Sulukule egy isztambuli városrész, a legrégebbi romanegyed a világon. 2005-ben az elszegényedett lakosság lerobbant házait új luxusapartmanok váltották fel, kiszorítva az itt élőket. A tőke érdekeit szolgáló rehabilitáció egy több, mint ezer éves múltra visszatekintő kultúra helyét vitatja el. Sulukule példáján keresztül a film egy világszerte ismert jelenséget mutat be, egyben érzékletes portrét nyújt azokról az emberekről, akik a végsőkig kitartanak életformájuk és lakóhelyük mellett.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Bizonyos sorsokat azért lekövet a film alatt, de jelezhette volna jobban az idõugrásokat. Talán a tradíciókat is erõsebben kiemelhette volna. De bulvárosnak nem éreztem, nemcsak a buldózerezést meg a jajveszékelést mutatta be.
Nem akarta a helyzetet átfogóan megértetni, amit ebbõl a jogi harcból bemutatott, az elég átlagos, átlagossága miatt pedig nekem is unalmas volt.
Nekem inkább a kiszolgáltatottság, a belevetettség érzékeltetése miatt tetszett. Egy isztambuli roma sem láthatta jobban át a káoszt, mint a nézõ.
érdekes, hogy ezt írod. én is most láttam a filmet, és pont fordítva gondoltam. a film leragadt a közhelyeknél, nem nézett a mélyére a problémának, és a nézõnek sem segített megérteni. Nem derült ki, mit akartak elérni a petíciókkal, nem derült ki, hogy pontosan kik azok, akik segíteni próbáltak az itt élõknek (szociális munkások? polgárjogi aktivisták? a stáb tagjai?), nem derült ki, hogy miben állt a segítõ tevékenység, milyen érdekegyeztetés elõzte meg a kilakoltatásokat, az önkormányzat milyen szerepet játszott a fejlesztõk és a lakosok között... amit láthatóvá tett, az kb annyi volt, amit a bulvármédia is láthatóvá tesz minden este, mert látványos. szegény, tehetetlen, tájékozatlan emberek, akik nem értik ami történik körülöttük, nincsenek tisztában a jogaikkal, hangosak, és elkeseredettek, és követelõznek, de nagyon korlátozott eszközeik vannak az érdekeik érvényesítésére. egy profitcélú ingatlanfejlesztéssel szemben ez a kiabálás és követelõzés a semminél alig ér többet. Ha történt is kísérlet kompromisszumkeresésre, abból a film nem mutatott meg szinte semmit. és még a sorsokból is csak nagyon kicsi szilánkokat villantott meg, túlságosan fölszabdalta az interjúkat, anélkül, hogy feszültséget v irányt tudott volna belevinni
A film éveken át követi nyomon a közösség (elsõ pillanattól kilátástalan) küzdelmét lakóhelyük megõrzéséért. Talán sokat is foglalkozik a petíciókkal, a jogi birkózással, amikor a képeket hagyja beszélni, az sokkal erõsebb.
Nem maga a rombolás CNN-es képei az érdekesek, hanem az, hogy a kamera akkor is ott marad, mikor már a sajtónyilvánosság elült és bemutatja a szétszórt közösség tagjainak további sorsát, valamint a földrengés sújtotta helyre emlékeztetõ negyedet.
Minden városfejlesztés veszteségekkel jár, de ha etnikai közösségeket és tradícionális kultúrájú városrészeket számol fel, az szerintem túl nagy ár és csak növeli a nyomort. Itt évtizedeken keresztül hagyták lepusztulni a kerületet, hogy az egykor virágzó mulatónegyedet (immár lepukkantan) fel lehessen számolni. És mindezt arcátlanul "szociális projektnek" nevezték, miközben olyan lakásokba telepítették át az embereket (máraki kapott cserelakást), aminek a rezsijét esélyük sem volt fizetni, és a szociális hálójukból teljesen kiszakadtva csak lógtak a levegõben. A modernitás gépies pusztítása....
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások