Film

Playtime

olasz-francia filmszatíra, 115 perc, 1967

Értékelés:

9 szavazatból
Szerinted?

A "kelekótya angyalnak" (André Bazin adta ezt a szeretetteljes becenevet Tatinak) ez az utolsó előtti filmje, s egyben a legmélyebb, legszomorúbb humorú remekműve. Három évet várt a bemutatásra, s a legenda szerint egész vagyona, mindene ráment erre a filmre. "A Playtime-nak már szinte hivalkodva nincs egységes cselekményvezetése és elmesélhető története. Helyben futás ez, kapkodó lélegzettel, nem is igazán epizódok füzére, ezek sehogyan sem kapcsolódnak össze: a film a teljes széthullásról és a dolgok, összekapcsolhatatlanságáról szól. S főleg a kapcsolatteremtés reménytelenségéről. A epizódok nem 'darabok', hanem szálacskák, vonalacskák, melyek egyszerre eltünedeznek, elhalnak: csak a hosszú lábú, búsképű Hulot úr bolyong tovább egykedvűen és reménytelenül az értelmetlen üvegházban. A burleszk inspirálta vígjáték, a bohózat ilyen teljes és gyökeres." (Bikácsy Gergely)

Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:


Vélemény:

2009 júl. 28. - 11:04:55
2009 júl. 28. - 11:04:55
Nekem is Antonioni jutott eszembe. Engem ez a város, amit felépítettek, nyûgözött le. Viccesnek igazán az éttermi jelenetet tartottam, igaz az kb. 40 perces. Viszont meglepõen nehéz film volt, másra számítottam, de tényleg mesteri.
2008 márc. 03. - 21:54:24
2008 márc. 03. - 21:54:24
Nem igazánm ismerem Tatit de ez a filmje igencsak sziventalált Egyszerre érzet Antonioni sivár világát és undorodottságát, miközben könnyesre röhögöd magad a viccesebbnél vicesebb szituációkon Bár furcsa de egy igazán mély vigjáték-burleszk. Érdekes kisérlet, pompás erdeménnyel