A halállal perlekedő sumér király, Gilgames szellemét megidéző történet egy budapesti rákkórházban játszódik. Dávid, a fiatal néprajztudós fásultan számol le az életével. Orvosa viszont arra épít, hogy épp egy ilyen kutató, konok elme képes a betegség pontos ismeretében, erős hittel szembeszállni a halállal. Őszinte, humánus kalauzolása mellett Dávid újra felfedezi az élet örömeit: a gyümölcs ízét, a munka szépségét és betegtársa, Lilla személyében a szerelmet. Az asszony gyógyultan hagyja el a kórházat, Dávid pedig elszántan folytatja a harcot a találkozás reményében.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hát nem egy hétköznapi szerelmi történet... Domján Edit miatt néztem meg a filmet, szerencsére itt nagyobb szerepe van, mint az Oldás és kötésben. Ahogy egyre idõsebb vagyok egyre jobban értékelem a régi magyar filmeket, talán az 50-es 60-as évek eddig a kedvenc idõszakom, mert ekkor tényleg nagyon sok legendás szinész élte fénykorát.
Szóval ez a film mindenképp megnézésre érdemes, relative lassúsága a mai ember számára nyugalmat és tökéletes kikapcsolódást biztosit.
Korszak ide vagy oda, idõs vagy fiatal színész, "nagy vagy kis szerep" - egyszerûen jól játszanak a kor filmjeinek többségében.
Kérdés: akkoriban miért és ma miért nem?
perry tartalmas hozzászólásában minden benne van, amit írtam volna - még több is -, nem szaporítom a szót: 10/10 imádom ezt a filmet, számtalanszor láttam, de nem elégszer...
Nem tudna valaki egy linket adni, hogy a film egyik jelenetében hallható "õsi pentatónia" (egy síró, gyászoló asszony énekel) szövegét elolvashassam? Egyáltalán: mi a címe a dalnak, honnan való? Köszönöm!
Kitûnõ film, minden tekintetben. Darvas az egyik kedvenc színészem, de ebben a filmben Pécsi Sándor játéka az, ami kiemelkedett számomra, Hegyi Barnabás képeit pedig örömteli volt nézni.
off
A sok ostoba, primitív hozzászólás miatt sokszor megfordult a fejemben, hogy itt hagyom a Port-ot. Az ok, amiért nem tettem, például az a két hozzászólás, amit most olvastam el....
on
A film egyébként nem szorul különösebb magyarázatra...nekem, legalább is.
A szereposztás önmagában garancia, ezt biztos meg fogom nézni! Rettentõen sajnálom, hogy fiamnak csak mesélhetek ezekrõl a kitûnõ SZÍNÉSZEKRÕL, személyes tapasztalatai nem lehet velük. Másrészt a téma - és nem feltétlenül a rákra gondolok - szintén felvillanyoz! Talán azért, mert egyikünk sem kerülheti el ezeket a gondolatokat, érzéseket, és természetesen kíváncsi vagyok rá, mennyire torz az én világom ebben a tükörben.
Szemes Mihály azon filmesek táborába tartozott aki szinte minden lépcsõfokát végigjárta a filmezésnek.
A naplóvezetéstõl, a rendezõasszisztensig a vágótól a híradózásig, ez ma sem ártana egy rendezõnek.
Játékfilmekbõl pedig tudott krimit rendezni Alba Régia vagy
ifjúsági filmet Szánkó melyet mellesleg a Velencei Biennálén díjjal honoráltak.
1963-t írunk a film lehetett volna színes is de fekete-fehéren szembesülünk Darvas Iván személyében -aki egyik legjobb alakítását nyújta ebben a figurában.
Az elveszett és az újra megtalált hit drámája az Új Gilgames és már a fülszövegbõl sem idegen számunkra Gilgames perlekedése a halállal.
A gondolat kortalan, a halál és az ember viszonya soha sem a megbékéléssel kezdõdik, sokkal inkább a lázadással, vagy fásult közönnyel, ne tovább az ész racionális lázadásával az elmúlás ellen.
Van- célunk, lehet e-jövõnk ebben a helyzetben, képesek vagyunk-e felül emelkedni csüggedt letargiánkon, lehet-e valamiért valakiért harcot folytatni a kilátástalan jövõ
érdekében?
A válasz magától adódik, és aki szeretné megnézni ezt a filmet tökéletes választ kap mit is tehetünk ez ügyben.
Darvas Ivánról már írtam a porton a Gerolstein-i kaland kapcsán. Itt sem kevesebbet visz véghez Szemes irányításával mint egy kétségbeesett és cinikus jellemet
eljuttat a hit "ösvényére" mind ezt eszköztelen de minden képkockájában izzó alakítással.
Domján Edit szépsége a belõle áradó melegség, és színészi erõ méltó parterévé teszi Darvas Ivánnak, nekem személyes színházi élményem A bolond lányban való találkozás vele a komédiában is engedte felsejleni a humor szálain keresztül az a melankolikus fájdalmat melyet az életén át hordozott.
Ami pedig a színészi gárdát illeti, azon mindig elcsodálkozom, hogyan képesek így ilyen pontos kamarajátékban együtt "zenélni", hogy egyetlen szólam sem fog hamis hangot.
Álljanak itt a nevek:
Pécsi Sándor
Házy Erzsébet
Kiss Ferenc
Rajz János
Sinkovits Imre
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások