Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
tvhangya
2022 febr. 20. - 22:39:12
Iszonyatosan rákészültem, hogy beleragadok a fotelbe. Sajnos nem jött át a katarzis... Pedig külön figyelek az új kor orosz filmjeire. Pl A sziget nagyon átjött. Mármint a Pjotr Mamonov-féle filmről beszélek.
"A történet egy hadifogolytáborban játszódik 1920 novemberében, a Fehér Hadsereg evakuálása után, a Krím-félszigeten, ahol több ezer fehér tiszt maradt hátra. A tisztek, akik tömeges egységességgel alá kényszerültek írni a megadási nyilatkozatukat,
nem tudva a közelgő végzetükről
arra várnak, hogy a Vörös Hadsereg tisztviselői döntsenek a sorsukról. Egyiküket, egy századost az 1907-ben (akkor még hadnagyként) történt drámai felfénylésű és villanásnyi rövidségű szerelmi kapcsolata, és a Háború előtti életének emlékei kísértik. Megpróbálja megérteni, hogyan esett szét az Orosz Birodalom, és ki a hibás benne."
"Tűnődése véget ér, amikor a szabadulásuk ígéretével hitegetve, az összes fehér tisztet bezsúfolják egy régi uszályra, amelyet aztán a Vörösök, a nyílt vízen elsüllyesztenek a Fekete-tengerben, és az összes tiszt vízbe fúl."
"1918 és 1922 között csak az ország déli részén és a Krímben több mint 8 millió lakosát veszítette el Oroszország."
Ez a film valójában két különböző idősíkban zajló, elképesztően és emlékezetesen katartikus végkifejlettel összekapcsolódó történet. A csodálatos áttűnéseivel és a művészi igényességgel szerkesztett, de csak a végére összeálló idősík-váltásaival, együtt van e sajátos kulturális hátterű, nagyszerű filmben: a korhangulatosan festői szépségű, és a lehangolóan rideg, kietlen sivárságú látványvilág. Ezek hátterével költői módon mutatja be a (1907-es) múltat, és szinte a zsigereinkbe hatolóan nyers embertelenségű szenvtelenséggel az 1920-as év táboréletének eseményeit. A film hozzáillő lassúdad tempója pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy belefeledkezve átadhassuk magunkat ennek a semmiképpen nem szokványos, karcosan művészi élménynek.
" ... mintha a folyó soha vissza nem térne."
Hiányérzetem maradt a hosszú filmtől. Azt hittem belemgy az események előzményébe, de ehelyett csak romantikus visszaemlékezéseket kaptunk, pedig belefért volna az időbe.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások