Jelenetek egy házasságból II. – Saraband

Bakancslistához adom
Saraband
svéd filmdráma, 107 perc, 2003

Értékelés:

9 szavazatból
Szerinted?

"Újraéledt bennem a vágy, így hát elvonultam három hónapra, hogy minden időmet új terhességemnek szenteljem, és nekilássak a forgatókönyvnek. 2001-ben, szeptember 18-án, kedden fejezte be utolsó forgatókönyvét, Saraband címmel. "A Saraband a rendező egyik emlékezetes alkotásához, a több mint harminc éve forgatott "Jelenetek egy házasságból" c. tv-sorozathoz kötődik, mivel annak házaspár-főhőse, Johan és Marianne áll a történet középpontjában. Bergman azonban új filmjét nem folytatásnak szánja: "Egyszerűen annyira közelről ismerem őket, hogy szívesen fantáziálok az életükről."

A nyolcvanhat éves nyugalmazott professzor - aki időközben multimilliomos lett - a világtól távol él, anyai nagyszülei egykori, visszavásárolt és átalakított villájában. Nem messze tőle korábbi házasságából származó fia, Henrik tanítja a csellójáték titkaira tizenkilenc éves lányát, Karint. Henrik nem heverte ki felesége, Anna halálát. A zenén kívül életének egyetlen értelme maradt: a lánya. A kis tóparti ház és a villa között nincs semmi kapcsolat, legfeljebb a gyűlöleté és a megvetésé. Ebbe a "csendéletbe" toppan be váratlanul - "teljesen értelmetlen késztetésnek" engedve -, hosszú évek után Johan elvált felesége, a még mindig aktív ügyvéd, Marianne. A prológus és epilógus övezte tíz jelenetben Bergman ennek a váratlan látogatásnak a következményeit meséli el. A megdermedt ember viszonyok aktivizálódnak, a csönd jégpáncéljában élő lelkek beszélni, kiabálni kezdenek. A múlt könyörtelenül benyomul a jelenbe, hogy újból áldozatokat követeljen magának.
Forgalmazó: Odeon

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
zszoltan 2007 aug. 07. - 10:29:09
A mû története, a benne ábrázolt emberi kapcsolatok milyensége elég nagy idegenkedést váltott ki belõlem. Röviden úgy is mondhatnám, hogy nem tetszett, amit bemutatott. De hát feltehetõen nem is azért látnunk, hogy gyönyörködjünk benne...
A film kivitelezése viszont zseniális volt. Engem rögtön megragadott az a filmeknél szokatlan egyszerûség, amivel szinte színházi díszletek elé állította szereplõit. És ezek a gyönyörû háttérképek nem elvonták, hanem ráirányították a figyelmet az elõterükben elhangzó dialógusokra.
És külön meg kell említenem a kedvenc jelenetemet, amikor Karin belegázolt abba a kis tavacskába az erdõben. A látott természeti képek és a hallott hangok döbbenetes pontossággal és egyértelmûséggel ábrázolták azokat az emberi érzéseket, amiket szavakkal nem is lehetett volna elmondani. Ez az, amit méltán nevezhetünk a filmkészítés mûvészetének.
zszoltan 2007 aug. 07. - 10:24:39
Igen, engem a legjobban a megoldás hiánya zavart benne. Nem is egyszerû hiány volt ez. Valahogy úgy haladt a történet, mintha a végén sikerülne ezt a roppant nehéz konfliktust feloldani. Aztán mégsem sikerült. Talán ezért maradt bennem olyan kellemetlen érzés a film megtekintése után.
emanuel 2006 aug. 15. - 18:31:59
Mélyen megindító a jelenet amikor a film végén apa és lánya együtt játsza a sarabandot. Megrázó film.