Film

Zabriskie Point

amerikai filmdráma, 110 perc, 1970 16 éven aluliak számára nem ajánlott

Értékelés:

76 szavazatból
Szerinted?

Az egyetemista Mark részt vesz egy diákmegmozduláson a hatvanas évek végén. A rendőrség brutálisan szétveri a tüntetést. Az összecsapások során lelőnek egy rendőrt. Mark is gyanúba keveredik. Egy lopott kisrepülőgéppel próbál menekülni a számára egyre terhesebb világtól. Ennek során találkozik a csinos Dariával. A civilizációtól távol, a Halálvölgyben (Death Valley) kötnek ki, ahol szerelembe bonyolódnak egymással. A fiatal pár közös álmodozása azonban nem válhat valóra...

Stáblista:

Kapcsolódó cikkek:


Vélemény:

szavazat: 3/10 december 08. 01:33:45
december 08. 01:33:45

Én szeretem a művészfilmeket, de ez nem jó. Számomra annyi jött le, hogy a korabeli rendőri brutalitásról akart szólni. A belemagyarázós szimbolikát én nem értékelem, és nem láttam a filmben az univerzum mélységét. Ez 3-as. Lehet, hogy ez a film akkor többet mondott, ma már csak ennyit.

2015 febr. 18. - 16:53:10
2015 febr. 18. - 16:53:10

Több, mint 40 évvel ezelõtt láttam elõször a filmet. Akkoriban még nem volt akkora filmdömping, mint ezidõtájt, de azért volt választék. s talán könnyebb is volt választani. Számomra meghatározó filmélmény volt, úgyanúgy, mint pl. a Nagyítás. Nekem 10/10. Valamelyik elõttem hozzászóló hipszter filmként említette,azt nem nagyon értettem. Nem mellesleg a 60-as, 70-es években rengeteg jó film született. Az édes élet, Lõj a zongoristára, Psycho, Spartacus, Tükör által homályosan, Aki megölte Liberty Valance-t, Madarak!, 8 és fél, Goldfinger, Cherbourgi esernyõk, My Fair Lady, Egy nehéz nap éjszakája..és még lehetne sorolni. Tehát mindenféle kategóriából mindenki megtalálta hozzá közel állót. Manapság is rengeteg filmet nézek meg. Sokkal több film van, sajnos azonban azt nem mondhatom, hogy a sokkal több az sokkal jobb is.

2015 febr. 18. - 13:13:25
2015 febr. 18. - 13:13:25

Már az is bizonyít valamit, hogy errõl a régi hipszter filmrõl ennyi vélemény van. Szerintem se jó a film, mai szemmel semmiképpen sem. Valamit viszont el akart mondani akkor és ott és ez talán sikerült, hála Antonioninak.

2014 febr. 09. - 23:33:13
2014 febr. 09. - 23:33:13

Ha valami igazán jó, afölött nem jár el az idõ, mert az egyetemes érvényû. Nem hiszem, hogy Antonioninak bármit a szemére lehetne vetni... :-O

2013 nov. 13. - 22:01:57
2013 nov. 13. - 22:01:57

Knapp 40 évvel ezelõtt láttam ezt a filmet, és ennyi negatív kritika után féltem újra szembesülni vele. A végeredmény azonban, hogy ma sokkal mélyebben megérintett, mint akkor. Egyenesen letaglózott a vizuális úton közvetített mély bölcsessége, idõtlen szellemi értékek által kijelölt kerete. A poézis minden szempontot félresöpör, minden elemzésnek ellenáll. Tudom azonban, hogy nem mindenki lát, nem veszi észre a koncentráció útján közvetített szimbolikát.
A Mars béli táj a Földünk jövõje, és az emberek e Földön maguk is olyanok mint a növények - ez a képsor Bunuel: Andalúziai kutya c. szürrealista filmjének zárójelenetére rímel, ahol vicces módon úgy szaporodik a szerelmespár, mint akik a földbõl nõnek ki.
Ami itt látható volt, messze nem pornó; hogy kinek milyen frizura tetszik, magánügy; az akció filmek ízlésrombolók - Antonioni egy keleti bölcs szemével néz (vagy éppen az indiánok szemével?), nem mond véleményt, de talán bízik abban, hogy a nézõ éppen olyan érzékenyen reagál, mint õ.
Wikipédia: A film folytatását a fõszereplõ magánélete írta meg, ami viszont felveti a problémát, hogy ilyen kaliberû filmesek mennyiben felelõsek amatõr színészeik sorsának alakulásában? Mint ahogy a hivatásos kritikusok is mennyiben felelõsek azért, hogy egy zseniális film megítélése ne véletlenszerû legyen. (Gondolok itt Nemeskürtyre, akinek a kritikája véleményem szerint objektíve érthetetlen.

szavazat: 4/10 2013 okt. 18. - 00:30:51
2013 okt. 18. - 00:30:51

Hát ez sok volt. Bármilyen jó is a Pink Floyd, fõleg akkoriban még Syd-el, az a homokpornós jelenet sok volt. Onnantól kezdve a film számomra már nem mûvészi, hanem erõltetett, bár a vége visszahozott valamit, de ez így összesen számomra nem sokat adott.

Kár... hippinek nem volt elég hippi, lázadónak nem volt elég lázadó, érzelmileg sem volt rendben, a képsorok vizuális megjelenése és a repülõgépes jelenetek voltak csak, amik megfogtak. A többit megértem, de nem tudom befogadni.

2012 szept. 26. - 18:55:28
2012 szept. 26. - 18:55:28 OFFTOPIC

"Nemcsak a filmmel van baj. Baj van a 68-as, ú.n. lázadó nemzedékkel. Lázadnak a saját társadalmuk ellen és ácsingóznak olyan társadalmak és államformák után, amelyekben cirka 2 napig lehetnének szabadlábon,utána elnyelné õket a GULAG, vagy egy átnevelõ tábor."

Hát, ennél a problematika talán kicsit összetettebb.

Mint minden nemzedék, így a 68-as is számos összetevõbõl építkezett, nagyon sokszínû volt. Már a korosztályi összetétel sem jelentéktelen, és ugyanilyen tarka a társadalmi és a politikai sokszínûség. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy országonként, sõt, regionálisan is más-más kérdéskörök nyomán robbantak ki a tiltakozások nyugaton.

De az is tény, hogy volt egy olyan jól elkülöníthetõ rétege a különbözõ lázadóknak, akik egyenesen a maoizmust vagy a fidelizmust - jobban mondva azoknak erõsen eltorzított, lebutított vulgárnarratíváját - tették meg a társadalmi haladás netovábbjává.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezeket a figurákat a kapitalista rendszer termelte ki. Akadtak közöttük kevéssé elkényeztetettek is - de voltak persze elég kemény dolgokat megélt srácok is. Szóval semmi sem olyan egyszerú, mint aminek látszik.



"Úgy emlékszem, talán Andre Malraux nevezte egyik regényében "A hódítók"-ban, bár a történet jóval korábban játszódik, ezt a típust fecsegõ, hülye diákoknak. Sztálin pedig nemes egyszerûséggel "hasznos idiótáknak" becézte a nyugat-európai, baloldali értelmiséget."

Malraux-nak jobban állt, mikor fegyelmezettebben nyilatkozott ilyen kérdésekben. Sztálin pedig a negyvenes-ötvenes évekre céloz, ami egy teljesen más koordinátarendszer, mint a hatvannyolcas. Sõt, ezt a kijelentést talán még a negyvenes években tette, az 1947-es KOMINFORM értekezlet elõtt, mikor még a nyugati baloldaliak is nagy Sztálin-hívõk voltak. Utána ugye megtörtént az "egyházszakadás", és már más volt a helyzet.



"Megörökíti ezt az állatfajtát Robert Merle is "Az üvegfal mögött"-ben és nem tudom igazán eldönteni, hogy rokonszenvezik e velük, vagy mélyen megveti õket."

Sok Merle-könyvet olvastam már, de ezt speciel még nem, úgyhogy nem tudok ebben a kérdésben nyilatkozni.



"ha mai szemmel nézzem pl. Vörös Danny alias Cohn-Bendit alakját és pályafutását, akkor ez az ellenszenv hányingerré fokozódik."

Cohn-Bendit egy magát európainak eladni akaró párizsi bunkó. Az volt, az is maradt. Egyébként õ is azok közé tartozik, akik úgymond "kinõtték" ezt a rebelliskedõs "gyerekbetegséget" és õk is a kapitalizmus szép új világának istenítõi lettek. Így megy mostanában ez a "nagy eszmék" híveivel - elõbb-utóbb beállnak a sorba.



"Ez a film is ezeket az asszociációkat erõsítette bennem és még jól emlékszem a sok tarisznyás, 10 dioptriás bölcsész ájuldozására a film kapcsán. Atyavilág! Hogy miket bele tudtak magyarázni és mennyit f.sták róla szót!"

Bölcsész vagyok, úgyhogy csak óvatosan! :)

Egyébként tényleg voltak/vannak ilyen figurák, akik olyan filmektõl tudnak odalenni, amelyeket én pl. semmibe sem veszek, pedig évekig filmelméletet és -történetet hallgattam az egyetemen, és mi állítólag nagyon elvontak vagyunk (nem).

Tudnék mesélni...

2012 szept. 26. - 12:59:45
2012 szept. 26. - 12:59:45

Aki olvasgatja a Filmvilág 1969-es évfolyamát, annak feltûnhet, hogy különösen sokat cikkeznek benne Antonioni elközelgõ új filmjérõl. Hogy is ne, hiszen a direktor ezúttal az amerikai fiatalok háború és kapitalizmusellenes tiltakozásával foglalkozik, s elsõízben, Amerikában, amerikaiakkal forgat, többnyire kevéssé ismert, nem túljátszatott színészekkel a fõszerepben.

A magyar államszocializmus filmsajtója kapva kap az alkalmon, és a szokottnál több anyagot közöl az új opusz kapcsán a Mesterrel készült interjúkból és egyéb vonatkozó külföldi anyagokból. Megteheti, hiszen nemzetközileg is többnyire pozitívan fogadják a rendezõ keményebb, balosabb társadalmi mondanivalóval való kísérletezését.

Sõt, a film 1970-es elkészülte, és "Zabriskie Point" címen történt bemutatása után is számos elismerést kap - még a kínai hatalom képviselõinek is annyira tetszik (!), hogy megengedik, hogy Antonioni ott forgassa következõ munkáját. A legnagyobb népszerûséget mégis talán a neomarxisták körében élvezi - hiszen elsõsorban az õ kiábrándultságuk, korabeli teoretikus perspektívátlanságuk lenyomataként értelmezhetõ.

Magyarországon viszont egy rövid reformkorszak után éppen visszarendezõdés folyik és itt amúgy sem igen lájkolják a neomarxistákat, szóval a cenzorok megriadnak a végeredménytõl - már csak az említett okokból is , de ott van ráadásnak pl. az erõsen pornografikus ízû tömegszex-jelenet, amely akkor még bizonyára kiverhette a biztosítékot. A döntés végül megszületik és eredménye az lesz, hogy egy-két évvel elhalasztják a bemutatót.

Persze nem a mi néphatalmunk az egyetlen, amely ódzkodott a mozi prezentálásától - Spanyolországban pl. csak a Franco diktatúra bukása után, 1976-ban mutatták be, a Szovjetunióban pedig még késõbb. Nálunk viszont az is muris volt különben, hogy a hasonló kiábrándultságot sugalló és hasonló ideológiai alapállású "Falakat", vagy "Stafétát", vagy teszem azt,az "N. N. a halál angyalát" ezekben az években minden további nélkül átengedte a cenzúra - igaz, gruppen egyikben sincs.

Egyébként mindhárom produktum kiváló - szemben a Zabriskie-val, ami viszont nem.



Azok közé tartozom, akik a "La Nottét", a "Vörös sivatagot" vagy a "Nagyítást" a filmtörténet alapvetõ alkotásai közé sorolják - ellenben az 1968 utáni Antonioni-t már nem tartják olyan jelentõs direktornak. Persze készülnek még jó filmjei a következõ étizedekben, mondjuk az "Egy nõ azonosítása" vagy az "Eros"-ciklus általa jegyzett etûdje.

Sõt, van egy kifejezetten kiemelkedõ darab az 1968 utáni szerzõi etapban is: a "Foglalkozása riporter", amelyben generációk óta oktatott modernfilmes dramaturgiai és mûvészi elemek lelhetõek fel, nem is beszélve a kiváló színészekrõl és remek vezetésükrõl.

Mégis - ezt követõen már semmi sem ugyanaz. Például a sok jó közé becsúszik néhány hatásgyenge dolgozat is. A Zabriskie ezek közül talán az egyik legerõtlenebb.

Viszont az is igaz, hogy ez a mozi sem nem gyatra, sem nem igénytelen, hanem éppenséggel az olyan opuszok számát gyarapítja eggyel a filmtörténetben, amelyek monumentális bukást hoztak alkotójuk számára.

A Zabriskie tehát elsõdlegesen is egy óriási fiaskó.

Antonioni, mint a filmre vonatkozó nyilatkozataiból is kitûnik, valami nagyon összetett dolgot akart csinálni, amelyben megfogalmazza a '68 utáni ember új identitását, ugyanakkor az amerikai kapitalizmus céltalanságát és azt a perspektívátlanságot is, amelyben véleménye szerint a korszak fiataljai leledztek volt.

Ehhez ráadásul még egy remek olasz és amerikai szakemberekbõl álló stábot is verbuvált, plusz remek soundtracket pakolt össze, amelynek jóságaihoz a sokat emlegetett Pink Floyd-tételek is erõteljesen hozzájárulnak.

Azonban a sok nemes törekvés alól is gyönyörûen kilóg a lóláb - látnivaló ugyanis, hogy azért adott bele apait-anyait (nagyjából két és fél év munkáját) a projectbe, mert maga sem bízott igazán sem önmagában, sem annak erejében.



Na, azt nem mondom, hogy teljesen fölösleges volt a nagy nekikészülés.

A Zabriskie-ben ugyanis akad néhány erõs, jól sikerült mozzanat. Többnyire ezek tették generációs alapfilmmé, ezért volt olyan közkedvelt az idõszakban. Például a nyitójelenet, az amerikai gazdaság gátlástalanságának fel-felvillanó lidérsnyomása, a repülõs etap vagy a fõszereplõk közti elmélyültebb beszélgetések. Na és persze a tömegszeretkezés sem lehet kivétel, hiszen ez lett a film talán legtöbbet idézett, emblematikus pár perce.

De ez korántsem jelenti azt, hogy sokan értelmezték volna helyesen azt.

Antonioni ugyanis ebben a filmjében, minden ellenkezõ véleménnyel szemben arról beszél, ami jelenünkben is évtizedek óta évrõl évre egyre égetõbb realitás, és amelyre olyan marxista teoretikusok is felhívták már a figyelmet, mint teszem azt Herbert Marcuse.

Kiüresedtünk - már fogyasztónak sem vagyunk alkalmasak, meg forradalmárnak sem igazán. Az egyetlen lehetõség már csak az, hogy minél többet dugjunk, és aztán majd csak lesz valahogy.

Sokakkal ellentétben hiszem és vallom, hogy a gruppenjelenet, nem a "make love, not war!" önfeledtségét hirdeti, hanem egyszerûen és lecsupaszítva azt a sokkoló igazságot, hogy már csak a szex maradt.

Semmi más nem hajt minket igazán.

"Már a nemi szerveiket is utálom" - mondja Pasolini kiábrándultan nem sokkal halála elõtt a korszak fiataljairól. Az a Pasolini, aki egyébként kegtöbb filmjében mindig más és más zsigeri mechanizmusánál fogva ragadja meg a szexualitást (néha finoman, néha brutálisan), de nem tud szabadulni annak delejes erejétõl. Õ mondja, a homo (szünet) sexualis, hogy már utálja azt, ahogy az új kor új embere ehhez a kérdéshez viszonyul, ahogy, megölvén a benne lévõ intimitást szkopofílikus indulattól hajtva kirakatba pakolja, ami van.

A Zabriskie-ban Antonioni is hasonló tanulságokra jut - beismervén, hogy az emberi figyelem már csak a harsány megnyilvánulások és a szex révén ragadható meg. A dolgok, a fogalmak sorban kiüresednek - egyre inkább csak a põre dugás marad, semmi más. No meg a kapaszkodás az életbe.

De ez is csak a põre dugás szûrõjén keresztül értelmezhetõ realitás.



"Halálra unom magam" - mondja a film elején a fõszereplõnk.

Nem telik bele tizenöt perc, és mi is hasonló tanulságra jutunk.

Mert a Zabriskie tényleg eléggé unalmas.

Nagy hûhóval tálal olyan mondanivalót, amelyet már elõtte is, azóta meg pláne sokkal jobban, sõt, mára már nagyon nagy mértékben kiveséztek (így születnek a közhelyek). És még ráadásul többszörösen el is idegeníti mondanivalóját, hogy még kevésbé szerethessük ezt az egészet.

A karakterekben semmi érdekes nincs, a narratívában legalább annyira nem létezik újszerû, mint a nem narratív jelenetek esetében. Antonioni dolgozata kevés rossz filmjéhez hasonlóan szellemtelenül, érdektelenül pimaszkodik a látóterünkben.

"Karl Marx" - mutatkozik be a rendõrségen a film egyébként cseszettül unszimpatikus és érdektelen fõszereplõje (a bunkó fakabát meg bevezeti e néven a rendõrségi nyilvántartásba). Én meg erre azt mondom: "na és?"

Antonioni-ban tíz évvel e film elkészülte elõtt pont az volt annyira forradalmi, annyira újszerû és kivételes, hogy az elidegenítést a megfelelõ helyen, idõben és formában alkalmazta. Ezért volt példa és megkerülhetetlen jelenség a modernista generációk számára.

A Zabriskie viszont - sajnos - ehhez a korábbi frissességhez képest már csak közhelyességben tobzódik.



És akkor itt megint Pasolinire utalnék, aki a hatvannyolcas fiatalokról nem átallotta leírni, hogy elkényeztetett parvenü-gyerekek, akik, szemben hangoztatott jelszavaikkal, az igazi prolikkal, az igazi dolgozókkal - a rendõrökkel - csaptak össze az utcán.

Ez az õszinte és mérhetetlenül igaz állítás jut eszembe már a film elsõ perceiben, amikor a nagy egyetemi vita zajlik a világforradalom nagy dolgairól. És ugyanez, pontosan ez, amikor fõkarakterünk lelõ egy rendõrt, majd elfut a fenébe és kész.

Kit érdekel az elkényeztettek eme dögunalmas forradalma?

Különben is - ami igaz és érdekes belõle arról már csináltak sokkal jobb filmeket is akkoriban - mondjuk az "Eper és vért".

Persze az is igaz, hogy Antonioni bizonyos értelemben meghaladja a korát ezzel a dolgozatal. Posztmodern alkotást készít ugyanis, legalább öt évvel a posztmodern kezdetei elõtt - rossz posztmodern alkotást, de posztmodernt. Ez is valami.

Semmi viszont a "Kaland" vagy a "Napfogyatkozás" direktorától.

De a túlhajtott filmeknek gyakori átka ez. Szóval csodálkozni nem kell.

Megspórolni viszont a vele járó veszõdséget igazán érdemes.

2012 szept. 25. - 21:52:54
2012 szept. 25. - 21:52:54

Akkoriban - ahogy elnézem a fejeket, úgy tûnik - még nem találták fel sem a fodrászt, sem a borbélyt. Mindenkinek csak úgy nõ a sörénye, ahogy az isten megadta.

2012 szept. 25. - 20:15:59
2012 szept. 25. - 20:15:59

Szerintem is így van. Vitatkozni meg kritizálni mindig lehet, sõt kifejezetten érdekes mindenféle véleményt meghallgatni és elolvasni.
Ajánlom mindenkinek a Babycall mai filmet,ami hasonló vitákra ingerel.

szavazat: 10/10 2012 szept. 25. - 14:47:30
2012 szept. 25. - 14:47:30

Messze nem csak a Pink Floyd miatt. Beszippantóan ábrázolja a fogyasztói társadalomban az érzelmek, az emberség kiürülését, az egyén elidegenedését.

Adamnagysweetmovie gondolatai is érdekesek:
Engem az érdekelne, vajon a fiúnak voltak-e még céljai, életkedve? Õ már nem nagyon tudott hinni az eszmékben, üres vitákban, és az ebbõl való kiszakadásban sem. Nekem az a szeretkezõs rész legalább annyira szomorú volt, mint felszabadító. Valaminek az elmúlásáról szólt, szeretkezni egy kiszáradt tó medrében, hát ez nem a Kék lagúna romantikája, bármennyire is esztétikusan volt fényképezve...
Nagy okosság, a filmet a 70s évek terrorizmusának megsejtéséért szokták kiemelni.
Még egy nagy okosság: nem csak a hûtõ meg a bontottcsirke robban fel, hanem a könyvek is, amik talán súlyukat, jelentõségüket vesztették a korban, ahogy az ideák, eszmék is.

szavazat: 10/10 2012 szept. 25. - 14:26:35
2012 szept. 25. - 14:26:35

Pszichedellikus vízió. És igen, make love not war. Akár "nem polgári" keretek közt is.

2012 szept. 25. - 09:01:16
2012 szept. 25. - 09:01:16 OFFTOPIC

pedig egyértelmû: make love, not war.

szavazat: 8/10 2011 dec. 09. - 21:25:08
2011 dec. 09. - 21:25:08

Engem a Pink Floyd vezetett el ehhez a filmhez. Egy kor lenyomata a film. És milyen messze vannak már azok az idõk...

Egyedül a tömegszex jelenet az ami nem tetszett benne, nem értettem mit akart vele a rendezõ.

2011 okt. 04. - 21:52:47
2011 okt. 04. - 21:52:47

Szerintem a legjobb szó rá, hogy mûalkotás. Minden kockája. A régi rómaiak eszköze a kõ és a vászon, az újabbaké a film volt. Aktuálpolitika és életfelfogás, hipermodern építészet és háborítatlan természet. Lehet magyarázni is, de jobb nézni.

2011 okt. 04. - 17:03:45
2011 okt. 04. - 17:03:45

Szerintem is az, a filmgyûjteményem nélkülözhetetlen darabja.

2011 okt. 03. - 23:47:40
2011 okt. 03. - 23:47:40

Hát, akkor is alapfilm.

2011 okt. 03. - 23:20:30
2011 okt. 03. - 23:20:30

Ja, mert ez nem a film vége, a srác halála is csak egy epizód...
Már én sem emlékeztem a végkifejletre, mert olyan régen láttam ezt a filmet.

2011 okt. 03. - 23:11:31
2011 okt. 03. - 23:11:31

szegeny lelkem, bargyu is , uncsi is, vontatott is, mondandoja nagyon elrejtett.

nem uzen a mai ifju nezoknek errol a korrol sokat.

kovetni se buzdit.
sulytalan

en igy latom ma.

akkor hany eve is?? 70 - es evek eleje???
egyik szereplo elete, gondolkodas sem dobta fel az estet.
nincs mit visszasirni-oda.

(szerettem Antonionit! ma kopotta lett a tortenet) nekem.

orulok, ha masnak nem, es a film ajandekkent volt jelen az esteben.

2011 okt. 03. - 21:30:16
2011 okt. 03. - 21:30:16

Bizony, bakker... bár már láttam, épp készültem megnézni, de most akkor mégse, mert beugrott az egész. Majd legközelebb nem nézem meg z ismertetõt, hátha elfelejtem...

Összes hozzászólás
Színházi előadások az ünnepekre Budapesten
Színházi előadások az ünnepekre Budapesten

2018. december 25 -31. közötti időszakból válogattunk.

Jegyvásárlás