Norman

Bakancslistához adom
16 éven aluliak számára nem ajánlott amerikai vígjáték, 94 perc, 2010

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?

Norman Long magányos figura a középiskolában, rendkívüli intelligenciájával és fekete humorával örök különcnek számít. A tanév elején új lány tűnik fel a suliban, Emily, aki úgy tűnik, azonnal egy hullámhosszon van Normannel. A fiú édesanyja halála után kettesben él édesapjával, aki a rákbetegség végső stádiumában van. Norman egy veszekedés közben, maga sem tudja, miért, azt hazudja a legjobb barátjának, hogy rákos, és amikor ennek híre elterjed az iskolában, olyan csapdában találja magát, amiből már nem is tudja, hogyan fog kimászni. Hirtelen mindenki jóindulattal fordul hozzá, és a legfájóbb, hogy Emily, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, már szintén szánakozással tekint rá. Norman tudja, hogy előbb-utóbb vállalnia kell az igazságot.

Stáblista:

Szereplők

Norman Long
Emily Parrish
Mr. Angelo

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
k11zoltan szept. 18. 18:06:33
Megható, amikor hazamegy az üres házba, de amúgy nem kötött le a film.
10/10
Xxy92 2015 dec. 21. - 22:54:03 10/10
Elbûvölõ, csodálatos film! A fõszereplõben maximálisan meg tudtam magamat találni, viszont a legtöbb embert sajnos az ilyen témájú filmek untatnak, vagy éppen irritálnak, épp ezért, nem is várom, hogy mindenki egyetértsen velem. Számomra ez a legjobb film, amit idén láttam, még ma is sokszor gondolok rá. Mialatt néztem, azt kívántam, bárcsak most ne jönne be senki a szobámba, bárcsak most ne hívna senki telefonon... Ritkán találom meg önmagam ennyire egy filmben.
Az egyetlen negatívum, hogy Emily van Campot nem az Everwoodban megszokott Kálmánfy Anita szinkronizálta. Szerintem az ott és az itt megjelenített szerepköre maximálisan megfeleltethetõ egymásnak, ezért nem értem a szinkronrendezõt.

Ezt a filmet leginkább a szeretteiket gyászoló, illetve a saját magukat a társadalomból kirekesztettnek érzõ személyeknek tudom ajánlani. Az átlagos, sablonos életet élõket untatni és zavarni fogja.


10/10
feketevipera 2015 okt. 27. - 21:12:02
Az alapötlet jó, de maga a film eléggé középszerû, idõnként giccses és vontatott (ja és nem vígjáték, hülye volt, aki így kategorizálta). Nem ütött akkorát a film, mint amilyenre számítottam, és ez bosszantott. A srác kétségtelenül önmagát rekesztette ki az emberek társaságából, nem engedett magához közel szinte senkit, számomra éppen ezért tûnt kicsit furcsának, hogy az elsõ pillanatban elkezdenek közeledni egymáshoz a vadidegen Emilyvel, szerintem ritkaság, hogy az elsõ pillanattól megérteti magát valaki a másikkal. Egyébként ez a szerelmi szál is béna volt, a valóságban nem így mûködnek a dolgok, még az átlagos lányok sem figyelnek fel egy ilyen srácra, mint a fõszereplõ, még akkor sem, ha valamennyire egyéniségnek mondható, nem lesznek belé halálosan szerelmesek, és kevéssé valószínû, hogy megbocsátják a hazugságot. Másrészt szerintem az ilyen embereket a társadalom is nagyrészt kitaszítja magából, én azt valószínûsítem, hogy ilyen helyzetekben komoly bántalmazások is elõfordulhatnak, ebbõl a filmbõl viszont nem az jött le, hogy a "kívülállót" megpróbálnák megtörni, megalázni, esetleg testileg is megfenyíteni. Norman tragédiája az, hogy a családja széthullik, és õ az egyedüllét terhével kénytelen szembenézni, nem dolgozta fel még az anyja halálát sem, máris itt van az apja rákbetegsége. A "kívülállósága", a furcsa humora valószínûleg egyfajta menekülési útvonalat jelentenek a számára, és a film jól megvilágítja azt, hogy sajnos a környezet mennyire nem figyel oda azokra az emberekre, akik képtelenek "beilleszkedni", és sajátos segélykiáltásokkal élnek, Normanre sem figyelnek fel Emilyn kívül, hiába jelzi a visszahúzódása, a magányossága, a sötét humora azt, hogy segítségre lenne szüksége. Ami viszont a szememben hiteltelen volt, az az, hogy Norman ennyire el tudta fojtani az érzéseit (kivéve a vége felé), pedig gyászolta az anyját, és megpróbált felkészülni az apja halálára, ilyenkor szerintem az érzékeny emberek a legesztelenebbnek tûnõ lépésekre is képesek. Ráadásul az elsõ szerelmet és szexuális vonzalmat is furcsán ábrázolták, én el tudtam volna képzelni azt, hogy jóval ambivalensebben nyilvánul meg ez Normannél, és akármennyire is vágyik valaki egy párkapcsolatra vagy társaságra, a Normanhez hasonló sorsú fiatalok szerintem az elején nincsenek ennyire benne a közeledésben, és az is naivitás, hogy pitty-putty összejön egy komoly kapcsolat, fõleg a mai világban. Összességében véve számomra hiányzott valami a filmbõl, ami a középszerûségbõl kiemelte volna. Egyszer azért érdemes volt megnézni, de sajnos nem olyan mélyenszántó produkció, amit többször is látni kellene.
9/10
Edmond Dantes 2015 okt. 13. - 12:10:05 9/10
Sehol senki? Témára fogékonyaknak (csaknem) kihagyhatatlan film!

Aki elolvassa itt a tartalomismertetést, annak nyilvánvaló h NEM vígjáték, ugye? Vannak benne poénok, kacagtató pillanatok...ahogyan életünk legfájdalmasabb pillanataiban/szakaszaiban is lehetnek, igen: lehetnek vidám események, pillanatok. Ahogyan ennek a fiúnak, Norman-nek is akadnak ilyenek. 17-18 éves, érzékeny, eszes, tehetséges fiú, aki évekkel ezelõtt autóbalesetben elvesztette édesanyját, orvos papája végsõ stádiumban szenvedõ rákbeteg, házukban megállt az idõ, a kikapcsolt telefon üzenetrögzítõjén még mindig a halott mama és a kisfiú Norman hangja hallható, hamarosan és végzetesen elárvul és teljesen magára marad...vagy mégsem?

A talán mindannyiunk családjában megjelenõ kórhoz, abban szenvedõ szeretteinkhez és saját környezetünkhöz való viszonyunk, viszonyulásunk és az õ (beteg hozzátartozónk és saját környezetünk) viszonyulása hozzánk, az elkerülhetetlenül közelgõ vég feldolgozásának mikéntje beteg és hozzátartozója részérõl: errõl szól ez az alkotás megrendítõen, hitelesen, csaknem hibátlanul. 10/9