Film

Szemek arc nélkül

/Le Yeux sans visage/
francia-olasz horror, 88 perc, 1960

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

Az "őrült tudós" típusú horrorfilmek egyik atipikus darabja, Franju egyik melankolikus-poétikus, sötét és hipnotikus remekműve a plasztikai sebészről, aki a lánya súlyosan roncsolt arca helyére újat ültet? A film egyfelől a Professor Cyclops és az Island of Lost Souls (Az elveszett lelkek szigete) tradícióját követi, másrészt Hitchcock Psychójával és Michael Powell Peeping Tomjával (mindkettő 1960-ból) együtt a modern, sötét thriller-horror megteremtője. Mint Jean Cocteau Orpheusa, a Les yeux sans visage is tele van a korabeli európai történelemre, a nácizmusra való utalással.

Stáblista:


Vélemény:

2011 szept. 20. - 11:13:40
2011 szept. 20. - 11:13:40
A Szemek arc nélkül a nem túl gazdag francia horrorfilm-termés egyik ritkán látható, idehaza talán nem is vetített darabja. A korabeli cenzúrán csak úgy ment át, hogy kevés véres részletet engedtek beletenni, de még így is a viták középpontjába került. A történetben nincs túl sok különlegesség, lassan csordogál a cselekmény, és nem is az a típusú horrorfilm, ami manapság készül sok mûvérrel, rohangáló és sikoltozó emberkékkel, õket üldözõ gyilkossal. Igaz, akad benne egy-két gyomorforgató részlet, mint pl. amikor a csaj arcát lemûtik, azt hosszan mutatja a kamera. A filmet horrordrámának nevezném, igazából viszonylag sok benne a drámai elem, fõként Christiane esetében (egyrészt a szerelmi vágy, másrészt az újra normálissá lenni vágyás, illetve késõbb a halálvágy ezek a témák), de idõnként a professzor is szinte esendõvé válik a szemünkben, amikor a lánya iránti érzéseit láthatjuk, egyébként viszont ridegen, szinte gépszerûen végzi a munkáját. Azt hittem, a rendõrség majd kicsit nagyobb szerepet fog játszani a cselekménybonyolításban, fõleg a vége felé, de azt egyszerûen nem hiszem el, hogy a csaliként felhasznált lányt nem figyelték, nem követték. A térbeliséggel kapcsolatosan is vannak problémáim, ugyanis a végén úgy tûnt, mintha a kórház és a doktor rezidenciája közel lett volna egymáshoz, viszont ebben az esetben nehezen tudom elképzelni, hogy soha senkinek nem tûnt fel semmi, nem láttak vagy hallottak semmit. Kicsit kimódoltnak tûnt számomra az egész, mintha nem lett volna egészen életszerû. Ami talán kiemeli a filmet a nagy átlagból, az a fényképezés, a nyomasztó hangulat (a sztori jelentõs része játszódik este, illetve egy "kastélyban") és a hátborzongató zene - érdekes egyébként, hogy megvannak a zenei témák, a két fõszereplõ nõhöz tartozik egy-egy motívum. Úgy összességében azt mondom, kicsit többet vártam volna, nem volt annyira érdekfeszítõ, mint amilyenre számítottam, de azért bõven a nézhetõség határain belül maradt, és érdemes megnézni, fõleg azért, mert ritkán kerül terítékre, és a jobb pillanatokban meglehetõsen nyomasztó és hátborzongató atmoszférát tud teremteni.