Nosztalgia

Bakancslistához adom
Nostalghia
szovjet-olasz filmdráma, 126 perc, 1983

Értékelés:

22 szavazatból
Szerinted?

A Nosztalgia minden, csak nem a szó szentimentális értelmében vett nosztalgikus film. Semmi köze az európai és amerikai mozikat az utolsó tíz-tizenöt esztendőben elöntő nosztalgiahullámhoz, melyben századunk elsüllyedt évtizedei válnak édes-bús emléktemetővé. Ez a nosztalgia a múltat nem tekinti nemlétnek. Gorcsakov, a költő maga mögött hagyja Oroszországot, mint teremtője, Tarkovszkij, s Észak-Itáliában egy orosz zeneszerző nyomdokain jár. Monográfiájához gyűjt emléknyomokat, miközben megérinti a középkor hitvilága, a romtemplom fedetlensége, önmaga kétségei gyötrik és a gyönyörű Eugénia hitetlensége. A nosztalgia egyfelől elszakadás attól a parttól ahol egységben voltunk a világgal, ahol otthon voltunk /paradicsom, gyerekkor, család, szülőföld, természet, nyelv/, és másfelől megérkezni nem tudás a túlsó partra, ahol már csak úgy érhetjük el az egységet, hogy lemondunk a régiről. A régi és új világ együttléte bennünk a legfájdalmasabb, a szétszakadt tudat állapota ez - "Ott már nincsen, ide még nem tud megérkezni."
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Andrej Gorcsakov
Gorcsakovné
Domenico felesége

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Szerinted?
laciml58 2014 nov. 02. - 10:21:44 Előzmény perry
Igazán ez az, ami számít !!!
toshiba321 2010 jan. 08. - 19:14:00
érdekes film
feketevipera 2009 febr. 14. - 20:02:55
Kétségtelenül az egyik legbonyolultabb film, amit eddigi rövidke életem során láttam. Nyilvánvalóan valamivel könnyebben tudnám értelmezni, ha jobban ismerném Tarkovszkij életútját, filmográfiáját. Igaz az, hogy a Nosztalgia szürrealista mû, ugyanakkor szimbolista, néhol talán impresszionista is. Az ismertetõ alapján világos, hogy a filmben viszonylag sok az önéletrajzi elem. Gorcsakov részben-egészében maga Tarkovszkij, aki keresi egy nagy ember nyomait, ugyanakkor önmagát is. A filmben benne van a hazavágyódás, az idegenben való lét összes keserûsége. Számomra szimbólum volt a víz (a filmben legtöbbször folyóvíz), amire itt már korábban is utaltak. Nos, szerintem a víz az embernek (vagy talán az egész világnak) a szimbóluma. Az ember is, a világ is alapjában véve ugyanaz marad, közben mégis változik. A víz is lényegileg ugyanaz marad, de új és új vízcseppek kerülnek a régiek helyére. Ugyanaz, de mégsem ugyanaz. A másik szimbólum pedig a gyertya, illetve az, hogy Domenicónak (aztán majd Gorcsakovnak) át kell(ene) vinnie az égõ gyertyát - azaz a "világosságot" - a medence egyik partjáról a másikra. Ez nyilvánvalóan Tarkovszkij önvizsgálata is: mit sikerült elérnie az élete során, sikerül-e átmentenie valamit az utókor számára? Nem tudom, ekkor érezhette-e már a közelgõ halált, de mindesetre az én szememben ez számvetést jelent az addigi életével. Gorcsakov és Domenico pusztulásában (mert valószínûsítem, hogy Gorcsakov maga is meghal a végén, bár ezt egyértelmûen nem látjuk) van valami tragikus, ugyanakkor valami groteszk is. Kérdés, hogy a tetteikkel elértek-e valami hatást, mennyire figyeltek fel rájuk az emberek, volt-e valami értelme az egésznek. Számomra a film végkicsengése az, hogy a világ és az emberiség nem nyitott az efféle világmegmentõ törekvésekre, és hogy az addigi egész tevékenység tkp. értelmetlen volt.
Coleman 2009 febr. 04. - 11:23:39
Ha nagyon le akarnám egyszerûsíteni, akkor azt mondanám, hogy a honvágy filmje a Nosztalgia. Ennél sokkal több, engem mégis e síkja érintett meg leginkább, Tarkovszkij talán itt reflektált a legjobban saját életére, ámbár minden filmje nagyon személyes és minden filmje egy csoda. Az utolsó kép lenyûgözõ, Tarkovszkij zárta le a legszebben a filmjeit.
nagi 2008 okt. 03. - 22:18:28 Előzmény kgyuri0
És ezzel sincs semmi baj. Nagyon érdekes, amit írtál, köszi, hogy elmondtad. Lehet, hogy én is újra megnézem, elég fiatalka voltam még, amikor lenyûgözött.
Egyébként Tarkovszkijt én sem a bajuszkájáért kedvelem :). Hát Istenem, ember nem lehet tökéletes.
nagi 2008 okt. 03. - 22:14:13 Előzmény filmbolond
Remélem, sikerült. És remélem, nagy élmény volt.
nagi 2008 okt. 03. - 22:13:28 Előzmény Bodajk
Úgy látszik, ezt még a Duna sem meri normális idõben bevállalni :).
nagi 2008 okt. 03. - 22:12:25 Előzmény kgyuri0
Szerintem nincs ezzel semmi baj. Nem vagyunk egyformák, hát persze hogy különbözõnek látunk dolgokat, mûvészi alkotásokat. Na, jó közhelyes vagyok :).
7/10
kgyuri0 2008 okt. 03. - 03:02:13 7/10
Én még TarBéla nyolcórás Sátántangóját is szerettem, nem nyugodhattam tehát abba, hogy pont egy Tarkovszkij fogjon ki rajtam. Megnéztem hát még egyszer. Így azért már jobb volt. Be kell vallanom, hogy a minap, amikor vetítették a Dunatévében, elaludtam rajta, és ólmos félálomban láttam csak. Hát azért ezt így nem lehet! De, nagyon fáradt voltam.
Szóval föl kell venni a ritmusát. Én , azért szögezzük le, kifejezetten rühellem a szürreális filmeket, a zavaros, dege lila ködjeikkel. Jót abból sokkal nehezebb csinálni, mint hagyományos füle-farka történetbõl. Szerintem általában az a titka, hogy reális részletekkel kell egyensúlyozni a szürreális izéket. Pl. Domenico szvsz elég szürreális darab a dege szimbólumaival, de zseniális volt, hogy a politikai tüntetésen, ahol lázít, fönn áll egy hatalmas bronzszobor talapzatán és elõször alulról közelítve látjuk, amint áll a létra szerû állványon a cipõje sarkát, a viseltes nadrágját, és hosszan láthatjuk, amint sarkával lábfejével kényszernozog – pont ahogy az ilyen idegbajosok szoktak. ez annyira erõs és életszerû realizmus, hogy kompenzálja a figura védhetetlen szürrealizmusát, összes dege szimbólumát, nem hitelesíti, hanem racionális, elfogadható, méltányolható dimenzióba helyezi. Aztán amikor az õrült a lángokba zuhan, tényleg katartikus az Örömóda (pedig az már jó ideje elcsépelt szimbólum számba megy maga is), de itt az égõ önfelgyújtóval még humoros is. Ettõl eltekintve T. nagy hibájának róvom föl humortalanságát, amire ez pont jó ellenpélda. Még fantasztikus a zene is(nem is zene, inkább zajok?: a sokat emlegetett kinai zenétõl az éjszakai táj hangjaiig, a vizek bugyborékolásáig és szakadásáig, a kutyavonitásig), ezek a zajok megadják a jelenetek állandó életteli feszültségét, akkor is, amikor enélkül tán alábbhagyna.
Ezen a fórumon lelkes véleményt nyilvánító néhányatoknak köszönhetem, hogy végül is revideáltam a véleményem(a „jó ügy érdekében” mindig érdemes). Sõt, amint tehetem, a Sztalkert is megnézem még egyszer. Arra is rájöttem, mi adja a különbséget e között a film(s gondolom, a Sztalker) valamint AndrejRubljov között: mindegyikben elég sûrû a történés, de itt (és gondolom, Sztalkerban) belsõ történés zajlik, amivel szemben sokkal nagyobb az ember ellenállása, mint egy pittoreszk történelmi tablóval.
Szóval el kell ismerni, T. olyan rendezõ, aki minõségi ugrást képvisel a többi, eddigi, egyéb filmmûvészetben. Kevés hozzá hasonlítható példa van. Elnézemneki, hogy olyan bajuszkirályokra emlékeztet, mint KövérLászló, meg GyimóthyGéza (volt kisgazda parlamenti alelnök és karénekes)
7/10
kgyuri0 2008 okt. 02. - 01:45:19 7/10
A nagy lelkesedésben szinte röstellek megszólalni, de sajnos-bajnos nekem tényleg nem tetszett.
Pedig az AndrejRubljovot ténylg imádtam, többször is megnéztem. Ettõl a Nostalgiától Isten mentsen, de már ez volt a Sztalkerral is(a Solarisra és a Tükörre nem nagyon emlékszem, de rémlik, ekkora ellenérzésem nem volt). Mint ha nem is ugyanaz a rendezõ csinálta volna.
Pedig az elején még kishíján elbolondított, a kezdõ kép gyönyörû, aztán amikor a nõ hiába póbálkozik azzal, hogy térdre ereszkdjen a templomban, azt hittem valami abszolút zseniálisban lesz részem:Mint egy igazán nagy író, gy Goethe, sõt ThomasMann. De aztán egyre inkább szenvelgésnek láttam, csinált, eröltetett szépelgésnek, a „négerek-az-alagútban” megoldásokat, a fontoskodó többtízprces beállításokat. Filmellenes!
Esetleg egy fotokiállításnak, de akár grafikai, vagy akvarell kiállításnak is elmenne, de ez film, könyörgök!
filmbolond 2008 okt. 01. - 22:01:45 Előzmény nagi
Nekem nagyon tetszett ez a szubjektív beszámoló. Köszönöm! És megnézem a mai filmet.
Bodajk 2008 okt. 01. - 15:13:27
Minden oké, szeretem az orosz filmeket, de miért kell vámpír-mûsoridõben adni egy olyan filmet, amihez ébernek kéne lenni?????
nagi 2008 máj. 26. - 22:21:00
Uramisten! Ezt a filmet vagy 15 évvel ezelõtt láttam elõször. Ez volt az elsõ Tarkovszkij-film az életemben. Leírhatatlan hatással volt rám. Az Örömódánál soha nem tapasztalt érzések és fiziológiai tünetek jelentkeztek. Késõbb jöttem rá, hogy ez a nagybetûs KATARZIS. Néhány hét múlva újra megnéztem és hitetlenkedve tapasztaltam, hogy tökéletesen ugyanazt a hatást érte el másodjára is. Nem sokkal késõbb az Áldozathozatalt is láttam. És erre csak azt tudom mondani: leborulok Tarkovszkij nagysága elõtt.
Azóta nem láttam T-filmet. Jó pár hónapja sikerült megszereznem DVD-n a Rendezõ összes filmjét. Egyiket sem néztem meg azóta, csak készülödöm. Nem tudom megmagyarázni, miért. Keresem a befogadó lelkiállapotot, vagy mit. Élénken élnek bennem a 15 év elõtti érzetek.
Elnézést kérek, hogy ilyen végletesen szubjektív vagyok és semmit nem írok, ami kézzelfogható vélemény lenne, de egyszerûen képtelen vagyok megfogalmazni ilyesmit. Valami olyan mélyen nyúlt belém ez az alkotás, ahol már nincsenek szavak. Azért kösz, hogy elolvastátok!
perry 2008 máj. 24. - 18:52:32
ezt nem tudom
10/10
Redfield 2008 máj. 24. - 16:50:58 10/10
Egyébként még hozzátéve: semmiképp sem szimplán, mert ahhoz, hogy valaki kialakítson egy ilyen bunker-szerûséget, és 24 éven át ilyen körülményesen titkolja ezt, és az ott tartottakat, több kell, mint a testi vágy kiélésének a szándéka.
10/10
Redfield 2008 máj. 24. - 16:49:10 10/10
Nem szimplán, mert "beteg" nem ismerjük a konkrét indítékait, csan nagyon valószínûsítjük, hogy ezek fõ szerepet játszanak nála. Az emberek önzõk, õ is az, Domenico is elismerte. Csak arról a részérõl beszéltem, amit nyílatkozott, mert az indíttatás egy részeként azonosítható.
perry 2008 máj. 24. - 16:47:17
Számomra kissé õröltetett a hasonlat mert ugye az utóbbi szimplán pedofília és vérfertõzés.
10/10
Redfield 2008 máj. 24. - 16:07:15 10/10 Előzmény perry
Egyébként meghökkentõ, hogy Domenico példája mennyire megelevenedett a nemrégiben felfedezett: Osztrák rém személyében. Csupán arra a hasonlóságra gondolok, amit nyílatkozott, hogy így akarta óvni a gyerekeit a külvilágtól.
perry 2008 máj. 23. - 17:09:10
Sajnos amit nem láttam arról nem tudok nyilatkozni de kutakodom majd a neten utána. :)
10/10
Redfield 2008 máj. 23. - 16:09:22 10/10
Ha kedveled a szürreális filmeket, nagyon tudom ajánlani (errõl is valszeg már hallottál) :) A Fando és Lis címû filmet Alejandro Jodorowsky-tól. Igaz, a pasas nem normális, elég ránézni, és már tudni lehet, de cseppet sem finomkodva, legalább olyan merészséggel nyúl a szürreális jelképezésekhez, mint Dalí nyúlt a maga vásznán. Ez a fentebb említett volt az elsõ filmje, és annyira erõsre, groteszkre, provokatívra sikeredett, hogy pusztán a meztelenkedés miatt is meg akarták lincselni a bemutatón, aztán majdnem számûzték az országból a filmjével együtt. Nem voltak még felkészülve rá és a zsenialitására, amit késõbb, az ismertebb: El Topo-val vitt tovább. Na mindegy, nem akarok nagyon offolni, de sikerült: szóval szerintem az a film Lynch Radírfej-énél is sokkal jobb, mert bár nincs olyan sötét, de jóval mélyebb, minden érzelem benne van, amit két párkapcsolatban lévõ ember megtapasztalhat.
Összes hozzászólás
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás