Poirot: A kisegér mindent lát

Bakancslistához adom

Hickory Dickory Dock

angol krimi, 103 perc, 1995

Értékelés:

30 szavazatból

Szerinted?

28 hozzászólás

Mrs. Nicolatis kis, hétszemélyes diákszállójában apróbb dolgok tűnnek el egymás után: egy sztetoszkóp, hintőpor, fél pár cipő, villanykörte, gyűrű, hátizsák. A lakók kleptomániára gyanakodnak mindaddig, amíg egyik társukat meg nem ölik. És az első gyilkosságot hamarosan több követi.

Stáblista:

Szereplők

David Suchet profilképe

Hercule Poirot

Philip Jackson profilképe

James Japp nyomozó

Miss Lemon

Paris Jefferson profilképe

Paris Jefferson

Sally Finch

Jonathan Firth profilképe

Nigel Chapman

Celia Austin

Mrs. Nicolatis

Damian Lewis profilképe

Leonard Bateson

Colin McNabb

Florence Hubbard

Sir Arthur Stanley

Alkotók

rendező: Andrew Grieve
író: Agatha Christie
forgatókönyvíró: Anthony Horowitz
zeneszerző: Christopher Gunning
operatőr: Chris O'Dell
vágó: Derek Bain

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

Damian Lewis a film forgatása idején 24 éves volt. És szerintem a többi gyerek sem 40-es, mint vki korábban kifogásolta itt.

Ezzel a történettel volt egy kis problémám.

Nem ismerem az eredeti művet. Itt a csempész történet eléggé mesterkélt. Tehát van egy bolt, ahol sok diák vásárol, de ezúttal éppen a diákszállóról. A divattervező csaj vmiért bevállal ott egy melót, hogy rejtek zsebet varrjon a táskákba. Majd két mitsemtudó vándorútra kell, hogy ott vhogy belerakják észrevétlenül a csempészárut. Hogyan? Belopóznak a szállásukra, míg ők várost néznek? Kibontják a zsebet, majd visszaöltik. Aztán a két gyanútlan hazautazik. És akkor ott szétvágja a srác a táskát. Miért? Ehhez elég egy vágást ejteni a zseben. Ott a lány. Miért nem ő bontja szét, és varrja vissza a csodás öltéseivel, ahogy a belerakáskor is kellett csinálnia másnak Amszterdamban? A srác korábban belopózott más diákszállókra is, hogy táskákat vagdosson, de nem mentem híre a rejtélynek?

Válasz

Ahogy mondod:-)

Válasz

Úgy gondolom vala ezt a témát alaposan kiveséztük.

Válasz

Ismétlés a tudás anyja, nem igaz?:-)

Válasz

Én is önismételni kényszerülök...bár a minap "kikaptam" emiatt itt a fórumon :-)
Igen, a színdarab végkifejlete eltér, ez AC kifejezett szándéka volt. Sõt, az általam elõször látott filmváltozat: http://www.imdb.com/title/tt0061075/fullcredits?ref_=tt_ov_st_sm végkifejlete is eltér a regényétõl ill (ha jól emlékszem majd' 50 év távolságból- a színdarabéval azonos.
Az alapmûvet ihletõ híres versikének (is) létezik egy módosított változata, arra alapozhatta AC a színdarab végét, de ez már spoileres:

>>>spoiler<<<
"Megnõsül, és vége is, mert többen nincsenek."
>>>spoiler vége<<<

A kisegeres regény nem tartozott a kedvenceim közé, bár jó régen olvastam és a film sem. A film címébõl rá se lehet jönni, melyik regény feldolgozása.

Válasz

Üdv! Egyáltalán nem gondolom, hogy bele akarsz kötni bármely megjegyzésembe:-)

Elhiszem, hogy Christie írt regényt és színdarabot is a Tíz kicsi...-bõl. Eddig ezt nem tudtam, egyébként...
S ahogy Edmond Dantes-tõl hallottam, (jobban mondva olvastam) a színmû befejezése valóban más, mint a könyvé.

A filmcsinálók pedig, ahogy az orosz példa mutatja, azt a változatot dolgozták fel mozgóképpé, amelyiket úri kedvük tartotta, úgy vélem, mert - csak ismételni tudom magam - ez a verzió a könyvhöz hû.

Válasz

7/10

Üdv! remélem nem úgy értelmezed most köv. hozzászólásomat, hogy én vagyok aki mindig minden megjegyzésedbe kényszeresen beleköt?!
Fontosnak tartom azonban – minden rajongója s nemrajongója számára! – nyomatékosítani ama tényt, hogy a Nagy Agatha a »Tíz kicsi néger« történetét kétféle változatban írta meg: egyik a méltán közismert regénylé, míg a színpadi verzió végkifejlete eltérõ. Ez utóbbihoz nyúlt számos filmkísérlet, ezt tetted szóvá, másokkal egyetemben, holott épp ez szerzõileg autentikus, mint ahogy ettõl függetlenül /!/ valóban általában pocsék filmek születtek…

Válasz

A Harper szigetnek kb. a felénél tartok, mert mindig akad valami más is, amit sürgõsen meg kell néznem:-) (Victor Webster miatt kezdtem nézni, gondoltam hátha van valami elfogadhatóbb szerepe is, mint Mathayus a Skorpiókirály sokadik részében.)

Gyilkos-t nem olvastam.

Azt olvastam/hallottam, hogy a Tíz kicsi néger színházi "adaptációja" jól sikerült, de még nem láttam...

Válasz

A Harper sziget címû sorozat tényleg hasonlít a tíz kicsi négerre, csak az utolsó részben mikor ki derük ki a hunyó hááát khm. Érezni lehetett, hogy a forgatókönyvíróknak igencsak kattogott az agyuk, és ugye tudjuk a nagy akarásnak nyögés a vége. Én nemrég A gyilkos címû regényt olvastam, aminek a második felében hasonló szituációba keverednek a szereplõk.

Válasz

A klasszikus Orient DVD kiadására multikban idõnként rá lehet találni... (Néhány éve Intersparban vettem meg, párszáz forintért.)

A Tíz kicsi indiánt (négert) is szeretem, tetszik a versike, a történet, és az is, hogy Christie a regény végén annyira annyira borzongatóan jól festi meg a misztikus hangulatot. A regény (sokadik) elolvasása után kíváncsi lettem, mit hoztak ki belõle a filmesek, így szép sorjában megnéztem minden fellelhetõ változatot!:-)

A '45-ben készült Tíz kicsi... filmbe belepakoltak némafilmekre emlékeztetõ humort, és eléggé eltértek a regény cselekményétõl, akárcsak a '65-ös feldolgozásban, ahol a helyszín is totál más, egy behavazott szálloda. Ezt a két filmet fekete-fehérben láttam, aztán jött egy színes verzió, amiben Donald Pleasence mellett Stallone testvére is játszott, s bár itt is megváltoztatták a sztorit, egészében véve, a többivel összevetve, nem volt rossz, talán a fent említett két színésznek köszönhetõen is. Végül láttam egy orosz változatot, ami könyvhû volt, meg izgalmas, a színész játék is rendben volt, csak az zavart, hogy oroszul beszéltek. Volt hozzá magyar felirat, de akkor is. A Negyvenegyedik pl. szólhat, sõt szóljon oroszul, de egy AC ne, és kész:-)

Legutóbb a Harper szigetrõl hallottam, hogy hasonlít a Tíz kicsi indián-hoz...

Off Arról, hogy Christie gyakran kanyarítja egy versike köré a regényei cselekményét, mindig eszembe jut egy krimi, amit még szintén a Rakéta regényújságban olvastam. Ki nevet a végén? volt a címe, nem véletlenül, hisz a társasjáték szabályai szerint történtek mindenféle gyilkolászások. Eredeti, jóféle bûnügyi történet volt!

Válasz

A Molinás változat egy vicc kategória. A 74-es Sidney Pollack egy igazi klasszikus sztárszereposztással, kár, hogy azt is régen láttam. Amúgy a kedvenc könyvem tõle A tíz kicsi indián, aminek az alapötletét elég sok Zs kategóriás horrorfilm is átvette.

Válasz

Üdv! Tényleg! Igazad van!!! Lehet, hogy azért nem rémlett fel memóriámban e két mû:-), mert elkezdtem ugyan nézni õket egyszer, de aztán vagy elaludtam, vagy mást néztem inkább. Ezek már túlontúl "amerikásra" sikeredtek, az én ízlésemnek.

(De a negatív csúcs számomra a Molina fõszereplésével készült Orient, ott már az elsõ képkockáknál kiakadtam: túl modern környezet, és fülledt, nyirkos hangulat, semmi, de semmi AC regény- feeling... Pedig kíváncsi voltam eme verzióra, de aztán gyorsan meggondoltam magam:-)

Válasz

7/10

Még két Ustinov=Poirot filmfeldolgozás létezik, s idõnként föl is bukkannak valamely tv-csatorna mûsorában.
A »Tragédia három felvonásban« az egyik, s a »Lord Edgware halála« c. regénybõl készült »Vacsora tizenhármasban« a másik. Ez utóbbinak pikáns momentuma, hogy D. Suchet is szerepel benne, – mint Japp felügyelõ!

P.S. Hogy melyike mennyire jó (megítélésem szerint), azt szándékosan nem jeleztem, minthogy a fölemlegetett filmek esetében is gyakorta szöges ellentétben áll meggyõzõdésem.- „Such is life”.)

Válasz

Jajj, bocsánat, úgy értettem, hogy a Londoni rémtörténetek-ben Sir. Sir Malcolm.

A Halál a Níluson Ustinov-os változatát én is nagyon szeretem, mert csempésztek bele kis humort is. Elég régen láttam én is, sõt, ez volt az elsõ találkozásom AC filmfeldolgozással. Gyerekként olyan nagyon-nagyon tudtam izgulni, hogy most aztán mi lesz, meg ki lesz a gyilkos...:-) Azóta megnéztem még párszor, mindig a Csákányi-s szinkronnal, nem tudtam, hogy van másik.
Szeretem Ustinov-tól a Nyaraló gyilkosok-at is, bár ott Inke szinkronizálja. De a Suchet-féle Nyaraló gyilkosok is tetszik, fõként Suchet sajátos mimikája miatt:-)
Az Ustinov fõszereplésével készült Randevú a halállal elég szürreális érzéseket váltott ki belõlem, lévén, hogy Carrie Fisher és David Soul helyett mindig Leia hercegnõt és Hutch-ot láttam magam elõtt, sajnos. A Suchet-s Randevú a halállal-t viszont nagyon csípem.
A Gloriett a hullának csattanóját igen látványosan, hogy ne mondjam teátrálisan oldották meg az Ustinov-os verzióban, szerintem, azt a bizonyos jelenetet a Suchet-féle változatból kihagyták. Ennek a filmnek az esetében nekem mégis a Suchet fõszereplésével készült a nyerõ.

Éééés ennél a négynél több Ustinov-val készült Poirot sztorit nem nagyon tudok... Kész szerencse, hogy Suchet-val nem fogták vissza magukat a filmcsinálók, és készült sok sok szórakoztató mese:-)

Válasz

Sir is? Nem is tudtam, akkor így utólag gratulálok hozzá. Amúgy visszaugorva a Cristie regényekre, nekem a filmes feldolgozások közül az Ustinov féle Halál a Níluson tetszik, de szigorúan az eredeti szinkronnal. Azt elõbb láttam filmen és csak utána olvastam könyvben, de akkor még igencsak zsenge ifjú voltam, de mégis valamiért megfogott.

Válasz

Off A londoni rémtörténetek-ben láttam manapság, a szokásos eleganciájával. Pluszként szakállt is "varázsoltak rá", ami egy jól szituált hetvenesnek, aki még Sir is, igazán megjár:-)

Válasz

Befejezném mondandóm, csak megzavartak. Tehát szerintem azt az epizódot én is láttam.Sajnos meg van öregedve, de hát a kor ezzel jár. Bár ha 70 évesen így fogok kinézni le a kalappal:)

Válasz

Daltonnal kapcsolatban amit leírtál teljesen rendben van. Sokan nem szerették Bondnak, de, ha megnézzük azt a két filmjét amiben Bondot játszotta ajánlom figyelmedbe -Halálos rémületben, A magyányos ügynök- Fleming ilyennek álmodta meg Bondot. És ezt azért merem így kijelenteni mert olvastam egy-két regényt. Amúgy szerintem azt az epizódot amiben Dalton is játszott

Válasz

Bevallom, a Bond-univerzummal kapcsolatban nem vagyok perfekt, azt tudom, kik azok a színészek, akik Bond-öltönybe bújtak az idõk során, de a sztorik homályosan rémlenek. Dalton-ról annyi maradt meg, hogy igazi angol úriember stílusban nyomja, nem olyan
"csatakosra izzadom magam az üldözés során, közben leamortizálom a szerkóm, végül jól odacsapok az ellennek",-módon, ahogy pl. Craig. Egyébként Dalton-nak mennek ezek a gentleman-karakterek, úgy, hogy közben még cinikus képet is bír vágni, mégse lesz fals, szerintem.

Ezek után -, huszáros vágással visszakanyarodva Agatha Christie-hez:-), legutóbb a Sittaford-rejtélyben láttam viszont Dalton-t. (A film nem új, csak én láttam most.) Tudom, hogy minden epizódban szerepeltetnek egy-két "húzónevet", mégis meglepõdöm minden alkalommal, ha ismert arcot látok a nagyon angol, és kétségkívül remek, de kevésbé ismert színészek között...

Válasz

Végül is igazad van most, hogy mondod:) de én a Dalton féle vonalat vinném tovább. Igaz már Bond filmes hozzászólásaimban megírtam nekem õ volt a kedvencem. Az õ stílusa állt, legközelebb hozzám.

Válasz

Összes hozzászólás

Értékelés:

30 szavazatból

Szerinted?

28 hozzászólás

PORT.hu a Facebookon