Balla Demeter

Tanulmányait Szentesen kezdte, Kunszentmártonban folytatta, és Budapesten fejezte be. Elektroműszerész képzettséget szerzett, s egy budapesti gyárban helyezkedett el. 1951-től készít fényképeket. Fotográfiai tudását - mind a gyakorlatit, mind az elméletit - öntevékenyen fejlesztette. Fotó- és képzőművészeti kiállításokra járt, szaktanfolyamra iratkozott be, előadásokat hallgatott. 1954-ben határozta el, hogy a fényképezést választja hivatásául. 1957-ben megszerezte a fényképész szakmunkás bizonyítványt, s még abban az évben a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el szakfényképész munkája mellett. Felvételeire hamar felfigyeltek, díjakat nyert, és ettől kezdve rendszeresen dolgozott képeslapoknak, könyvkiadóknak. 1969-től a Lapkiadó Vállalat szerkesztőségeiben dolgozott, az Ádám magazintól ment nyugdíjba 1988-ban. Azóta kizárólag alkotó munkájának él. Fotográfiai tevékenysége széleskörű műfaji sokféleséget mutat az ábrázolás teljes skáláján: arcképek, riportfotók, tájképek, csendéletek, aktok. Írásai, versei az Új Tükörben, Élet és Irodalomban, Népszabadságban és a Kurírban jelentek és jelennek meg, rajzait a C.E.T folyóirat közli. Munkásságáról szinte a világ minden táján találhatók írások, interjúk. Számos szakmai szervezet tagja. A Magyar Fotóművészek Szövetségéből - melynek 1957-től volt tagja - méltatlan szakmai támadások miatt 1998 márciusában kilépett. 1999. március 18-án Demeter-díjat alapított azok számára, akik önzetlenül tesznek a hazai fotóművészetért. A díjat évenkénti rendszerességgel adják át, melyet első alkalommal 70. születésnapján, 2001. május 4-én Kincses Károly fotómuzeológus, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója kapott meg. További díjazottak: Zaránd Gyula (2002), Haris László (2003).