Tore tánca

Bakancslistához adom
Tore tanzt
német filmdráma, 110 perc, 2013

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

A fiatal Tore egy németországi keresztény punk mozgalom, a Jesus FreakS tagja. Miközben lázadnak az intézményes egyház ellen, a mozgalom tagjai teljes mértékben magukénak vallják Jézus tanításait a szeretetről. Egy napon, kisebb csodával felérően, Tore sikeresen megjavít egy lerobbant autót és megismerkedik annak sofőrjével, Bennóval. Nem telik bele sok idő, Tore Benno kertjében ver sátrat és szép lassan a család részévé válik. De Benno kegyetlen játékba kezd, hogy tesztelje Tore hitének mélységét. Az erőszak egyre extrémebb formákat ölt, a végletekig feszegetve Tore szeretetének határait.

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
9/10
jencuska 2019 júl. 18. - 23:01:10 9/10
... egyszerűen keresem a szavakat. Nem nagyon találom, talán mert most néztem meg és még nem üllepedett le az emberi kegyetlenség a kiszolgáltatottság, a bűn mélysége bennem. Belső munka míg ezt a filmet feldolgozom és az elmém és pszichém értelmezni tudja. Ha tudja egyáltalán. Tudnia kell, hiszen megtörtént esetet dolgoz fel a film, ezt a végén olvashattuk. Ha létezik ilyesmi a valóságban, akkor meg kell értenünk és minden erőnkkel megakadályozni vagy menteni a menthetőt.
Krisztusi fegyelemmel és alázattal élte meg Tore a maga táncát. A hitet.A végsőkig.
10/10
Gollam247 2018 jan. 03. - 15:27:08 10/10
Számomra a filmben Tore maga a hit, szeretet, jóság.
Sajnos mindezen értékek erõteljesen haldoklanak vagy már rég halottak a világban, legalábbis a film záró képsorai erre utalnak.....bár ne így lenne.
Nyomasztó film volt.
perry 2013 dec. 31. - 18:01:55 Előzmény Arasa
Már leírtam miért és mit érzetem a film megtekintése után, talán még annyit ha sok volt számodra a film "szörnyûsége" azt talán azért lehet mert már a mi ingerküszöbünk is igen csak hozzá szokott a borzalmakhoz.
Persze, nem vagyunk ebben sem egyformák.
Mert kérdem sokkolhat-e a görög tragédia: igen, ha csak le nem számítjuk a katarzist ami ott van mindegyikben, a Tore tánca nem szolgál közízlést, nem teljesíti azokat a konvenciókat amiket néha vágyva várunk, vagy csak szeretnénk hinni, hogy a világban minden rendben van és mi is jók vagyunk.
Ezért nem tudsz te sem és én sem megbékélni a film keménységével, mert olyan valamivel találkoztunk általa ami vagy cselekvésre késztet vagy átgondolására annak amit belsõ vagy külsõ démonnak nevezünk.
8/10
Arasa 2013 dec. 30. - 22:42:15 8/10 Előzmény perry
A Cine festen Miskolcon volt szerencsém...vagy szerencsétlenségem látni ezt a filmet. Mindenki elismerõen nyilatkozott róla amivel teljesen egyet tudok érteni. Alapjában véve sokra tartom a mély tartalommal és üzenettel rendelkezõ filmeket, amik nem a Hollywood-i álmokat hajkurásszák és a Tv sem akar szerte szét folyni a tartalomtól. Mégis ez a film... nekem a túl sok kategóriába tartozik. Ami teljesen az én ízlésem és tûrõ határom miatt van. Ennyi szenvedést és hitet számomra elképzelhetetlen belezsúfolni egy filmbe. De mégis megtörtént. A mozi közepén kedvem lett volna zokogva felállni és kimenni, mégsem sírtam és nem is hagytam el a termet.
Mellbevágó, rémisztõen õszinte alkotás. Fél éve láttam és még ma sem tudok szabadulni az emlékétõl, egyszerre taszít és vonz!

Felejthetetlen!
perry 2013 szept. 20. - 21:42:43
Ha csak ennyi lenne a film amit a port. szinopszisában leírtak tartalmaz, talán meg sem néztem volna a Cinemis
Fesztiválon.
A fesztivál egyik információs vetítése elõtt a film ott jelenlevõ díszlettervezõjével volt szerencsém beszélgetni,
az õ unszolására ültem be a vetítésre.
Katrin Gebbe története a szó teljes értelmében mellbe vágó.
Azt is írhatnám hit rengetõ, még akkor is , ha megtudtam, hogy az eredeti történetben Tore szellemileg sérült volt történet többi része pedig a rendezõ üzenetét hordozza a hatás mégis elementáris.
Ami elsõ sorban megrázott a hitbe vetett mély meggyõzõdés kilátástalansága a mindennapokban, mikor tudjuk, hogy akár Magyarországon és a világon is gyermekek milliói élnek szörnyû életkörülmények között, mégis Tore figurája valami elementáris szeretetet sugároz, azt a fájdalmas, mély odaadást amit csak a messianisztikus vagy mártír emberek érezhetnek.
Talán azért fáj ennyire számomra ez az odaadás, mert a képkockák azt sugallják, hogy a gonosz mindig talál módot és utat arra, hogy a pusztítás gyilkos örömének torát ülje.
Már sokan ábrázolták azt a magatartást mikor a hit olyan erõsen késztet arra, hogy önzetlenül a szeretet teljes átadásának szentelje valaki magát, hogy az már az önfeláldozást jelenti.
Csodáljuk Teréz anya emberi nagyságát, Gandhi bölcsességét a mártírok áldozatait.
Tore-t nézve pedig csak mérhetetlen fájdalmat érzek és csak keserû kiszolgáltatottságot amit emberrel lehet mûvelni.
Nincs katarzis megváltó megoldás, ha csak a film legifjabb szereplõinek menekülését nem tekintjük annak a gonosz világából, de nekem ez sem hoz megnyugvást, a két összekapaszkodott gyermek kétségbeesve indul el egy országúton ahol sem ember, sem az az üzenet nem látható, hogy õk már túl jutottak a poklon.
Tore-nek lenni számomra az a fájdalom amivel mindannyian együtt kell, hogy éljünk amikor nem tudunk másokon segíteni, mikor fel sem tételezzük azt, hogy a másik kedves álarca alatt maga kegyetlen bosszúálló démon lakozik. Tore pedig csak teszi a dolgát jót cselekszik. A védtelensége ellenére árad belõle valami megmagyarázhatatlan messianisztikus erõ, miközben érzem a történések elõre haladtával , hogy a jó itt vesztésre áll.
Lehetne hosszasan írni az emberi jellem gonosz és jó oldaláról, arról , hogy hová vezet vagy vezethet a hit gyakorlása, legfõbbként a társadalom milyen embereket termel ki magából, gyilkosokat, szadista õrülteket, mártírokat, vagy szelíd "lelki szegényeket".
Katrin Gebbe nem tesz engedményeket, elmond egy történetet ami mindannyiunké lehet, ahol az élet naturalizmusa felül írja a szépelgést, a hasznos üzeneteket, a nagy egyezményes társadalmi konvenciókat.
Ezért annyira fájó és taszító a Tore tánca ,mert szembesít azzal amik lehetünk vagy amikké válhatunk, és a legszörnyûbb, hogy ez nem egy apokaliptikus vízió, ez a mindennapok híre a 19:30 híradóé a bulvár megölte, megerõszakolta.... már oda sem figyelünk rá világa, világunk.
Mert eltaszíthatom magunktól ezt a létet és kimondatom, én mi soha sem akarjuk , hogy ez megtörténjen, már késõ, itt élünk vagy velünk él, élnek Tore, Torék.
Nyomasztó és elgondolkodtató film Tore tánca, bár írhatnám azt, hogy soha többé, de félek, hogy......
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu