Tóth Erzsébetet elsősorban költőként, utóbb megjelent könyvéből esszéíróként ismerte meg a közönség. Üstökösként robbant be az irodalomba, majd egy évtizedig semmit sem írt. Kivonulását találgatások vették körül. Az irodalmi portréfilm a találgatások helyébe hiteles önvallomást állít, és lírai érzékenységgel ábrázolja a versek és alkotójuk viszonyát.