Történetünk két főhőse Abe és Ken, egy szeretnivaló fiútestvérpár, akik ifjúkorúkat egy átlagos kisvárosi szeméthalmon élték le, s hosszútávon jövőjüket is itt képzelik el. A hulladék nekik nagy kincs, akárcsak korán kelőknek a reggeli finom kávé - nem is tudnának meglenni nélküle. De miért is van ez? Talán mert egész életükben szemetet ettek. Vagy egész egyszerűen mert mosómedvék...
A mosómedvék számára a számunkra elviselhetetlenül büdös szemét a hatalom mércéje. És ez a hatalom egyben a királyság feletti uralmat is jelenti, jelen esetben egy belvárosi ház teljes területét. Ó, azok a föld alatt húzódó járatok, bűzös szennyvízcsatornák és kürtők! A csodálatosan szép és sűrű erdő, melyet titokzatosság leng körül! A közeli park, a Sötét Sikátor! A csendes és nyugodt üregek és csatornák túl azonban ott van egy multinemzeti (kínai-kanadai-indiai) étterem is, ami viszont már elég ijesztő.
Abe és Ken hiába testvérek, szinte semmiben sem hasonlítanak. Míg Ken mohó és hitvány gazfickó, addig Abe kelletlen és szerencsétlen "hős". Ken egy alsóbbrendű patkányokból összeverbuvált hadsereg parancsnoka, addig Abe három asszociális barátot tudhat csak magáénak. Míg Ken ellenőrzése alá vonja a városi blokk nagy részét, addig Abe-nak a földbe ásott üregén kívül szinte semmije sincs.
Hát, nem áll valami túl jól Abe szénája, vagy inkább szemete! Nos, neki legalább vannak igaz barátai, akikre azért számíthat: egy őrült tudós mókus, aki menten idegbajos lesz, ha a testápolásról szó esik; egy csaknem teljesen vak vakond, aki osztogatná a pofonokat, ha látná, hogy hová is kéne ütni; s végül de nem utolsósorban egy hibbant bűzös borz, aki azt hiszi magáról, hogy ő is embernek született. Hmmm. Abe sikeres jövőképe eleve kudarcra van ítélve.
Hozzászólások