Tamara

Bakancslistához adom
magyar játékfilm, 75 perc, 2003

Értékelés:

23 szavazatból
Szerinted?

Egy aránylag híres, elismert és tehetséges fotóriporter, Játékos Demeter, történetünk idején elbizonytalanodik a saját tehetségét illetően. Nem tudjuk, mi vezetett ehhez, lehet, hogy egy kudarc vagy kényszerpihenő, vagy valami más. Olyannyira elbizonytalanodott, hogy már képtelen magáról gondoskodni, felöltözni sem tud, mindvégig egy alsógatyában járkál. A felesége megpróbálja kezelni ezt a különös depressziót, de leginkább kivár. Velük lakik a fotós öccse, Krisztián. A csaja otthagyta. Kujtorog a városban, nők után kajtat, de sosem jön össze neki semmi. Egy nap váratlanul bejelenti: érkezik hozzájuk valaki. Aludhatna-e náluk este.
Ettől mindenki felpörög. Végre történik valami! Találgatni kezdenek: vajon kit szedhetett már megint össze az öccs? Már megint jön egy újabb hülye nő? És egyszer csak megjelenik Tamara. Aki nem árul el magáról semmit sem. Viszont feltűnően szép. És furán mutat a tesó mellett. Tamara a jövőben sem lesz beszédesebb, de egy idő után a fényképész felesége él a gyanúperrel: ez a lány tulajdonképpen az ő férje, Demeter miatt van itt. Biztosan ismerte a nevét, egyébként is híres, ezért tetszik neki. Ezt elmondja a férjének is. Végül arra szövetkeznek, hogy szétbombázzák ezt a kapcsolatot. És Krisztiánnak meg Tamarának el kell utaznia. A lánynak az egyik, a fiúnak a másik irányba...
Bemutató dátuma: 2004. október 14.

Stáblista:

Alkotók

Díjak és jelölések

  • 35. Magyar Filmszemle

    2004
    Zsűri különdíja

Hozzászólások

Szerinted?
gmk 2011 aug. 04. - 00:40:58
ha esetleg valaki tudja, hogy hol és hogyan lehetne megszerezni ezt a filmet, és meg is osztaná velem, nagyon hálás lennék érte!

nekem tetszett :)
10/10
Gega1 2010 nov. 09. - 17:16:49 10/10
Nézzétek, most írhatnám azt, hogy minek jön ide egy filmet fikázni az, aki még csak nem is látta, de úgyis az a válasz, hogy mindenki oda ír és azt, amit akar. Bár én sem kommentelgetek pl a Farelli testvérek hollywoodi blõdlijeinek oldalain. Nem ismerem személyesen a rendezõt, ha nem nézi, hát nem nézi, idõvel mindent meg lehet unni, még a jót is. Szerintem Szabolcs leggyengébb filmje a Fehér tenyér, Amerikába akart talán betörni vele, a popularitásra törekvés nagyon érzõdött rajta. Egy képzõmûvész is addig jó, amíg saját gondolatait festi meg, ha az eladás lebeg a szeme elõtt munka közben, az már rég rossz, a kép nem fog sikerülni. A Bibliothéque Pascal már újra valamivel jobb lett.

A Tamara igényességére jó példaként álljanak itt Esztán Mónika látvány-, díszlet- és jelmeztervezõ szavai, aztán gondoljon felõlem mindenki azt, amit akar, nem kapok Szabolcstól jutalékot az eladott jegyek után, ha a filmet elõvenné valamelyik mozi - de nekem örökké szép marad:

"Az egész film egy helyszínen játszódik, egy fényképész házában. Erdélyben találtuk meg a helyszínt, csodálatos természet közepén a hatalmas – 35x7 méteres – csûrt. Ebbõl a hodályból - hajdani vízimalomból - kellett kívül-belül, ha nem is luxus-lakóházat, de mûvészlakot kreálni. Úgyhogy itt minden furcsaságot meg tudtunk valósítani, hiszen megengedte a téma. Ha már úgyis ablakokat kellett törnünk, falakat kellett fessünk, akkor legalább legyen minden olyan, amilyen a valóságban nincsen. Behoztuk a kertet a házba – gyeptéglára tettük a százhúsz éves, gyönyörû formájú bádogkádat, amelynél még a lábadhoz teszed a parazsat, meg a fát, hogy ne hûljön ki a víz, mellette vájuba vízesést varázsoltunk. Kibéleltük fával az ötven centi vastag falakat, üvegablakot már nem tettünk, csak zsalukat, de így sokkal szebb lett, mert minden egyes ablak úgy néz ki, mintha egy festménykeret volna. Ezt is akartuk az elején. Bekeretezni a tájat. A százéves korhadt oszlopoknak eleve olyan felületük volt, amelyeket a képzõmûvészek nem is tudnak reprodukálni. A rusztikus pajtában füstaranyat kasíroztunk a kopott téglafalra. A szobát ki tudja, hányszor festettük át, mire tetszett nekünk. Minden egyes képkocka egy nagy festmény - legalábbis ezen igyekeztünk."
zotyo04 2010 okt. 28. - 15:08:59 Előzmény Gega1
Nem nekem kéne nagylelkûnek lennem és nézni a filmet immel-ámmal, hátha jobb lesz. Hanem csinálják olyanra a filmet, hogy élvezettel üljek elejétõl a végéig, akármilyen nyitottsággal ülök is le elé.
offtopic
Charles Foster Kane 2010 okt. 27. - 11:07:36
Nekem nehezemre esik rávenni magam valamire, amit maga az író/rendezõ sem képes már végignézni... Nekem Hajdu a Fehér tenyértõl kezdett nézhetõ filmeket gyártani, a Bibliothequetól meg kifejezetten jót. Szóval én is úgy vagyok ezzel, hogy maradok ezen a pályán, ami meg elõtte volt, azt nem firtatom. Szabolcs is így akarná. :D
10/10
Gega1 2010 okt. 27. - 10:54:21 10/10
Mivel is indít az itt olvasható remek Seres elemzés: "...mégis mindenki megérti és élvezi, aki nyitott szemmel és nyílt szívvel leül elé."
10/10
Gega1 2010 okt. 27. - 10:43:34 10/10 Előzmény zotyo04
Nem vagy valami kitartó, elég hamar feladtad. Talán így tényleg nem érdemes megnézned, bár nem tudod, mit veszítesz.
zotyo04 2010 okt. 17. - 23:11:01
Szerettem volna megnézni ezt a filmet, de a rikító csirkék és szlávul, torzított hangon beszélõ disznó és szamár annyira megdöbbentett, hogy képtelen voltam megnézni:(
8/10
tünõ 2010 jan. 26. - 23:39:45 8/10
Igazán kedves filmecske, hangulatos képi világgal. De azoknak fog igazán tetszeni, akik szeretik, ha egy film különleges, hangulatos, merész, mert nincs "tipikus" története, inkább szituációkból áll össze. Nem a legjobb magyar film, de az elmúlt 10 év egyik legjobbja. 10/8
1/10
Beyond silence 2009 dec. 27. - 01:22:51 1/10
bociann 2009 dec. 23. - 20:04:30 Előzmény mcnulty
indavideon fent van ha meg akarnád nézni
mcnulty 2009 dec. 17. - 19:41:43 Előzmény Heathcliff
Esélytelen ezt a filmet megszerezni valahogy? Odeon tékákban sincs, gondolom nem jelent meg, de miért?:(
10/10
Heathcliff 2008 ápr. 09. - 02:19:48 10/10 Előzmény x-tro
Te ostoba ember! Disznók elé kár a gyöngyöt vetni.
x-tro 2006 dec. 13. - 13:58:34
Legalább tagolnád....
x-tro 2006 dec. 13. - 13:58:14
Hát lehet hogy kurva érdekeseket írsz haver, de senki nem fogja elolvasni ezeket a sokrészes hozzászólásokat egy fórumban. Miért nem egy blogba írod, vagy miért nem küldöd el egy újságnak? Vannnak a neten lehetõségek a publikációra dögivel...

Ezt azonban azt hiszem "floodolásnak" hívják itt, és e tájékokon, amit kitiltással is szoktak honorálni...
seressandor 2006 dec. 12. - 21:06:30
Még akkor is túl hosszú és monoton ez az epizód, ha hosszúsága, nehézsége szimbolikus - aki ma elõdeink jól bevált és szép eszközeivel próbál hidat verni a brutálisan primitív sikerfilm és az élvezhetetlen vérmûvészfilm közé, az néhány tucatszor, néhány ezerszer, néhány milliószor le fog pattanni a kapukról. Tamara ajándéka, a filmkészítés gyermekkorából származó antik fényképezõgép - az idegen lány nemcsak megértette a világtól elvonult trió egyéni és közös problémáit, de gyógyírt is talált. A Krisztiánnak, rossz helyre ajándékozott masinát a megajándékozott a bátyjának adja, kimondva, hogy õ nem fotós, nem mûvész, amivel végre sikerül felnõnie, kikerülnie bátyja árnyékából és a követési kényszerbõl. Demeter elõbb összetörné a gépet, aztán képet készít vele, veszi az üzenetet. A fotó megállított kép, a mozi atomja, a másodpercenként huszonnégyszeri igazság. A filmvászon egy fal, és a falak azért vannak, hogy átugorják õket - mondta Godard. Hajdu Szabolcs fotóigazságból kiindulva rést vág a falakon, s bekerül a nézõk fejébe színes filmigazsága. (A rendezõ egy halászcsaládot és állatait ábrázoló - kézzel színezett - fotográfiából kiindulva írta a filmet.) A fényképezési jelenetben a fotós beküldi a képbe a szereplõket, majd arrébb tereli õket, végül egész máshol készül el a felvétel, melyen végre együtt vannak a szereplõk: a testvérek egymás mellett, a nõk középen, s Krisztián is a csodaszép deres paripával parolázik, nem suta, almába gázoló póni többé. A rendezõ is így terelte be ennek a filmnek a terébe a nézõket, majd szépen arrébb vitte a figyelmüket - eltolást alkalmazott: A kérdés, ami a film végén megválaszolódik, már nem az, hogy mit ad az Élet (bálványozó feleséget, híres férjet) és a Mûvészet (a magasra függesztett könyveket, a természettõl elragadott képeket) a szerencsétlen játékosnak, hanem hogy mit adok én a szeretteimnek, a barátaimnak, a közönségnek. Adóstársak vagyunk mindannyian: az élettõl lehetõséget, teret, keretet kaptunk, kár volna ezt nyávogással, ugatással (a filmen feltûnõen nincs se kutya, se macska) kitöltenünk, mint sok úgynevezett mûvész teszi ezekben az idõkben. Hajdu Szabolcs jószívû és okos rendezõ, kevéssel sokat ad. Páratlanul egységes, tömény és színes filmet sikerült elkészíteni, a szép ízes hajdúsági beszéd - beszíd - csak elõnyére válik ennek a friss, ropogós és mégis mély, tartalmas mozinak, amit talán kicsit frappánsabban kellett volna befejezni...
seressandor 2006 dec. 12. - 21:05:02
Az almába, a szexualitás és a szerelem megjelenítõjébe - piros és sárga almákból kirakott szívben látjuk Bori és Demeter nevét - szúrt szögek ordítanak az állandó tompa lelki fájdalomtól elfásult szereplõk helyett. A kis kerti tavacska közepén lévõ virág vörös, majd sárga színû, a Tamarát fogadó érzelmek szerint. Emlékezetes kép, amikor a házból kinézve az ablakkeret által egybefoglalva látjuk a négy szereplõt. A házigazda, Krisztián és Tamara közé belépve, kétszeres lelki frontvonalat hoz létre: a Tamarával flörtölni kívánó Demeter a lány és Krisztián közé áll, ugyanakkor Tamara is Bori és férje közé furakodott így. Bentrõl kifelé nézünk, mégis a szereplõk fejébe látunk, s az ablakban sorakozó mosolygós kerek almák az érzéki feszültséget csak magasabbra emelik. A kint is bentinek, illetve bent is kint lévõnek látott szereplõk sehol sincsenek, a nézõvel együtt a film terébe, egy csakis a nézõ fejében létezõ helyre kerültek. A padlóba süllyesztett ágyból – a takaró alól – felfelé meredezõ hatalmas fallosz kor- és kórtünetet mutat eleven és emlékezetes képével. A mélyre lenyomott szexualitás és vitalitás az ég felé tör, de csak az álomban, a mûvészetben. Tamara lehet képes Demeterék álmait a valóságra segíteni. A történet további része egyszerû: Demeter rástartol Tamarára, Bori és Krisztián féltékeny lesz, Demeter felismeri a szituáció tragikomikus és szégyenteli voltát, megoldásként elüldözi a háztól Tamarát és Krisztiánt, majd egy év várakozás után visszatérve ez utóbbiak végre egymáséi lehetnek, s közben talán a házaspár is újra megtanult élni. Nem is igazi történet ez, inkább egy szituáció, s annak módosulásai. Bravúr a filmben, hogy végig izgalmas marad, nem lesz tanmese, bár utat mutat, tanít a maga módján. Picasso dedikált bögréjével van jelen – szegénynek ezek szerint a plakátok nem voltak elegendõek. Picasso kék és vörös – ez a két szín uralja Játékosék házát – korszakát barátja halála indítja, Demeter életében is meghalt valami, hétéves házassága és fotómûvész karrierje biztosan. Tamara - aki képeit, alkotásait nézve értette meg Demetert - rombolva gyógyít. A Picasso bögrét igenis össze kell törni, az ajtót, ami mögé Demeter elzárkózik, rá kell törni, a kényelmes, de hazug teflonvilágot meg kell karcolni – az õszinteség, a szembesülés a megoldás. A cserepekre hullott világot tessék összeragasztani, tanácsolja Hajdu Szabolcs filmje, a keretként szolgáló ablakban a valót kell látni, a mûalkotások nem egy mesebeli csodavilágban értelmezendõk, hanem tulajdon életünkrõl kell, hogy valami fontosat mondjanak. A film talán egyetlen nem teljesen jól sikerült része, amikor a postás próbálkozik bejutni az ajándékkal a kapun. Még akkor is túl hosszú és monoton ez az epizód, ha hosszúsága, nehézsége szimbolikus - aki ma elõdeink jól bevált és szép eszközeivel próbál hidat verni a brutálisan primitív sikerfilm és az élvezhetetlen vérmûvészfilm közé, az néhány tucatszor, néhány ezerszer, néhány milliószor le fog patta
seressandor 2006 dec. 12. - 21:02:15
Nem képes a környezetéhez alkalmazkodni: gondolatai vagy a felhõkben járnak, vagy bántóan földhözragadtak. A végig halásznadrágban és félmeztelenül, ámde piros nyakkendõben és fekete kalapban, a vitalitás és a kultúra utolsó maradványaival magán pompázó Demeter csak egy játékos - Krúdy pasasért írt volna - az élet nagy sakktábláján, ahogy azt a fatáblás játékkal való indítás is mutatja. Felállítsam? - kérdezi Játékos Demeter felesége, Bori. A nõ által megnyert sakkjátszma után tüntetõen elhangzó kínos kérdést nem lehet nem félreérteni. Az emberi játszmák, a másik legyõzése helyett az õszinte érzelmek itt szóba sem jöhetnek. Lélekvájkáló, kudarcvadász helyzetelemzés és önsajnálat uralja a helyet. Érosz szellemi és fizikai termékenységet, örömöt hozó szárnyalását nem lehet mesterségesen elõidézni. Ajándékozni, megbecsülni, s nem gyõzelemmel kikényszeríteni, gondoskodással sarokba szorítani kellene. Bori és Demeter is érzik a problémát, de nem képesek helyrehozni azt, a páros depresszió nem tud kimozdulni a házból. Demeter öccsével, Krisztiánnal hármasban kínlódnak reményetelenül, mígnem egy idegen lány, Krisztián újdonsült barátnõje érkezik. A magas sarkú csizmában és rövid, szûk szoknyában botladozva érkezõ Tamara messze nem vamp: a saját magára erõszakolt szerep billeg a csinos, kedves fiatal lányon. Az álruha okát frappánsan láttatja a ruhához illõ apró táskából felfelé meredezõ szerszámnyél - nem lehet nem elérteni a jelentést. Amikor késõbb kiderül, hogy ez egy suszterkalapács, már biztosak vagyunk benne: a suszternek ebben az esetben is jobb lenne a kaptafánál maradni. Tamara - sok mai társnõjéhez hasonlóan - nem talál magának párt, így elkeseredésében a csábos csinibaba szerepével randevúzik az áhított cél érdekében. Megérkezése pasztellszíneket, és újabb konfliktusokat hoz a három hõs amúgy is zûrös életébe: Demeter túljutott a huszonévesek energiával teli villámkorszakán, elkezdték komoly kérdések foglalkoztatni, és persze nem talál rájuk választ, Bori az odaadó feleség szerepére korlátozta életét, ami önmagában természetesen nem mûködik örökké. Krisztián a nagy testvér árnyékában él: még egy nõt sem tud felszedni, pénzt keresni sem képes, nem tudja, mit akar az élettõl, bizonytalanul bóklászik a bátyja körül. A titokzatos és erotikus kisugárzású lány érkezésével a filmes eszközök szerepe is intenzív lesz. A harsány, természetességük tagadásával is koherens vizuális világot létrehozó színek, az izgalmas és helyénvaló kamerakezelés, a csillagszóróként sziporkázó párbeszédek, az állatok kommentárja, a kivágott falakkal bentre költözõ külsõ és kintre kerülõ belsõ terek kiválóan rímelnek a hirtelen kitárulkozó, illetve villámgyorsan bezárkózó szereplõk lelkiállapot változásaira. A tárgyak és testek használata kiemelt szerepet kap, semmi sem véletlenül van ott a képeken, ahol. Az almába, a szexualitás és a szerelem megjelenítõjébe - piros és sárga almákból kirakott szívben látjuk Bori és Demeter nevét - szúrt szögek ordítanak az állandó tompa l
seressandor 2006 dec. 12. - 20:59:42 Előzmény Szani
nem a legjobb, de:
2005. január 14. 17:01 - Seres Sándor

