Suttogások és sikolyok

Bakancslistához adom
Viskningar och rop
16 éven aluliak számára nem ajánlott svéd filmdráma, 95 perc, 1972

Értékelés:

58 szavazatból
Szerinted?

"Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas" - mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. A Suttogások, sikolyok három nővér és házvezetőnőjük lelki konfliktusokkal teli életét mutatja be a századelőn egy gyönyörű parkkal körülvett nagy házban. S eközben felvonultatja a korábbi Bergman-filmek legnagyobb színésznőit: a haldokló Agnes és a csupa-nőiesség Maria mellett az erőt, a közös ügyeket intéző, férjezett Karin képviseli, mígnem egy hátborzongató jelenetben feltárul kemény szigorral leplezett, iszonyatos boldogtalansága és kiszolgáltatottsága.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Alkotók

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Szerinted?
Bruce2000 2018 nov. 23. - 12:34:54
Én egyszer próbáltam megnézni ezt a filmet, talán a feléig se jutottam, lekapcsoltam. Azt se tudtam, hogy miről szól. Nálam a filmdráma maximum pl.: Az utolsó tangó Párizsban (olasz-francia filmdráma, 136 perc, 1972 ) ezt kétszer is láttam. Na de ez a Suttogások és sikolyok........pfúúúúúúúúúúúúj.
zimzum1111 2013 febr. 25. - 13:55:49
Mûvészfilm.

Ez külön kategória, és erre mindenki, aki ilyet néz legyen figyelemmel. Ez meditatív állapotot, elvonatkoztatási képességet kíván!
Miért? Mert a mûvészfilm máshonnan jut el máshogyan, rendhagyó formavilággal - mégis ugyan oda...
A film zseni ez nem kérdés.

A boldogság pillanata az emberi létben. Az a picike pillanat, amikor felemelkedik, elõjön valahonnan, hogy aztán hasson. Elillan, de megmarad. A boldogságot a képzet már megtartja, hogy legyen igénye az újraélésre. Így lesz élménnyé a boldogság pillanata. Ezért érdemes élni. Csak ezért.
Mindenkinek megadatik itt a földön.
Kérdés észreveszi-e...
10/10
Lord Stephen 2012 júl. 26. - 15:57:43 10/10 Előzmény csalazsuzsa
Csak ugyanazt tudom ismételni, ami az úrvacsora kapcsán írtam:
Bergman klasszikus, a film zseniális remekmû.
Legfeljebb nincs elég intelligenciád vagy érzékenységed hozzá!!
csalazsuzsa 2012 jún. 18. - 16:59:01
Jesszusom, milyen beteg egy film... Minden percet sajnálok, amit a nézésével töltöttem. Nem is pontozom.
10/10
csineva-xx 2012 jún. 10. - 14:53:21 10/10
Bergman talán legnyomasztóbb filmje. Nem szeretjük, nincs benne semmi szeretnivaló. Mégis rabjai vagyunk, mégis újranézzük – ha tehetjük, mert én sajna ma nem -, mégis újra és újra elolvassuk a forgatókönyvét (ajánlom bárki figyelmébe: egy csomó elkészült vagy végül soha le nem forgatott film forgatókönyve jelent meg könyvben is - teljes értékû irodalmi élményt nyújt!).
Ez a film nem okoskodik, nem kutatja az okokat, pláne nem vizsgálja a következményeket, egyszerûen tényeket közöl, kíméletlen õszinteséggel mutatja be a kapcsolatok sivárságát, az érzelmek és a melegség teljes hiányát, a megértés és elfogadás totális elutasítását, a magány kálváriáját. Nõkön keresztül, de korántsem kizárólagosan a nõket érintõ közönyrõl szól a közöny legünnepibb hangján, és még azt a kegyetlenséget is megengedi magának, hogy középpontba a legeslegerõsebb szimbólumot, az anyaméhet helyezi, mely beteg, mely már a halált hívja és várja, mely nem képes tündöklésével arra, amire igazából hivatott lenne: befogadni, melegséget árasztani, lágyságával és erejével körülölelni, életet adni.
Nem jó film, csak... mestermû, mint írta elõttem is valaki...
pplord92 2012 febr. 08. - 19:39:53 Előzmény sanderb
Nem tudom, hogy hogy lehet venni a bátorságot, hogy ezt a filmet 10-bõl 8 pontra értékelje valaki... Ha esetleg rendeztem volna már legalább 3 egész jó filmet, és lenne 30 év tapasztalatom a filmes iparban... Nos, én akkor sem venném a bátorságot. Ki vagyok én Bergmanhoz képest?

Jó, ha véletlenül az elõzõ hozzászólást Jancsó Miklós tette, vagy hasonló képességekkel megáldott, tapasztalattal rendelkezõ egyén, úgy elnézést kérek. Amennyiben nem, úgy Tõle várom el, hogy tisztelje a nagyokat. ;)
8/10
sanderb 2011 dec. 25. - 10:50:48 8/10
Elvitathatatlan mestermunka, mindamellett nehezen emészthetõ, súlyosan megterhelõ mû. Káprázatos, ahogyan a rendezõ a színészeket mozgatja, s milyen kevéssel éri el a kívánt hatást. Tipikus tananyag. 10/8
10/10
szabinagypal 2011 jan. 10. - 00:31:58 10/10
Három nõ egy szobában tesz-vesz: e képbõl bontakoztatta ki Bergman a filmet. Mindvégig zárt vörös térben játszódik, magában az emberi lélekben, amelybõl alig jutunk ki, akkor is inkább visszaemlékezésekben, álomjelenetekben. Nõi film, a négy föltûnõ férfi csak báb, mellékszereplõ. Az Istentõl elidegenedés négy szintjén van a négy nõ: bizalom, szenvedés és reménykedés, éretlen cinizmus és kétségbeesett önpusztítás. Van olyan értelmezés, hogy a nemi szervét azért csonkítja meg az egyik testvér, hogy azontúl ne kelljen a házastársi kötelességeit teljesítenie. Az érintések nagyon fontosak, amikor megtörik a suttogásokat és a sikolyokat: a két leánytestvér egymáshoz ér, de szégyenkeznek miatta; a halotthoz nem hajlandóak õszintén hozzáérni; csak a szolgáló az, aki tulajdon testével is hajlandó melengetni a halottat, méghozzá a Pietára emlékeztetõ festõi beállításban. A film nyitva hagyja a kérdést, hogy a szolgáló és a haldokló között nõi szerelem van-e, esetleg testiséggel is. A szolgáló egyetlen egyszer szólal meg a filmben: „nincs szükségem semmire”; egyedül elhunyt úrnõje naplóját tartja meg. Mint a népmesében, a harmadik, a legkisebb, a szolgáló a hiteles; és õ is az egyetlen, aki hisz Istenben (hiszen imádkozik) – még a temetést vezetõ papot is ideszámítva. A pap szentbeszéde meglehetõsen furcsa: föltételes módban beszél Istenrõl, és protestáns létére arra kéri a halottat, hogy ha van túlvilág, akkor gondoljon rájuk onnét. A halott beszél – de nem látjuk az arcát; amikor pedig látjuk, akkor nem mozog a szája. A filmben nincs fejlõdés: a halál ellenére a maradék két testvér ott folytatja, ahol a kellemetlen haldoklási kitérõ miatt egy rövid idõre abbahagyták. Mi viszont képtelenek vagyunk a film után is ugyanúgy élni, mint annakelõtte.
adamnagysweetmovie 2011 jan. 05. - 11:37:13
Kíméletlen naturalizmus és az érzelmek utáni meghitt sóvárgás adja a film szélsõséges hangulatait.
Az elsõ harmad talán kicsit monotonan hömpölyögnek a nõvérek hétköznapjai, de aztán elsodornak minket az emlékezés és az érzelmek hullámai.
Én úgy éreztem, a Csenddel erõs rokonságot mutat a film, bár talán ez kevésbé távolságtartó, így még intenzívebb élményt nyújt.
anybody 2010 ápr. 07. - 15:46:14 Előzmény dorinaaa
egyszerüen más
dorinaaa 2009 aug. 08. - 14:49:01
olyan csehovdrámás.
10/10
Caline 2009 jan. 25. - 00:14:03 10/10
Még kicsit emésztenem kell... Ez jó film volt, de szörnyû is egyben. Szerintem, aki azt írta,hogy utálják egymást ezek a testvérek, nincs igaza. Szerintem csak nem képesek kifejezni a szeretetüket, felszínesek, hidegek és szerencsétlenek.
Megfogott az utolsó jelenet, melyben Agnest látjuk a hintán, s azt mondja,az volt számára a teljesség -mikor együtt lehetett a testvéreivel. Számomra ez egy fontos gondolat -hisz annyi buta elõfeltételünk van, hogy boldognak higgyük magunkat! Mért nem tudunk az egyszerû örömért élni? Mindig a "pillanatért"!
feketevipera 2009 jan. 24. - 21:35:31
Részemrõl az egyik legnagyobb és legjobb Bergman-filmnek tartom, habár megérteni nagyon nehéz. És persze a nagyszerû színésznõk tovább emelik a rangját, s Nykvist is újra nagyot alkotott. Hátborzongató, ahogyan a látszólagos idill mögül lassan elõbújik a megalázottság, a szenvedés, az elmúlás rettenete. Bergmant kicsit érdekes színesben nézni, de nem bánom, hogy ezt a filmjét nem fekete-fehérben keszítette el. Mély mondanivalóval bíró, klasszikus mû, szerencsére az utóbbi néhány évben többször is bemutatták. A benne megnyilvánuló emberi sorstragédiák miatt szinte kötelezõ darab. Ez maga az élet...
*Bátorszív* 2008 júl. 09. - 08:32:56 Előzmény leguan
...Ha az értelmetlen offolásokra célzol, akkor szerintem sincs...,(!)
... Back to the main-theme...!
leguan 2008 ápr. 01. - 14:38:02
Szerintem ez AZ A FILM ahol nivs helye a szavaknak...
perry 2008 febr. 11. - 18:27:30
........Kedves Bátroszív itt már nyugodtan nyitva hagyhatjuk a mondatot .:)
efes 2008 febr. 11. - 12:10:29
hegemon a fejed...
mondjuk én 8 évesen bergmant untam, viszont renoir nagy ábrándjának minden kockájára emlékszem, még ma is, még egy régi cipõkanálból készítettem is olyan álltartót, mint amilyet eric von stroheim hordott. de nem vagyunk egyformák, hálstennek.
*Bátorszív* 2008 febr. 10. - 18:21:58
(Off.)
...Dehogy'is fogom Én fel kötekedésnek, sõt...! Jót mosolyogtam az utalásodon...,
De azért azt hadd jegyezzem meg, hogy ,az, csak egy sikamlós kis hecc volt ám...! :) És elég jóízût nevettem (nevettünk) amikor ezt valaki, akit úgy dereng talán még Te is ismersz...- bár még az is lehet, hogy halvány gõzöd sincs, hogy kirõl beszélek..., ;) :)), - ezt komolyan vette - lám lám, a kis kutakodó !:) -, és ahogy Te fogalmaztál ´´közszemlére tette´´...!:)
(Amúgy meg, hogy magában ki mit gondol (R)rólam az sosem érdekelt különösebben...,)

(...bocsi. a hosszú offolásért...!)
*Bátorszív* 2008 febr. 10. - 18:00:21 Előzmény efes
Nos tisztelt hegemon...! :), lehet, hogy ezennel dobsz majd egy hátast, - mások szerintem most ne is figyeljenek; pláne az a néhány nagyranõtt kiskurú akik itt sorra elhüledeztek... :))- de történetesen nem a 'Suttogások, és sikolyok' volt az a bizonyos mûremek, amit nyolc évesen láttam, - mert az a tizenharmadik életévem körülre datálható...
(lehet, hogy Én fogalmaztam pontatlanul) - hanem a talán még komplexebb, és jóval hosszabb terjedelmû több epizódos 'Jelenetek egy házasságból'...,
Pontosan emlékszem a képre, ahogy a perzsa szõnyegen törökülésben, kezeimet összekulcsolva támasztom az állam, és a képernyõt bámulom...,
Azt, hogy akkor összességében megértettem volna a filmet azt sohasem állítottam, de hogy valamit már akkor nagyon meg- és átéreztem abból a szintén félelmetes Bergman meister-werk'bõl, azt szent'ziher állítom...!
Persze nyilvánvalóan kellett ehhez az a kulturális közeg amibe beleszülettem, és amiben felnõttem; illetve azok a bölcs, okos rokonok, és felnõttek akik körülvettek...;
...No, persze natürlich, anno gyerekként Én is találkoztam, és csodálattal játszadoztam a tündérmesékkel is, és számos könnyed kis históriákkal, - mint minden akkor velem egykorú - de ezt nem is tagadtam soha...,
*Bátorszív* 2008 febr. 10. - 17:17:42 Előzmény perry
...Gratulálok barátom...! Mondtam Én, hogy Te vagy ennek a fórumnak a bölcse..., :))
Ergo, most megint leírhatnám azt amit már több véleményeddel kapcsolatban is megtettem, de szerintem úgy is tudod, hogy .... .... ...(?)
... A mondatom befejezését Rád bízom..., ;):)
Összes hozzászólás
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás