Rozi úgy tud rácsodálkozni az életre, ahogy csak kevesen. Álomvilága lenyűgöző. Pedig minden oka meg-lenne rá, hogy sajnáltassa magát. Egyedül van: szerettei mind meghaltak mellőle. Egymás után veszítette el szerelmét, nagymamáját, apját és anyját is. Ráadásul egy ideje új vesével él. A sok lelki megpróbáltatás miatt meg- romlott az egészsége, transzplantált veséje felmondja a szolgálatot. Azóta a lányt egy dializáló gép tartja életben, második otthona egy művese állomás. Hetente háromszor kell beutaznia Szentendréről Budapestre, hogy hozzákössék egy géphez, amely megtisztítja a szervezetét. Egyébként rokkantnyugdíjból él, de az álmait még a pszichológusa sem tudja elvenni. Rozi bízik abban, hogy egyszer még újrakezdhet mindent.