A legprofibb rendőr játszmája a legprofibb bankrabló ellen. Neil McCauley (Robert De Niro) a bűnözők királya az évszázad bűntényére készül. Vincent Hanna nyomozó (Al Pacino), a rendőrség legjobb koponyája, aki már szinte mániákusan üldözi McCauleyt, bármi áron el akarja kapni. Hanna a leggyengébb láncszemet, Christ (Val Kilmer) figyelteti, akit a barátnője megzsarolásával próbál elkapni. A rablást végül sikeresen végrehajtják, a menekülési tervbe azonban hiba csúszik.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Most néztem újra hosszú idő után blurayen, de most már annyira nem fogott meg.
Ha csak Al Pacino szemszögéből mennének az események, briliáns lenne számomra, nálam ő viszi a filmet, viszont a gengszterek nagyon felszínesek. Kevés játékidőd kapnak, akkor is többnyire a lényegre térnek, a film képi világa pedig nem kompenzálja ezt a hiányt. 1995-ös megjelenéséhez képest nem egy nagy szám az operatőri munka, A szikla, Con Air vagy Bad Boys simán lepipálja, minden szempontból, kivéve, hogy ez próbál teljesen naturális lenni.
Majdnem három órás a film, és nagy része töltelék. Sok karaktert behoznak, amiket öncélúan aztán bármiféle komolyabb létjogosultság nélkül kinyírnak. A zenéje nem cseng a fülemben, Al Pacino kiakadásain kívül nincs fülbemászó dialógus, ellenben elejétől végéig megvan a film minden egyes jelenete. A top 10 akciófilmben mindenképp benn van nálam is, de annyira azért nem baszom hanyatt magam.
===SPOILER===
A befejezése pedig egyszerűen okádék, a tömeggyilkos bankrablófőnök és a kemény zsaru elérzékenyül, felidézik az éttermes "mondtam, hogy nem megyek börtönbe"-szöveget, aztán kezet fognak... Már csak egy meleg néger és egy feminista izomagyú csaj hiányzott.
===SPOILER vége===
Másfél, 2 óra bőven elég lett volna, mélyebben bemutatni a karaktereket, izgalmasabbra komponálni az akciózást, mert igen, az utcai lövöldözés hangja szép, jó, de az is egy nyújtott jelenet.
Igen, a 90-es években néhány filmben volt idő és igény arra, hogy a néző megismerhesse a karaktert.
Bemutatták rendesen a dolgokat, cselekményeket , így a néző (is) tudta követni és élvezni.
Nem (csak) az volt, hogy pár másodperc után (csak) csihi-puhé, dirr-durr kandúr, bunyó, verekedés, lövöldözés, stb.
Ugye ebben a filmben is van ilyesmi, de ésszel, és reálisan ábrázolva.
Így lassan 38-39 éves öregemberként jó néha újranézni egy-egy ilyen filmet...
Itt a neten olvastam. Nemrég volt De Niro születésnapja. Felsorolták a 12 legjobbnak tartott filmjét és ott említették ezt a dolgot. Hogy melyik oldalon olvastam, arra már nem emlékszem. De nem is lényeges, én ettől tudok éjjel aludni.
Így van. Ezért szeretem a kilencvenes években készült filmeket, mert kevesebb bennük a hókuszpókusz, a különböző számítógépes effektek, művi megjelenítés.
Ha a 10 legjobb filmet fel kéne sorolnom, biztosan benne lenne.
Épp a minap olvastam (De Niro születésnapja kapcsán), hogy azt kérte a rendezőtől, hogy az Al Pacinoval való közös jelenetet ne próbálják el a felvétel előtt, hogy nagyobb legyen a találkozás hatása. Szerintem jó ötlet volt - látva az eredményt.
Természetesen van értelme a szemtől szemben kifejezésnek. Nyelvtanilag, tartalmilag is tökéletes. Hogy nem szó szerint fordítják a filmeket, annak csak örülni tudok. Az eredeti címek a mi nyelvünkön általában semmitmondóak lennének. Ahogy itt is.
én tegnap néztem újra, már nem tudom, hányadjára. igaz, eltelik néhány év mindig, de képtelen vagyok megunni, mintha mindig elõször látnám. minden kockája tökéletes, nem tudok sosem belekötni, bármennyire akarok :) (najó, talán egyetlenegy, hogy a szinkronos verzióban Justine Gyõry Franciska szinkronjával szerintem borzalmas). de semmi több. feszes a tempó, szerintem nagyon eltalált a forgatókönyv, a karakterek, hitelesek az alakítások, jók a dialógusok. pont megfelelõ arányban van akció és a dráma. 10*/10
Nagyon jól megfogalmaztad. Én is gyakran megnézem eme remekmûvet. A jó filmeket az ember nem a tartalomért nézi újra meg újra, hisz azt már tudja. Hanem a hangulatáért, a zenéjéért, a ritmusáért, a karakterek miatt, a jó vágóképek miatt. A katarzis miatt, amit ad. Akárcsak a jó könyvek.
Na a kedves port.hu törölte a hozzászólásom nagy részét. Úgy látom ma még nem tart ott a technika, hogy ne engedjen begépelni többet a megengedettnél így nem baszol el fél órát az életedbõl, hogy részletesen elmondhasd a véleményed, kifejtsd a mások által kevésbé megértett filmkockákat. Ráadásul gusztustalanul félbeszakítva kiteszi az elsõ felét, hogy utána mégegyszer leírd a másodikat újabb fél óra alatt. Mindegy...nem írom le újra.
Vélemény: