Szoba kilátással

Bakancslistához adom
A Room with a View
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott angol romantikus dráma, 117 perc, 1985

Értékelés:

100 szavazatból
Szerinted?

A fiatal arisztokrata lány, Lucy Honeychurch, az első külföldi útját tervezi. Firenze mellett dönt, gardedámja idősebb unokatestvére Charlotte lesz. Egy exkluzív hotelben szállnak meg, ahol egy félreértés folytán megismerkednek a karizmatikus, George-dzsal, egy nyugdíjas újságíró fiával. A két fiatal első látásra egymásba szeret, ám Charlotte felismerve a kibontakozó érzelmeket gyorsan visszaviszi a lányt Angliába. Hazatérve Lucy szembesül sorsával: hozzá kell mennie a gazdag Cecil Vyse-hoz. Hamarosan azonban kiderül, hogy új szomszédjuk nem más, mint George apja, akit a fia gyakran meglátogat.

Stáblista:

Szereplők

Lucy Honeychurch
George Emerson
Charlotte Bartlett
Miss Lavish
Mr. Beebe atya
Mr. Emerson

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Szerinted?
szookedorina 2018 máj. 20. - 20:18:52
Ez a faszi írta mint filmkritikus, Amerikában zseninek tartott Roger Ebert aki négy csillagból négyet adott a filmnek: "Szellemi film, de intellektuális és érzelmes is: arra ösztönöz bennünket, hogy úgy gondolkodjunk ahogy érzünk, ahelyett, hogy csak az érzéseinkre hagyatkozunk."
Ugye ha ilyen a film akkor javított az angol habituson. Európai érzelmű gondolkodású lett amire nagyon büszkék lehetünk!
Röviden....
Az angolokról szerintem elmondható, hogy többet gondolkodnak amennyi kell a tisztességes döntéshez. Pl; hányszor átgondolnak egy ablakcserét?! Nehogy elveszítsék az őseik által kigondolt, létrehozott házon a nyílászárót. Nem is dobják el ami jól működik. Persze vannak nagy kivételek (mindegy). Általában olyan képet, ábrázatot vágnak mint a lelki szegények. Ha megfigyeled még a fejükkel is vonalakat húznak mint aki gyakorolja az előre gondolkodást és függönyt húz az érzelmek elé.
szookedorina 2018 máj. 20. - 19:52:59 Előzmény Vinogradov
...az állandó ködösítéssel, elfedéssel....
Az eredetiség miatt. Az állandó ködösítés nem igazán liberális megnyilvánulás. Klasszikus liberális ugye pláne nem. Akkor mi a problémád? Hiába írtál ennyit ha nem érteni a kritikád lényegét. Kurvára nem érteni.
10/10
szgabsi 2018 jan. 02. - 16:28:49 10/10
Gyönyörû film!
Hungariancorazon 2015 jún. 20. - 13:04:19
3 oscart nyert, nem kettõt!
zora 2015 jún. 11. - 19:40:39
Ennyire elcseszett szinkront még nem hallottam! Helena hangja meg egyenesen katasztrófa! Ki követte el ezt a "gyilkosságot"???
:-(((
10/10
Malaska 2010 márc. 18. - 19:39:37 10/10
:D Köszi!Mindig jól jön!;)
Vinyó 2010 febr. 11. - 20:45:47
Figyelemre méltó alkotás, tetszik a korrajz is, a hangulata pedig magával ragadó. Bár ezeket a szöveges beszúrásokat tudtam volna nélkülözni..)))
8/10
idlosza 2010 febr. 10. - 17:46:09 8/10
:) Szerintem is olyan kis könnyed, jó kedvû film. Kicsit bohém , édes kis "semmiség". Nagyon szeretem.
10/10
Malaska 2009 szept. 01. - 19:47:12 10/10
Olyan jó kis film!Tényleg nem egy óriási durranás,de az ember garantáltan jobb kedvre derül tõle.Én egy depis korszakom végén néztem meg,és baromi jó hatással volt rám!Julian Sands,ahogy óbégatja a mantráit a fán...meg a kergetõzõ pucér hapsik...szívbõl jön a nevetés.
Elolvastam a könyvet is,nagyjából okés az adaptálása,bár én keveset érzékeltem a rideg angol etikett finom rezdüléseibõl,már ha értitek,mire akartam célozni.Ebben a tekintetben azért vezet a könyv,de akkor is az egyik kedvencfilmem marad!
9/10
agnyieszka 2009 aug. 14. - 04:21:06 9/10 Előzmény Vinogradov
Ahogy kegyeskedsz mondani. Nálam a TOP listán elõkelõ helyet foglal el, küklönben is imádom a kosztümös filmeket / na ez is polcra került nálam vagy tíz éve /.Ha jól emlékszem James Ivory a rendezõje ? Hangulatilag nekem Õ lehet az .Nem tudok utána nézni, mert minden kedves filmemet ráoktrojálom másokra. Most is így történt.
nyelvecske 2009 aug. 12. - 19:43:20
A leíráshoz annyit fûznék hozzá, hogy lucy-t senki sem kényszeríti cecil-hez, saját akaratából ismerte meg és mondott aztán igent neki a sokadik kérésre, részben dacból.

George pedig nem szomszéd, hanem csak a kisváros egyik pici villájának ideiglenes lakója (mivel jön és megy, máshol dolgozik, csak az apja van a városkában).
10/10
Stefush 2009 júl. 25. - 13:24:45 10/10
Nemrég láttam ezt a filmet, és nekem személy szerint nagyon tetszett. Tök jól elszórakoztam rajta, nagyon tetszettek a színészek, mint Maggie Smith aki szerintem minden filmjében hihetetlenül jól alakít! Vagy HBC akinek ez az elsõ filmje és nagyon szórakoztató látni hogy - bár még csak próbálgatja az erejét és nyilván ma már sokkal zseniálisabb alakítást nyújtott volna - hogyan birkózik meg a feladattal, és szerintem nagyon jól játszotta a szerepet.
Igaz, hogy a szinkron az borzalmasra sikeredett, de hála az égnek képes voltam elvonatkoztatni, és bár az elején nagyon idegesített az el nem talált a színészeknél, nagyon élveztem a filmet és egy percet sem unatkoztam rajta.
Bármikor megnézném újra! :D Nekem 10/10
offtopic
Vinogradov 2009 júl. 14. - 11:20:28 Előzmény agnyieszka
Pontosan!

(Ezek szerint tetszett?)
9/10
agnyieszka 2009 júl. 13. - 01:42:22 9/10 Előzmény Vinogradov
A " Carrington" az az Emma Thompson féle " Egy költõnõ szerelmei" ? Én ilyen címen néztem VHS-en ronggyá .
Vinogradov 2009 júl. 05. - 14:52:50
"Kimerítõ elemzésedet nagy figyelemmel elolvastam.Ha férfi lennnék - monndhatni -kasztrálna a hozzászólásod."

Bocsáss meg, de ezt nem értettem.

Nem hiszem, hogy a hsz-em felérne egy kasztrációval, ha csak nem olyan terjedelmes, vagy nehezen érthetõ, amit viszont nem hiszek. :)

Ami pedig a férfi erõltetetten lebegtetett pozícióját illeti ezekben a filmekben arról, született pár tanulmány - nem én találtam ki.

De tessék megnézni mondjuk pl. Christopher Hampton "Carrington" c. filmjét, amely egy '94-es könnyed kis darab, részben pont az újviktoriánus film bírálataként született (miközben a történet hiteles fõszereplõi anno a 10-es és 20-as esztendõkben a valódi viktoriánus képmutatást támadták), és az emlegetett kényes téma is kifejtésre kerül benne.

Persze a 18-19. század európai arisztokráciáinak és polgárságának feminin mivolta amúgy is kitermelte a homoszexuális jelenséget, de a nosztalgikus steampunk jegyében fogant neoviktoriánus irányzat filmjei csak rátettek egy lapáttal az egészre az állandó ködösítéssel, elfedéssel.

Érdemes összehasonlítani ebbõl a szempontból a nyolcvanas évek egy másik, sokkal markánsabb és mûvészibb angol irányzatának, a neobarokk filmnek némely darabjával, különösen a két legkiválóbbal: Derek Jarman "Caravaggio"-jával vagy Greenaway-tõl a "Rajzoló szerzõdésével".

Se ködösítés, se elfedés... :)



"Mostmár csak abban bízhatok, hogy ugye nem vasalod a zoknijaidat ?"

Nem szokásom...

Sõt, sokszor még a vasalatlan inggel sincs problémám, amit ráadásul kitûrve hordok... :)

Meg úgy egyébként mi is lenne akkor a baj, ha vasalnám a zoknijaimat?



"Bocsáss meg, de a filmek többségében nem igazán- vagy nem elsõsorban- a hitelesség a lényeg, azt felvállalják a dokumentum filmesek."

Itt nem a hitelesség a fõ kritérium - én ilyesmit sztem nem is állítottam, még csak burkoltan sem, hanem inkább az élvezhetõség, aminek viszont ez a kis produkció meglehetõsen híján van.
9/10
agnyieszka 2009 júl. 05. - 02:22:16 9/10
Pontosítok -hülyén fogalmaztam- : A hitelesség helyett - merthogy persze az evidens- a hír adás- szerûség nem ennek a mûfajnak a jellemzõje . Ha ilyet akarok, megnézem a " Szurikáták udvarháza" tárházát.
9/10
agnyieszka 2009 júl. 05. - 02:06:34 9/10 Előzmény Vinogradov
Kimerítõ elemzésedet nagy figyelemmel elolvastam.Ha férfi lennnék - monndhatni -kasztrálna a hozzászólásod. Mostmár csak abban bízhatok, hogy ugye nem vasalod a zoknijaidat ? Bocsáss meg, de a filmek többségében nem igazán- vagy nem elsõsorban- a hitelesség a lényeg, azt felvállalják a dokumentum filmesek.
9/10
agnyieszka 2009 júl. 05. - 00:59:35 9/10
Száz éve polcomon. Imádom a kényszerítetten lábújjhegyen járásos, Garde de Dame nélkül elképzelhetetlennek tekinthetõ - érzemileg másént létezõ -nõ ,és a természetes / fa tetején ordítós, meztelenül futkosós / fiú. Én hamarabb megadtam volna magam.

Telefonszámom hasonlóknak:.....................
Vinogradov 2009 júl. 04. - 13:00:44
Na most akkor: talán kevesen tudják, vagy nincs nagyon a köztudatban, de volt a nyolcvanas években egy angol "neoviktoriánus" vagy inkább "neoromantikus" vonulat, mely olyan színészeket vezetett be a "nagyúri társaságba" mint Helena Bonham Carter, és Hugh Grant. A "neoviktoriánus" film jópár kitûnõ alkotást és alkotót is "kitermelt", de volt jópár emblematikusan borzasztó, gyakorlatilag elviselhetetlen filmeket gyártó rendezõje is - for example: az ezt a mozit is jegyzõ James Iwory.

Arra most nem térnék ki, hogy a "Vaslady" Angliájában miért "fedezték fel" maguknak újra az alkotók az érett viktoriánus kor (1870 és 1905 közötti idõszakról van szó kb.) világát, de az érdekes, hogy ezen filmek minõsége mindig a szexualitás, a szexuális identitás bennük való megjelenésén áll vagy bukik. Ez James Iworynál legendásan és pimaszul erõltetett, vagyis a filmjei is azok. A folytonos lebegtetés (a férfi, ha férfiszámba megy, lányos vagy gyermekded arcú fiatalember némi homoszexuális hátszéllel, a nõ pedig, ha számításba jöhet, a "szerelmeskedésrõl" kérdezgeti idõs nagynénijét, rendkívül unalmas és érdektelen formában, vagy "a képtelen vagy meghitt kapcsolatot teremteni egy nõvel" mondat hagyja el a száját, olyan módon, mintha csak a legköznapibb állítást ecsetelné).

Érdekes, Iwory két utolsó, ebben az idõszakban játszódó (egy '93-as és 2000-es, tehát már jóval a neoviktoriánus lázroham lecsengése utáni) filmjében milyen látványosan el tudott szakadni ettõl a problémától, és mennyivel fesztelenebbül és természetesebben hozták szóba karakterei az ilyesmit: a Napok romjai és az Aranyserleg c. opuszról van szó.

Iwory-nak ugyanis volt érzéke a korszak problémái iránt, mégis, jópár filmjébe került, amíg sikerült rátapintania a annak ütõerére.

A Napok romjai kívülrõl analizálja a viktoriánus Angliát (ahogy egyébként a film alapjául szólgáló zseniális könyv szerzõje, Ishiquro is), a közegébõl kiemelt, s így élete értelmét vesztõ komornyikon keresztül, és ez a perspektíva valahogy megteremti a dolgok hitelességének, elfogadhatóságának feltételrendszerét is.

