Yiddish Blues

Bakancslistához adom
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar dokumentumfilm, 84 perc, 2004

Értékelés:

23 szavazatból
Szerinted?

A Budapest Klezmer Band 2001 májusában CD felvételt készít a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen a Magyar Rádió hármas stúdiójában. A Jávori Ferenc, Fegya által komponált Klezmer Suite-et játsszák a zenészek. A Klezmer Band a CD kiadásával ünnepli fennállásának 10 éves évfordulóját. Itt kezdődik a film. Mindannyian kitűnő zenészek, egymásért, a zenekarért, a zene öröméért játszanak együtt. A forgatások a Magyar Rádióban kezdődtek, és 2004 májusában fejeződtek be. Három év alatt számtalan helyszínen és szituációban volt velük együtt a stáb, és ezalatt több, mint 60 óra felvétel készült. A kamera koncertről koncertre kísérte a csapatot. Eközben riportok, beszélgetések formális és informális szituációk rögzítésének végeláthatatlan sorozata kezdődött meg. "A Budapest Klezmer Band befogadta a stábot, szinte zenekari tagként viszonyultak hozzánk. Élmény volt velük lenni, hallgatni és látni őket munka közben és otthon. 2001.09.11. Az ideálisnak tűnő felszín alól feszültségek kerültek elő. Ezeknek az együttes számára sorsfordító konfliktusoknak a kipattanásánál és megoldódásánál is jelen volt a kamera. Mindeközben emberi sorsok, történetek tárultak fel, ezeknek a pontos rögzítése volt számunkra a legnagyobb és legszebb feladat." Így lettek egy zenés dokumentum filmben a Budapest Klezmer Band tagjai olyan szereplők, akik az általuk megélt és megszenvedett igazságot hitelesen tudták felmutatni.
Bemutató dátuma: 2004. december 9. Forgalmazó: Mokép

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
1/10
zenyatta 2012 aug. 26. - 01:12:42 1/10 Előzmény vondermonarchie
"zsidó Fegya azt mondja hogy a a klezmer a magyar zene meghatározó része"
Soha nem volt és nem is lesz!
vondermonarchie 2012 aug. 08. - 01:00:26
Olyan nincs hogy cigányzene, olyan van hogy cigány bazseválók magyar mûzenéket adtak/adnak elõ.

De továbbra sem értem hogyan lehet a klezmer a magyar zene része, hisz eleve jiddisül éneklik, szerintem soha nem is énekelték magyarul. A hangszerelése is inkább hasonlít a szerb-román cigányok zenéinek hangszereléséhez és semmiképp a magyar népzene hangszereléséhez.
perry 2012 aug. 08. - 00:39:22
Bizonyára két Yiddish Blues filmet néztünk, és nekem nincs olyan mértékû ellenérzésem a zsidókkal szemben mint neked.
Arra sem vetemedem, miszerint azt az értékítéletet vonjam le, idézet tõled : "na persze nem is egy sunnyogó nép fiai voltak :))" -gúnyos röhögéssel a végén-.
Azt pedig, hogy a zsidók szégyenlik a klezmer zenéjüket az még finoman szólva is elég elvakult nézõpont.
Körülbelül azzal érvelsz, hogy nem vállalják fel magukat, és merte Fegya azt állítani, hogy meghatározó része a magyar zenének a klezmer.
A film szövegének kontextusából az derül ki, hogy a klezmer zene része volt a magyar zenei életnek és ma is az.
A falusi zsidó esküvõi zenét túlnõve a XVIII. század közepén erõteljes hatással volt a magyar cigányzenére és a magyar mûzenére is, azokat zsidó folklorisztikus elemekkel gazdagította.



Szíved joga a gyûlölet, bizonyára ez megerõsít abban, hogy a tiszta magyar zene az egy és oszthatatlan ítéleteden nyugszik.
P.S.
Nyugodtan érveljél, ha még van valami a tegzedben , vagy tarsolyodban.
vondermonarchie 2012 aug. 07. - 23:31:25 Előzmény perry
Tudod te mirõl beszélsz ? Wagner, Mozart mikor mondta hogy a zenéje a magyar zene része ? Õk büszkék voltak hovatartozásukra, nem szégyellték, na persze nem is egy sunnyogó nép fiai voltak :))
perry 2012 aug. 07. - 14:16:39
"Na ne már." Wagner meg húzzon haza , Mozart kapituláljon a világ zene be ne tegye ide a "lábát", le az idegenszívû zeneszerzõkkel és zenékkel, "nem kell hogy rátelepedjen a magyar zenére."
vondermonarchie 2012 aug. 06. - 17:56:42
A vörös körszakállas zsidó Fegya azt mondja hogy a a klezmer a magyar zene meghatározó része. Na ne már. Szégyellik a zsidók a zenéjüket? A klezmer legyen már a zsidó zene meghatározó eleme, nem kell hogy rátelepedjen a magyar zenére.
carolina46 2012 júl. 09. - 01:57:11 Előzmény perry
Idézem a - sajnálatosan CSAK a komment végére került - NAGYON LÉNYEGES VÉLEMÉNYT!!!:

"Egyedül akkor izzik fel a film, amikor a zenekar egyik kulcsembere, a hosszú ideig velük dolgozó Illényi Katica és a többiek útja elválik egymástól, s a Budapest Klezmer Bandnek új hegedûst kell találnia. Szerencsére legalább ezt az emberi drámákkal teljes folyamatot sikerül rögzíteni.

De ez, meg a jó zene önmagában kevés. A Yiddish Blues a kihagyott lehetõségek filmje."

Hozzáteszem, hogy így is A KIHAGYOTT LEHETÕSÉGEKKEL EGYÜTT IS maradandó élményt nyújtott, hogy ezt a nívós csodás zenét AZ ÉN ADÓFORINTJAIMBÓL IS FENNTARTOTT EGYIK KÖZTÉVÉN lehetett látni. Éppen eléggé nagy bosszúság volt, hogy a késõbbi ismétlés idõpontját helytelenül adták meg a mûsorismertetõk!! :( !!!
perry 2012 júl. 07. - 20:46:03 Előzmény hekkevo67
Járjuk körül , vagy figyeljük meg hekk üzenetet, érdemes mert egyszerû mint az a pofon melyet elõszeretettel adnak a kor magyarjai közül néhányan.
Jelesül koránt sem az a fontos, hogy itt zenérõl van szó, ne tán értékrõl, hova tovább szórakoztatásról.
Itt egyszerûen csak arról van szó ki lehet itt magyar - talán most túlzásba estem - egyszerûbben fogalmazva a magyar zsidó népzene nem elég jó a magyar televízióba.
Hova tovább súlyos pénz herdálás erre az adófizetõk pénzét használni, mert inkább kellene hekk gondolatmenetét folytatva jóféle Kárpátiát és társait adni az adófizetõk pénzébõl vagy kényes ízlésének jobban megfelelõ akármit, csak ezt nem.
Legyen csak Yiddish Blues egy ellenzéki, a dolgokról másképpen gondolkodó csatornán mert csak azt érdemli.
Már pedig ízlésrõl vitatkozni sok értelme nincs, persze ha van. Csípõbõl, ellenszenvbõl elutasítani valamit az az igazi virtus.
Tilalomfákat, cenzúrát gyakorolni az az igazi.
Ennyi elõzetes után a témáról.
"
Kritika
Yiddish Blues
Ajvé

Szõnyei Tamás

Impressziók a Budapest Klezmer Bandrõl.



Több mint tíz éve, 1992 júniusában történt, hogy a klezmer betette – pontosabban: visszatette – lábát Magyarországra. Máig emlékezetes este volt, fura underground ünnep Budapest egy olyan fertályán, ami finoman szólva is kiesik az útból. Elvétve akad országos horderejû esemény itt, azon az estén azonban dugig telt a helyiérdekû mûvelõdési ház: ott volt mindenki a XV. kerületi Csokonaiban, akinek kíváncsiságát felpiszkálták a Magyar Narancsban olvasott sorok. „Ha egy igazán szívderítõ, egyben katartikus élményre vágyik (és már hogyne vágyna), ezt tényleg ne mulassza el.” „Az olykor megtévesztésig hûen elõadott k. európai talpalávalók mellett/mögött/között az alig hallható háttérben ott van az egyetemes világvárosi otthontalanság jól ismert érzése. A kétezer éves számûzöttség, a hazatalálás vágyának hallomása rezgésbe hozza rokon érzületeinket – s ehhez nem is kell feltétlenül vérrokonságban állnunk az elõadókkal. Egyetemes nyelvet hallunk: a fokozhatatlan fájdalom és a felülmúlhatatlan gyönyör tartományából.” Az elsõ mondatot Marton László Távolodó írta, közvetlenül a Klezmatics koncertje elé (május 27.), a többit hónapokkal korábban (február 5-én) a New York-i zenekar két elsõ albuma (Shvaygn = Toyt; Rhythm & Jews) kapcsán Tillmann J. A.

Mindezt csak azért idézem fel ilyen részletesen, mert legközelebbi közelmúltunkból erre az eseményre (az azóta jónéhányszor itt járt Klezmatics elsõ pesti fellépésére) épül az a közös tudás- és élményanyag, aminek meglétét a Yiddish Blues készítõi valószínûleg adottnak tételezik fel – és amivel talán ezért, talán másért nem foglalkoznak. És mert szerintem pontosan ez siklatja ki a filmet.

A Yiddish Blues impresszionista életkép a Budapest Klezmer Bandrõl: olyan kevés információt nyújt a zenekarról és a közegrõl, amelyben mûködik, hogy az még akkor is kínos volna, ha ez már a sokadik portréfilm lenne róluk, és mindenki fejbõl fújna mindent az összes zenészrõl, az együttes sikereirõl és kudarcairól, és egyáltalán a jiddis zene reneszánszáról. De hát messze nem ez a helyzet. A stábot egyszerûen félrevitte a jószándék. Hagyták, hogy magukkal sodorja õket a zene varázsa. Úgy képzelték, elegendõ, ha koncerteken, próbákon és stúdióban rögzítik a zenészek játékát, az általuk kísért balett-táncosok mozgását, s a szokásos szép képekkel (hangszerek, kezek, nõi vállak, nyakak) körített hangok közé kisinterjúkat és spontán pillanatokat (mikrobuszozás, kerti parti) vágnak be. Ez elvileg akár mûködhetett is volna, itt azonban leginkább az esetlegességek mûködnek – néha jól, többször rosszul. Elmondom mire gondolok. Kezdõdik a címmel. A Yiddish Blues nagyon jó cím, túl jó ide: szinte mindent ígér, amihez képest a film alig teljesít. Ha egyetlen zenekarról szól is a film, egy ilyen cím hallatán szerintem joggal várja el az ember, hogy az az egyetlen zenekar bele legyen helyezve egy földrajzi, történelmi és kulturális közegbe. A felütés alkalmat is adott volna erre: a zenekart alapító Jávori Ferenc (Fegya) oroszul meséli el, hogyan kerestek J-vel kezdõdõ magyar nevet a telefonkönyvben Jakubovics helyett, miután áttelepültek Kárpátaljáról. Innen elindulhatott volna egy rendes zenés dokumentum/portréfilm. Elmonda(t)ni és megmutatni a kelet-közép-európai zsidó történelembõl mindazt, ami a klezmer zene mostani reneszánszához tartozik, megérkezve a mába. Elmonda(t)ni és megmutatni a Budapest Klezmer Band történetét, egészen a filmkészítés jelenidejéig. De már az elsõ percben elrontották: feliratozás híján hagyták elveszni a sztorit a kötelezõ orosz oktatás elmúltával ma már egzotikusan hangzó nyelven (ráadásul ki sem írták, ki beszél; tipikus magyar „mûvészfilmes” hiba, egyébként a zenekar nevét is elfelejtik közölni), és nem derült ki semmi abból, hogy Jávoriék mikor, miért települtek át, hogyan teremtettek egzisztenciát, hogyan lett ez a zenekar, a klezmer mûfaján belül miért épp olyan zenét csinál, amilyet stb. stb. Belekapnak egy fontos kérdésbe (vajon tudhatják-e úgy játszani ezt a zenét a gójok is, mint a zsidók), de ez sincs rendesen kibontva.

Egyedül akkor izzik fel a film, amikor a zenekar egyik kulcsembere, a hosszú ideig velük dolgozó Illényi Katica és a többiek útja elválik egymástól, s a Budapest Klezmer Bandnek új hegedûst kell találnia. Szerencsére legalább ezt az emberi drámákkal teljes folyamatot sikerül rögzíteni.

De ez, meg a jó zene önmagában kevés. A Yiddish Blues a kihagyott lehetõségek filmje."
10/10
Hatnull 2012 júl. 07. - 19:38:28 10/10
Kiváló!
carolina46 2012 júl. 07. - 01:16:10 Előzmény atriumis
Nagyon is jó helyen megy a mûsor! S menjen a Duna WORD-ön is. Többfajta zenét szeretek, de talán a legkedvesebb a KLEZMER! Ettõl ( és a pánsíp hangjától) összeszorul az ember szíve! Ahogy FEGYA (zenekarvezetõ) is mondta, õk a MAGYAR Klezmer zenét képviselik bárhol játszanak. Én is érzem benne e magyarságot, ahogyan magyarok voltak az 1848-as bevonult izr. vallású honvédek is és Teller Ede professzor is! TESSÉK VÉGRE TUDOMÁSUL VENNI!
Szívfájdító volt, de végre megértettem Illényi KLaticát is, és Fegyát is ahogyan MINDKETTEN ÉRTÉKELTÉK Illényi Katica kiválását!
10/10
atriumis 2012 júl. 06. - 23:45:07 10/10
egy kissé kirekesztõ a nézeted....,nézd meg a mûsor és meglátod, hogy nagyon jó... és erre a csatornára való...
egyébként mindnyájan magyarok vagyunk akik itt élünk, magyarul beszélünk és szeretjük a magyar kultúrát...és adót is fizetünk,
örüljél, hogy még színes a világ körülötted...,A középkor végi Magyarország pozitívumnak tekintette a népi sokszínûséget (példa rá István király Intelmei)
1/10
zenyatta 2012 júl. 06. - 23:13:05 1/10
Tévedsz...
offtopic
adamnagysweetmovie 2012 júl. 06. - 20:03:27
Vagy az Echon, csak sajnos azt is az adófizetõk pénzébõl tartják fenn, azért ilyen.
1/10
hekkevo67 2012 júl. 06. - 12:12:31 1/10
ezt a mûsort inkább az ATV-én kellene nyomatni, nem pedig itt a magyar adófizetõk csatornáján
csanaklára 2008 szept. 17. - 22:08:35
A zenekar alapítása óta a kedvencem.Ezért nagy örömmel néztem a róluk szóló filmet.Sajnálom,hogy az ismertetõbõl kimaradt Illényi Katica neve.
7/10
u100018 2008 szept. 16. - 08:51:58 7/10
Aki szereti ezt a zenei stílust, az nem fog csalatkozni a müsorban. Érdemes megnézni és esetleg videóra felvenni, mert kíváló zenészeket ismerhetünk meg,hangulatos muzsákával füszerezve. A magam részérõl ajánlani tudom mindenkinek. kori
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás