralja a képeket, a színészek valódi emberekként élnek, valódi karaktereket megjelenítve, valódi társas helyzetekként a jelentekben. REALIZMUS.

Negatívumként írható a már néha kissé zavaró, amatõr hatásúan nyers fényképezés és vágás. Nem is a Cassavetesnél megszokott éles vágásokra gondolok, hanem a filmnyelvileg problémás nézõpont váltásokra, amelyek néhol egy jeleneten belül is olyan hatást keltenek hogy gondolkozóba ejti a nézõt hogy ugrottunk-e egy másik idõpontba vagy az elõzõvel folytatólagos a kép.

Az általam az utóbb látott John Cassavetes filmek közül (Arcok, Egy hatás alatt álló nõ) egyértelmûen ez tetszett a legjobban. Improvizatív jellege ellenére, ez keltette a legsikerültebb, legösszeszedettebb érzést nálam.
critixx 2008 okt. 25. - 18:50:20
Pontosan. A New York árnyai nem "mesét" regél el, hanem egy helyzetet bont ki, emberi arcképeket mutat be. A hõsök nem cselekvõ epikus hõsök - Cassavetes voltaképpen ezáltal lépett túl a klasszikus "regényes" filmformán -, õk voltaképpen a modern film (és irodalom, színház) "kallódó emberei", akik "csupán léteznek". A cím, "Shadows" tökéletesen kifejezi ezt: õk nem héroszok, nem nagy karakterek (értsd hollywoodi epikus cselekvõ hõsök), csupán "árnyak", akik a felhõkarcolók árnyékában meghúzódva élik kiúttalan életüket. Nem véletlen, hogy ekkora hatása lett a filmnek, és mindenki csodálta, hogy ennyire nyíltan ellenszegült a hollywoodi "Álomgyár" mûvi világával.

Azért a film végén látható felirat enyhe túlzás, Cassavetes megírta a történetet, csupán - mint mindig - hagyta színészeit, hogy kibontsák saját érzelmeiket, reakcióikat, stb. a karakterek megformálásakor.
Redfield 2007 márc. 22. - 10:50:14
A film sugároz egyfajta hangulatot. Régies egykedvûség. Többször volt olyan érzésem, hogy ami történik, az nem elég. Sokkal többnek és jobbnak kellene a szereplõkkel. Pedig ez egy teljesen átlagos mese, ez is volt a rendezõ célja. Elsõ filmnek (fõleg abban az idõben nézve) nagyon is jó.
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu