Úton

Bakancslistához adom
Tempo di viaggio
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott olasz dokumentumfilm, 62 perc, 1983

Értékelés:

9 szavazatból
Szerinted?

Aki valaha látott Tarkovszkij filmet, soha nem felejti el. Egyetlen képsorát sem. Egyetlen gondolatát sem. Utolsó filmjét kisfiának ajánlotta azzal a felkiáltással: "Kezdetben vala az Ige. Apa miért van ez?" Minden filmje a hit keresése, amely nem látható, s nem hallható. Talán Johann Sebastian Bach Máté Passiójánál, Mozartnál, s Tarkovszkijnál és még pár kiválasztottnál keresendő és érezhető. Őrizzük meg valamennyiüket, lelkünkben. Áldozathozatal. Ez a legszentebb kötelességünk. Itt és ma. Mint a legszentebb filmevangélista Tarkovszkij gondolatait "A megörökített idő" című könyvében leírta. Tarkovszkij vallja, hogy a film az egyetlen olyan művészeti ág, amiben óriási szerepet játszik az idő fogalma. Számára a rendezés nem más, mint az idő megfaragása. "A szobrász kezébe vesz egy márványdarabot, és már látja benne a kész művet, mindössze az a dolga, hogy a felesleges részeket eltávolítsa. Ugyanígy jár el a rendező is, aki egy darabnyi időt formáz át, elhajítván mindazt, amire nincs szüksége, és csak azt hagyja meg, ami része lesz a majdani kész műnek." Tarkovszkij 1982-ben elhagyja hazáját, s Olaszországba utazik, felesége és gyermeke nem mehet vele. Megpróbál dolgozni, alkotni, egy csodálatos filmre készül, Nosztalgia a címe. Tonino Guerra forgatókönyvíróval tölti napjait, magányát, otthontalanságát egyedül a közös szellemi alkotó munka oldja. Olaszország egyik legszebb táján utaznak, sétálnak, beszélgetnek. A táj Toszkána, Szerb Antal "Utas és holdvilág" hangulatait idézi, Amalfitól Siennáig utaznak, s gondolkodnak az eljövendő játékfilmben, s nosztalgiáznak. A poéta és filmrendező megrendítő őszinteséggel tekint szét a tájon, tér be templomok szentélyébe, s monologizál az elhagyott szülőföldről, miközben nem igazán tud ide megtérni.

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
kgyuri0 2008 szept. 30. - 10:32:41
Nem hiszem, hogy tudóst, mûvészt (kiváltképp írót, filmrendezõt, zeneszerzõt) tudnék legnagyobbnak nevezni, gyerekes dolog ez. Tarkovszkij nagy rendezõ volt, legyen ennyi elég. Én pl. Bergmant töbre tartom. Ennyit klaralea hozzászólásához.
Amikor megláttam Tarkovszkijt, és részben KövérLászlóra,, részben GyimóthyGéza kisgazda politikusra emlékeztetett , így, mi tagadás nálam kettõs hátrányba került.
A film maga emgem nem hatott meg, tudálékos és fontoskodó, nem mentes bombasztoktól, különben valóban volt benne néhány gyönyörû kép, de alapjában bohóckodásnak tûnt, így pl a rózsaszirmokkal festett fehér padló kultiválásával a mûkincsek és csodák Itáliájában. Na szóval nem osztom az általános lelkesedést. Sõt kicsit gyanakszom, no csak nem sznobizumusra? De, bizony!
Egyébként számomra AdrejRubljov meghatározó, a Sztalker viszont vontatott volt, a kor polizikai áthallásai nélkül nem sok marad meg belõle. Egy filmnél az unalmasság több mint bûn, hiba!
Mindenesetre nagyon kiváncsi vagyok a szerdai filmre(Nosztalgia).
Úgy tûnik, ez a dokumentumfilm annak hulladékforgácsaiból állt össze, van itt egy jelenség: egy izérõl több bõrt is lehúzni?!
verdeleth 2007 ápr. 09. - 02:04:35
tényleg jól megmutatja Tarkovszkij lelki világát, és szép gondolatokat fogalmaz meg, és más amit ti is leirtatok de én jobban örültem volna ha a Stalkert nyomják le helyette, ill ha azt is.Hát igy allakult, remélem meg tudom nézni vmikor, most olvasom és k*rva jo Tudom hogy más a film, mint a könyv, meg órán láttam is belõle részleteket, pont ezért vagyok rá nagyon kiváncsi.
klaralea 2007 ápr. 03. - 09:45:26
Tarkovszkij a világ legnagyobb filmrendezõje -- volt --, ezt még Bergman is így gondolja. Sajnáltam Õt ezért az útért... Ki kellett menekülnie hazájából, közben másutt soha nem tudta otthon (vagy jól) érezni magát. Ráadásul a bunkó vendéglátója leszajházza (mert T. megdicséri -- udvariasan az õ egyik versét), amit mélységes hallgatással és messzetekintéssel (magába) fogad ez a zseniális ember. A monológ rövid (1 órácska a film), végtelenül magányos ez az Utazó... Nem tudom olvastátok-e T. naplóját? Szívszorító. Olyanokat vesz észre, h. a nyugatiak nem szedik le, nem gyûjtik a gyümölcsöket az erdõkben, hiszen a nyomorú orosz embernek az a léte alapja, azért van mit ennie, mert ezt el nem mulaszthatja... Pazarlás! S ez csak egy piciny apróság! T. mélységesen Isten- és emberhivõ... és -keresõ. Soha nem találhatott méltó nyugalomra, megértésre, megbecsülésre életében, mert a környezete (kül- és belföld) folyvást gyötörte a meg nem értéseivel. No igen, a viszonyok..., azok rettenetesek voltak -- számára és néhány százmillió számára ugyanúgy. Méltatlan élet... Ennyi, és ez süt ebbõl a filmbõl is.
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu