Az 1962-es cannes-i filmfesztiválon nagydíjjal jutalmazott Terueli szerelmesek meghökkentően más, mint amit addig filmvásznon láthattak a nézők. Az intellektuális drámák korában Rouleau az ősi indulatokat elemi erejű tombolással idézi meg: féltékenység és szerelem, vágyakozás és bosszú forr hőseiben. A tragikus szerelmi történetet táncban meséli el, felhasználva a zene, a festészet és a szélesvásznú film korszakos vívmányait is, s mindez a valóság és a művészeti világ bonyolult kölcsönhatásának szinte vallomásszerű bemutatását eredményezi. A régi spanyol legendát vándorcigányok társulata adja elő a vásári színjáték modorában. A tragikus história kibontakozása közben új tragédia körvonalai rajzolódnak ki a nézők előtt, s lassan eggyé olvad a régi és az új szerelmi dráma...