Farley atya népszerű ember, akit humoráért, emberségéért, minden híve szeret. Az atya is úgy érzi, hogy eljutott egyházi karrierje csúcsára, ám ekkor váratlanul szembesülnie kell az övénél sokkal radikálisabb, agresszívabb nézetekkel. Az történik ugyanis, hogy hozzá jön gyakorlatra egy ifjú szeminarista, aki már életkoránál fogva sem vallhatja ugyanazokat a nézeteket, mint az idős pap. Először csak kettejük kétféle életmódja ütközik össze. Ellentétes nézeteik hamar megmutatkoznak a külsőségekben is. Mark Dolson, az ifjú szeminarista minden reggel fut, az egészséges táplálkozás híve. Farley atya golfozik, nem szeret sétálni, lehetőleg mindenhova a Mercijével jár és imádja a laktató ételeket, amelyeket a házvezetőnője naponta főz neki. Az atya teljesen megdöbben, amikor az egyik délelőtt az ifjú szeminarista izzadt kocogócuccban állít be megbeszélésükre. Ám az ellentétek nemcsak a külsőségekben mutatkoznak meg. Dolson nem kíméli Farley egyházközségének tagjait, első szentbeszédében keményen kikel a gazdagok ellen, mert neki az az ars poeticája, hogy a papi hivatás nemcsak a hívek igényeinek minél tökéletesebb kiszolgálását jelenti, hanem sokkal több annál: szerinte a szegények és a rászorulók istápolása egy pap igazi küldetése. És ennek a két embernek kellene együttműködnie.