Az Aranyserleg magas igénnyel megalkotott részletgazdag korrajz, ahol a "címszereplõ" értéktárgy a film középpontjában álló "grandeur" jelképe - e melankolikus - mondhatnók, ha nem félnék manapság annyira ettõl a kifejezéstõl - társadalmi (na és persze romantikus) dráma az angol arisztokrácia kereteinek megbomlását érzékelteti, Ivory szokásos érzelmes, itt mégis jól mûködõ eszköztárával.

És ehhez tegyük hozzá, hogy ezeket a filmeket olyan színészek tették nehezen elfelejthetõvé, mint Sir Anthony Hopkins vagy Emma Thompson, Uma Thurman...



Az emlegetett két filmmel ellentétben a "Szoba kilátással" viszont még vastagon benne leledzik a neoviktoriánus lázrohamban. Képi megalkotottsága jellemzõen tökéletes, a sminkek, kosztümök hitelességéhez jóformán kétség sem férhet, ám a karakterek szörnyen elnagyoltak, a romantika és érzelgõség, valamint a fõkarakterek nevetségesen tálalt szexuális érése, vagy épp túlérettsége olyan elviselhetetlen mértékben keveredik egymással, ami kb. ötöde-hatoda lehet a halálos adagnak.

És persze a színészek: mindnyájunk kedvelt DD Lewis-a, aki itt bizonyára a látens homoszexuális típus egyik legkiválóbb megformálója, hiába, a középszerû szövegkönyv miatt szinte kibonthatatlan karaktere nem tesz mást, mint elbûvölõ jelzõs szerkezetek aranysárga fényébe burkolózva idõnkét elballag a vászon/képernyõ egyik sarkából a másikba.

Maggie Smith, mint minden más filmjében, itt is az egyik legbájosabb öreg hölgy, akit valaha láttam: az alakítása tökéletes, makulátlan és kifogásolhatatlan, de sajnos nem kap elég helyet és szerepet ahhoz, hogy kibontakozzék.
Nagy kár...

És persze itt van még HBC: nagyon sokan nagyon sok felejthetetlen alakítást köszönhetünk neki, de sajnos az ebben a - ahogy a többi neoviktoriánus - moziban nyújtott produkciója is erõsen felejtõs. Nem akarok senkit megbántani, mert tényleg imádnivaló ezúttal is, de sajnos akkor még nem rendelkezett azzal a kifinomult színészi eszköztárral, amely egy ilyen típusú klasszikus fõkarakter megformálásához szûkséges. Az arcán néhol a szenvedés leplezetlen jelei tükrözõdnek, ami sztem nagyon jól bizonyítja az igazunkat, ráadásul a szerep elvileg azt kívánta volna, hogy egy részben tudatlan bakfis, részben érett nõ közötti átmeneti pozícióban leledzõ kisasszonyt formáljon meg, ami, különösen ennek a szövegkönyvnek a segítségével, igen nehéz feladat.
Kimondhatatlanul boldog vagyok viszont, mert ma már játszva fel tudná, egymaga hozni a filmet egy nagyon magas - igen - mûvészi színvonalra.

A szövegkönyvet nem véletlenül emlegettem annyit: ez az adaptáció, mint tudjuk E. M. Forster irásából született, de nem tréfa, gyakorlatilag kiherélte azt. Nem akarok spoilerezni, de a könyv igazi lelkét - ami úgy látszik, Iwory számára túl durvának bizonyult - nem sikerült átmenteni, sõt, különösen a végét tekintve sikerült egy rendkívül közhelyes kis darabot összehozni.

A mondanivaló elveszett, s végül is maradt valami modoros irónia (ami azonban sokkal inkább irányul a történet és szereplõi, mint maga, a modor ellen), valamint maga a modor.

A modor...

Az a modor, amit teszem azt Oscar Wilde vagy G. B. Shaw oly parádésan tudott kifigurázni, ahogy azóta sem sokan.

Tehették, hiszen ez a modor önmagában, a kellõ instrukciók nélkül gyakorlatilag elviselhetetlen...

Vagy, ahogy a díjak seregét elnézem, csak számomra elviselhetetlen, hogy minden tizedik percben elhangzik, ráadásul nevetséges kontextusban a "szerelmeskedés" kifejezés...

Biztos, hogy nem...


4.65/10
Emmersson 2009 júl. 03. - 20:15:50
H.B.C. olyan rusnya, hogy már fááááj!
Összes hozzászólás