Hajdu Szabolcs: Tamara Hajdu Szabolcs ismét más filmet készített, mint a ma megszokott mozik. Sem a sörrel-kólával a kézben elalvásig fogyasztható tömegfilmek, sem a céltalan lelki traumát okozó vagy ködbe burkolózó mûvészfilmek közé nem illik a Tamara. Hajdu Szabolcs monomániásan a filmrõl készít filmeket. Alapjában a filmes reprezentációt tematizáló alkotás a Tamara is, mégis mindenki megérti és élvezi, aki nyitott szemmel és nyílt szívvel leül elé. A szabatosan és közérthetõen megrajzolt alkotói válság mellett az emberi kapcsolatok is tág teret kapnak a mûben, ami súlyos problémákról beszél nyíltan: az alkotás, a létrehozás, a teremtés válságáról. Terítékre kerül a filmek tér- és idõkezelése, a narráció és a nézõ, a befogadó mûélvezõi krízise, melybõl a mai alkotók – helyesebben szólva nem-alkotók – általában nem mutatnak kiutat. Szétválaszthatatlanul összefonódik a mûvészet elõbbi ’ügyeivel’ az emberi együttélés komplikációinak (a férfi-nõ kapcsolat mélypontjainak, házastársak és testvérek összeütközéseinek, súrlódásainak) eleven bemutatása jelen korunk szociológiai kontextusában. A film elejére odalõtt feliratok nem véletlenül idézik fel a Hímnem-nõnem címû Godard filmet. A francia mester által bevezetett ugró vágás és a Tamara a hatvanas évek rockját idézõ kísérõzenéje, a burleszket, pantomint, cirkuszt és népmesét izgalmasan keverõ - változatosan fényképezett - jelenetek ott folytatják, ahol Godard-ék abbahagyták (?) valamikor '68 környékén. Nem konkrét filmek, jelenetek, figurák, hanem a friss szellem, a könnyed légkör, a tisztességes – a nézõt emberszámba vevõ - technikai útkeresés és az õszinte önkifejezés összepárosításának felidézése eredményezett maradandó élményt nyújtó filmalkotást. „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj”, de mi hamarosan leereszkedünk a kristálytiszta levegõjû érett erdélyi dombok közé és egy hideg kék házhoz érkezünk, ahol bizony kihûlt a családi tûzhely, nevetségessé lett a felöltözni nem bíró gazda, s kifogyott a pénzes erszény is. A helyre kis épületet a munkás tanyasi környezetben idegen - városba való - mûvészek rikító színekkel és a falak funkció nélküli áttörésével, féktelen mûvészkedéssel "stúdióvá" alakították - gondolja a felületes szemlélõ. Akit picivel késõbb a színesre festett és halandzsanyelven kommentáló állatok megjelenése már végképp válaszút elé állít: vagy belemegy a játékos (ön) vizsgálódásba, vagy konstans marad a filmtõl való távolsága a következõ jó egy órában. Játékos Demeter - nemrég még sikeres - fotós életkedve elszáradt: feleség, testvér, munka, kultúra és természet egyaránt közömbösek számára, nekiállt magát sajnálni és nem lát a saját lógó orránál tovább. Játékos Demeter a természet számára félig visszaadott teraszon beletúrja a földbe, majd feldobja a levegõbe ruhadarabjait, ahelyett, hogy magára venné õket. Nem képes a környezetéhez alkalmazkodni: gondolatai vagy a
10/10
Szani 2006 jan. 07. - 21:23:39 10/10
Hajdu Szabolcs elejétõl végéig bámulatos és tökéletesen eredeti rendezése, remek humorral és kiváló színészekkel. Szerintem már most ez minden idõk legjobb magyar játékfilmje.
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu