Autodidakta művész. 1985-1989-ig rendes, majd tiszteletbeli tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének. 1986: egyik alapítója a Dombóvári Művésztelepnek; 1992: MAMŰ Társaság; 1998: Magyar Grafikusok Szövetsége. 2006: Munkácsy-díj. Pályáját grafikusként kezdi. Személyes hangvételű, egyszerre organikus és geometrikus (azaz mértani) struktúrákra épülő, rajzos firka- és "samanisztikus" graffiti-elemeket tartalmazó, montázsszerű, expresszív jelrendszerben élő és egyéni mitológiát közvetítő szitanyomat sorozatait, s később kollázs- és assemblage-jellegű anyagképeit és tárgyegyütteseit rövid, költői öntörténetírásaival és szenvedélyes hangvételű, mély értelmű bélyegző-verseivel "ideologizálja" meg. Ezek a verbális művek egyenértékű metaforái vizuális alkotásainak. A 80-as évek második felétől kezdődően ugyanis szinte kizárólag szerves, romlandó, mulandó anyagokkal, valamint szórvány ipari hulladékokkal és kacatokkal dolgozik. "Cizellálatlan" műveivel az igazság kimondására figyelmezteti, már-már utasítja a nézőt. Ezt a gondolatot hirdeti például egyik mail artos bélyegzőversében is: "Hiába csinosítsz, Elbomlasz, Felszívódsz, Káoszt ürítsz." Első látásra taszító, ijesztő alkotásaival mintegy kizökkenti és szellemi átminősülésre kényszeríti a szemlélőt.
Személy
Hozzászólások