Film

Pleasantville

amerikai vígjáték, 120 perc, 1998 16 éven aluliak számára nem ajánlott

Értékelés:

163 szavazatból
Szerinted?

David megszállott rajongója a "Pleasantville" című régi, fekete-fehér sorozatnak. Abban semmi probléma nincs, mindenki boldog, elégedett. Egyik este megjelenik egy fura tévészerelő, aki új TV-távirányítót ad a fiúnak. Mikor bekapcsolja vele a TV-t, nővérével együtt belekerül a sorozat fekete-fehér világába. Ők lesznek a filmbeli mintacsalád mintagyerekei, Bud és Mary Sue. Kiderül, hogy nem is olyan boldog az élet ebben a tökéletes városban. Davidék megjelenésével megváltozik az élet Pleasantville-ben.

Bemutató dátuma: 1999. május 20. (Forgalmazó: Flamex)

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Díjak és jelölések:


Vélemény:

2018 jan. 26. - 18:15:48
2018 jan. 26. - 18:15:48
Ritka eredeti film, az egyik kedvencem, igazán inspiráló az egész történet.
szavazat: 1/10 2018 jan. 10. - 14:06:46
2018 jan. 10. - 14:06:46
Ekkora hülyeséget már régen láttam! Még háttér zajnak sem jó ! Idõpocsékolás ! Menjetek inkább sétálni!
2013 jún. 21. - 20:48:58
2013 jún. 21. - 20:48:58 OFFTOPIC
Fúúúj, de jó! :-)
2013 jún. 21. - 20:22:27
2013 jún. 21. - 20:22:27
:-) ez vicces.
2013 jún. 21. - 19:50:42
2013 jún. 21. - 19:50:42 OFFTOPIC
Valamint az MTV legjobb csók díját érõ alakítása:
http://www.youtube.com/watch?v=w346OpfkAJM
2013 jún. 21. - 19:17:53
2013 jún. 21. - 19:17:53
Tobey Maguire, még a Pókember elõtt: http://www.youtube.com/watch?v=YMAqmYE53wE
2013 jún. 21. - 18:49:20
2013 jún. 21. - 18:49:20
"Ott van a helye a filmtörténet legjobb fantasy-jei közt, végigrepülünk azon a két órán, és kapunk egy olyan metaforikus eszmerendszert, ami hiába erõltetett, nem tudunk vele igazán vitatkozni, és ami egy film élvezetének szempontjából fontosabb: nem is akarunk."

http://rewatch.blog.hu/2013/06/21/pleasantville_305
szavazat: 9/10 2013 ápr. 12. - 14:33:04
2013 ápr. 12. - 14:33:04
Szerintem alapvetõen téves ez az értelmezés. Az egy dolog, hogy a "színes" megjelenésével fel lesz forgatva a városka élete, ha úgy tetszik bûnöket kezdenek elkövetni az emberek, de ezek a bûnök emberiek, abszolút hozzánk tartozóak. A fekete-fehér persze a biztonságot is jelenti, de a gyávaságét is. Akik ebben az életben élnek, azoknak az élete rendkívül monoton, jelentéktelen és képmutató is. A férjét megcsaló nõ boldogtalanul él, engedelmeskedve egy negédes, tkp. elviselhetetlen eszménynek. A fiatalok nem hallgathatnak rock and rollt vagy nem eshetnek szerelembe, a festészet után vágyakozó büfés nem engedheti szabadon a képzeletét, stb.
szavazat: 9/10 2013 ápr. 12. - 14:06:20
2013 ápr. 12. - 14:06:20
Már bocsánat, de a konzervativizmus nem azonos a begyöpösödöttséggel, ill. -- ha már itt tartunk -- pl. a liberalizmus se azonos a neoliberalizmussal. Nem szerencsés itt politikai (vagy akként is értelmezhetõ) fogalmakat használni.
2013 febr. 23. - 17:22:54
2013 febr. 23. - 17:22:54
Érdekes meglátás. Igazad van, mondhatja ezt is a film.
De persze, mondhatja azt is, ahogy elõttem már írták, hogy az emberek kilépnek "mûéletbõl, mûvilágból, a megjátszott tökéletességbõl".
Tipikusan az a film, amit minden ember a saját világnézetéhez kapcsolva értelmez.
Az én véleményem például az, hogy negatívként állítja be hagyományos, konzervatív értékeket, egy filmsorozat mindig mosolygó, élettelen szereplõiként, majd csõcselékként ábrázolja azok képviselõit, és pozitívként a liberális felfogást, feleség félrelépését, és szintén "kiszínesedésként" azt, hogy másnap a meztelen képét az egész utca megtekintheti...
És ahogy mondod, valóban elgondolkodik az ember, hogy kell -e neki a "szép színes világ"... Persze, persze hogy kell, mert olyan szépen ábrázolták ezt a filmben is, az utca és a virágok színessé válásával...
szavazat: 9/10 2012 dec. 09. - 21:53:54
2012 dec. 09. - 21:53:54
Kiváló, forradalom a legjobb fajtából!
2012 jún. 27. - 14:00:54
2012 jún. 27. - 14:00:54
megunhatatlan
még egy filmet sem néztem meg ennyiszer
2012 jún. 11. - 11:23:25
2012 jún. 11. - 11:23:25
Ami ezt a filmet és magamat illeti, én jóval kevesebb fennköltség mentén kódolom vissza, jóval laposabb, földközelibb pályán indítva látom és magyarázom a történet általam kihüvelyezett mondandóját.

Amerikáról és fõként Amerikának szól. Létezik egy idealizált, az átlag amerikai közép- és alsó-középosztály tudatában épített és táplált Amerika-kép(zet), amit Pleasantville (léte, alakjai és sztorija, amit bámulni, figyelemmel kísérni lehet, valamint álmodozni rajta, még akár továbbképzelni is) testesít meg és fest elénk. Homogenizált életvitel, egysíkú, sablonos, idillikusan simára csiszolt napok, ohne érdemi konfliktusok és izgalmak - mindez szigorúan fekete-fehérben, épp mint az erre fogékony szemellenzõsök és korlátoltak önimádó, kényelmes és langyos dagonyává tapodott Amerika-képe. (Vö.: az oly sokat emlegetett oklahomai tramplik, arkansasi tapló farmerek öncélú puritanizmusban oldott, merev társadalmi dogmáktól kondicionált, kikezdhetetlen én- és USA-képe. A világról, a glóbuszról semmi.)

A színesedés, az öntudatra és a világra ébredés, a kíváncsiság legyûrhetetlen bizsergése, a szenvedélyek valós, életalapú megélése, valamint a magukra, nemkülönben környezetük egyre nyilvánvalóbb szépségére, összetettségére rátaláló karakterek, mikor a rájuk szabott szerepsablonból kilépnek, majd egymásnak feszülnek - ez a valódi, az életteli Amerika, amilyennek az alapító elmék mindig is álmodták, és amilyennek mai napig is megélik és propagálják mindazok, akik mernek színekben (azaz klisétõl és monolitikus eszmevezéreltségtõl eltérõen) élni, érezni, álmodni és - ami a legmerészebb szakítás ezzel a korlátolttá tökéletesített világgal - szólni is róla. Akik készek a szónak átvitt és egyúttal legszorosabb értelmében is színt vallani.

Mikor ez megtörténik, a konyhakészre csomagolt válaszok, melyek rendre önmagukba térõ sorsokat és életet kódolnak, szétpattannak a semmibe, és az öntudatra ébredt, szépségében megcsodált, izgalmas, egyszersmind veszedelmes, talányosan színes lét szinte csak kérdéseket vet fel, bátor nem-tudást hoz, merész bizonytalanságot és annak csodálkozva történõ, ámde önfeledt és önkéntelen átélését. Ez Pleasantville, melynek képe, vágya minden emberi lényben és társadalomban ott lappang, s hol felüti fejét, hol elcsitul, mégis mindig, végestelen át meg át kell élni, és folyton meg is kell új álmokkal haladni. Épp mint a mesék valósága mindannyiunk személyi identitásában. Boldogtalan, aki mesék nélkül nõtt fel, szerencsétlen, akiben felnõttként sem sajdul meg egy-egy hajdani mesealak és történet egykori csodája és magáévá tett szépsége, gyermeki igazsága, de élhetetlen, aki csak a valamikori mesékre építi mai mindennapjait. Az élet több annál. Igaz, és ezt hangsúlyozom újfent, mesék (álomtöredékek) nélkül átkozottul szegényes és elkeserítõ.

Mert felnõtt mesékre is szükség van. Lehetõleg nem egy rugóra járva és - színesben.
2012 jún. 10. - 22:46:47
2012 jún. 10. - 22:46:47
SPOILER

Ez érdekes magyarázat, de a változást el kell fogadni. Burokban élni nem jó, gondolkozni és felfedezni dolgokat viszont nagyon is. Másfelõl fontos üzenete a filmnek a másság elfogadása is, ezt nagyon ügyesen vitték bele.
szavazat: 10/10 2012 máj. 06. - 20:23:40
2012 máj. 06. - 20:23:40
Hatalmas film!
Szerintem sokan nem értik a lényegét. Megpróbálom leírni, hogy én mit értettem belõle. Talán még az író, a rendezõ sem ezt sugallja, de nekem ez jön át.
De nem tudom másként, csak ha minden további írásomra kiteszem:

- SPOILER! -

Úgy vélem, sokan nem értenek majd egyet velem, de ez nem vélemény kérdése, az érzéseimet mondom el, amit racionális érvekkel nem lehet cáfolni.
A fekete-fehér világ az igazi, az eredetünk, az ember életének kezdete.
Amikor még kisgyerek módjára, ösztönösen élt a világban. Nem kellett törvény, nem kellett rendfenntartás, mert ösztönösen tudta, mi a dolga, mi a helyes, mit kell tenni, mi a szenvedés nélküli édeni boldog élet. Nem firtatta a miértet, élte a biztonságos és boldog életet. A fekete és fehér az egyszerûség jelképe, a bûntelenségé, a szenvedésmentességé és a tökéletességé.
A tûz hiánya nem csak színhiányt jelent, hanem a szenvedés hiányát is, mert a tûz éget, pusztít is. Meleg volt anélkül is, étel, ital, fedél megvolt, de nem volt szenvedés, nem volt pusztulás.
Kívülállóként ez borzalmas és élhetetlen. De csak a megrontott kívülálló szemével.

Nem véletlen, hogy mikor jelenik meg az elsõ színes virág. Úgy láttatja, hogy a fizikai szerelem beteljesülésével, pedig a paráznaság, a szabadosság, az igazi felelõsség hiánya, a következményekkel való abszolút nem törõdés. Ez elkápráztat, ez a színesség teszi a tulajdonképpeni bûnös világot csábítóvá. Kárpótlásul a bûnért. Amikor a színek megjelennek, mindig valami rossz történik. Házasságtörés, szabadosság -- és amit nehezen fog fel az ember, az olyan tudásnak a megszerzése, amivel nem tud igazán bánni. Hiszen tény, hogy minden emberi találmány, minden fordítható rosszra is és fordítják is.
A szín elkápráztat - az embert így kápráztatja el a megszerzett tudása. Tudja a jót, de teszi a rosszat, mert pillanatnyilag csodás érzést ad. Egy kisgyerek kezébe nem adnak gyufát, nem engedik veszélyes helyre. Az ember is kis gyerek még a világ egészéhez képest.
Igen, tudatosan vállalja a veszélyt, a szenvedést, a nélkülözést, a betegséget, csak tehesse amit akar.
Aztán minden erejével szabadulni igyekszik a veszélytõl, kisebbíteni akarja a szenvedést és szüntetni a betegséget. A tudásával akarja elérni -- pedig a megoldás az ösztönös, egyszerû és tiszta élet, a fekete-fehér.
Amikor tudatra ébred az ember, azaz amikor a filmben minden egyszerre cinessé válik, egyszerre törvények is kellenek, hogy szabályozható legyen az élet. De senki nem tartja be, mert minek, mert a színek elkápráztatnak.
Az egész világ, a természet egyszerre színessé - azaz bûnössé vált. És viseli annak minden gyötrelmét olyan görcsösen, hogy ragaszkodik minden szenvedéshez inkább, mert úgy elkápráztatják a színek, hogy azt hiszi, ez az igazi világa.
Nem tudom, ki hogy volt vele, de én szinte szomjaztam a fekete-fehéret és reménykedtem, hogy legalább egyvalaki marad ilyen. De a világ valóban egészen bûnössé lett- és ragaszkodik az ember a bûneihez, mert azt hiszi ez az élhetõ világ.
Pedig ez a káprázat, minden igazságtalanságával, gyötrelmével, szenvedésével és tragédiáival.
Választani kell, ki hova akar tartozni: a színes és káprázatos pillanathoz, ami pusztuláshoz vezet -- vagy a fekete-fehér egyszerû igazsághoz, ami igazi élhetõ életet ad és örökké...
Lehet kinevetni, lehet hozni egy rakat ellenérvet, de én az utóbbit akarom!

- SPOILER - vége
szavazat: 1/10 2012 márc. 18. - 10:58:11
2012 márc. 18. - 10:58:11 OFFTOPIC
Nem mondom, hogy nem jó a film, de ha már harmadszor adják, hát akkor unalmassá válik ez a mesefilm!
EZ OLYAN EGYSZER NÉZZÜK MEG!
Üdv:
szavazat: 10/10 2012 márc. 11. - 11:00:10
2012 márc. 11. - 11:00:10
szavazat: 10/10 2012 márc. 05. - 20:23:08
2012 márc. 05. - 20:23:08
Nagyon jó kis film!
Számomra valahol itt kezdõdik A FILM - tartalmas, de mégsem nehéz, súlyos; hanem játékos, huncut, jó értelemben egyszerû!
Nekem speciel J-P Jeunet filmjei jutottak eszembe róla, de azért azoknak a nyomába érni igen-igen nagy kihívás, pláne, amerikai mûként.....
szavazat: 8/10 2012 febr. 24. - 23:53:31
2012 febr. 24. - 23:53:31
Érdekes film volt.
Egyik üzenete szerintem az, hogy nem szabad félni a változástól, mert az sokszor lehet jó is.
Ezen kívül egyértelmûen megjelenik benne a fajgyûlölet témája is, ahogy azt itt is írta valaki lejjebb. Amikor égették a könyvtár könyveit, na az pl. egy valós történelmi esemény megjelenítése volt, ami 1933-ban történt Berlinben, ugyebár a hírhedt náci könyvégetésrõl van szó.
2012 febr. 24. - 23:40:06
2012 febr. 24. - 23:40:06
Egész aranyos kis film volt.

A végén, amikor a feliratokat kezdik futtatni, egy nõi énekhang szól alatta. Nos az a szám egy régi-régi Beatles szám. Nem tudom, mi a cime, de tudom, hogy az.
Összes hozzászólás